Szépen megtelt a média tegnap Kóka Jánossal. A leköszönő gazdasági miniszter szerda este a Szólás szabadságában próbálta elmagyarázni az elmagyarázhatatlant, miszerint miként is van az, hogy a tárca épp az országos, bocsánat, Nyakó István szerint országosnak hazudott sztrájkfenyegetettség árnyékában jelenti be a felszámolandó vasúti szárnyvonalak ideiglenes megmenekülését.

Ám végül mégsem ez lett a tegnapi lapokban a fő téma, hanem a liberálisok első emberének azon mondata, hogy ha leáll az egészségügyi reform, abból nemzethalál lesz. Pedig volt ennél sokkalta érdekesebb kókai eszmefuttatás is, igaz, apokaliptikus vízió nélküli, talán ezért nem foglalkozott vele a kutya se. No, sebaj, majd én.

De még mielőtt, álljunk meg egy néma pillanatra, és hajtsunk főt Horn Gábor, szintén liberális közszereplő politikusi nagysága előtt; Horn Gábor ugyanis a szerdai eseményekkel kapcsolatosan azt bírta sajtótájékoztatni, hogy éppen a demokrácia szétverése zajlik.

És akkor Kóka. Az SZDSZ elnöke a bezárandó vasúti szárnyvonalakról szólva kifejtette, hogy miként is néz ki a szabadelvű szolidaritás. Véleménye szerint a többség, az a közel tízmillió ember, aki közelébe nem megy egy ilyen szárnyvonalnak, a legkevésbé sem érdeklődik a téma iránt, sőt, nagy ívben tesz az egészre, és tele van a hócipője a vasutasokkal, mert ilyen csúnyán belemásznak a magánéletébe a sztrájkkal.

Kicsit nyers, de legalább őszinte. És így már érthetővé válik, miért is rohad alapjaiban ez az egész, amit Magyar Köztársaságnak is szoktak nevezni. Mindenki törődjön a saját dolgával, robotoljon önnön boldogulásáért, és akkor nyugi lesz. Közösség? Szolidaritás? Nemzet? Ugyan, minek az? Egyén van, önös érdek van, dögöljön meg a szomszéd tehene van, amúgy liberálisan.

Akit pedig netalán kétségek gyötörtek, hogy milyen is lesz a valóságban a szabad demokraták által megálmodott több-biztosítós rendszer, nyugodt szívvel fordítsa le Kóka János véletlen kitárulkozását az egészségügyre.