- Hogyan értelmezi az idei tudományos világtanács fő témáját: Befektetés a tudásba, befektetés a jövőbe?

- Nemcsak anyagi befektetésről van itt szó, hanem arról, hogy időt kell hagyni, amíg a gondolatok kiforrnak. Ez történik Budapesten.
A 2003 óta kétévente megrendezett háromnapos World Science Forum nem elsősorban a finanszírozásról szól, bár jelen vannak a világ nagy tudományfinanszírozó szervezetei, hanem a gondolatokról, amelyeket a résztvevők megfogalmaznak, és amelyek később beépülnek a tudományos eszmerendszerekbe. Hálás vagyok a Magyar Tudományos Akadémia vezetőinek, hogy folytatják, amit az 1999-es világkonferencia elkezdett. Örülök mint európai, aki svájci vagyok, hogy Európában létrejönnek ilyen találkozások.

- Szándékosan mondta így: "európai, aki svájci vagyok"?

- Igen, európaibb vagyok, mint a svájciak többsége...

- Két amerikai kollégájával megosztva kapta meg 1978-ban az orvosi és fiziológiai Nobel-díjat az úgynevezett restrikciós enzimek felfedezéséért és molekuláris genetikai alkalmazásukért. Hogyan látja e tudományterület jövőjét?

- Egész életemben azzal foglalkoztam, hogy megértsem a biológiai evolúciót. Mikroorganizmusokat tanulmányoztam, mert ezek gyorsan szaporodnak, és néhány hónap alatt olyan kísérleteket lehet végezni velük, amelyeket magasabb rendű élőlényekkel lehetetlen volna.
A biológiai evolúciónak van bizonyos autonómiája, az átöröklésért felelős DNS-ben időről időre módosulás következik be. De ha a genetikai variációk túlságosan gyakoriak volnának, az a genetikai stabilitást tenné kérdésessé. A restrikciós enzimek gátat képeznek, megakadályozzák, hogy a gének egyik fajból átkerüljenek egy másikba. De ez olykor mégis előfordul. Csodálatos és bonyolult ez a rendszer, amelyben bizonyos feltételekkel lehetővé válik, hogy a természet alkalmazkodni tudjon új életkörülményekhez is. Számomra ez hosszú távon a jövőbe vetett reményt jelenti.

- A genetikai kutatások etikai problémákat is felvetnek.

- A tudomány fontos feladata, hogy felmérje, milyen kockázatokkal jár ilyen vagy olyan technológia bevezetése. De azzal is foglalkozni kellene, hogy milyen kockázatokkal járnak az ezzel összefüggő politikai döntések. A politika vagy támogatja valamely új módszer, technológia használatát, vagy tiltja, de a következményeket nem látja vagy nem törődik velük.

- Milyennek tartja a tudományos képzés színvonalát?

- Általánosságban nehéz erről beszélni. A tudomány ma nagyon gyorsan fejlődik, és azok, akik harminc-negyven évig tanítanak, ritkán kapják meg kompetens forrásból a legújabb eredményeket. Persze nehéz is megadni őket, ha a tudományos közösségben nincs egyetértés valamely kérdésben. Az evolúció elméletét például az Egyesült Államokban sokan nem fogadják el, a teremtés tanát állítják vele szembe. "Az élet titkát" kutatva kezdtem kapcsolatokat építeni a teológiával és a társadalomtudományokkal.
A Bibliát olvasva az ősi bölcsességet kerestem és találtam meg az Ószövetségben. A Teremtés könyve leírja, hogy Isten több nap alatt teremtette a világot. Szakaszonként, logikusan. Előbb a földet, azután a növényeket, az állatokat és az embert. A növények a földből táplálkoznak, az állatok növényekkel. Ez evolúció. Káin és Ábel testvérek, mégis sokban különböznek egymástól, genetikai variánsok. A Teremtés könyvét lehet a megszokottól eltérően is értelmezni. Előadást tartottam erről egy UNESCO-konferencián, elkérték a szövegét azzal, hogy megjelentetik. Négy vagy öt év múlva rákérdeztem, mi történt az írásommal, kiderült, hogy Amerikában szemétkosárba került. A konferencia anyagát kiadták, de az én előadásom hiányzott a kötetből.

- A politikusaink többsége szembeállítja az alap- és az alkalmazott kutatásokat. Hogyan lehetne megértetni velük, hogy tévednek?

- Ha valaki nyitott szemmel jár a világban, rájöhet, hogy minden kutatás új kapukat nyit. Az alkalmazott kutatásban gyakran bukkanunk olyasmire, ami új irányt ad és újabb alapkutatást indít meg. A kettő elválaszthatatlan egymástól, magától értetődik, hogy alapkutatás nélkül nincs alkalmazott kutatás. Ötszáz éve a tudománnyal foglalkozók csak a saját szemükkel figyelhették az élőlényeket. Később az optikai mikroszkóppal váratlan dolgokat fedeztek fel. Az elektronmikroszkóp a múlt században még újabb dimenziót tárt fel. Ma már az atomok mozgását is láthatjuk, amiről álmodni sem mert volna senki. Főleg a fizikának köszönhetően jutottunk el idáig. A biológia is nagy hasznát veszi az innovációknak, de alkalmazásuk az utolsó lépés. Ezt a politikusoknak is meg kellene érteniük.