Volt nekünk hosszú éveken át egy minisztertanácsi elnökünk, akit úgy hívtak, hogy Lázár György. Színtelen, szagtalan, sótlan politikus, nem is történt az irányítása alatt semmi, amit a párt előre ne határozott volna meg. Kiszámíthatóan volt semmitmondó.

Mindez már csak azért érdekes, mert ma van egy kormányunk, amelyik kiszámíthatatlanul nagyotmondó. A nagyotmondás mérhető abban, hogy minden gazdasági mutatónk másképp alakul, mint az előjelzéseikben ígérték. Szavaikban semmi sem az, ami, hanem minden valami más. Igazolja ezt az a kiszivárgott dokumentum is, amely szerint a korábban tervezettel szemben magasabb lehet a jövő évi adóterhelés mértéke.

A nagyotmondás megnyilvánul abban is, hogy Veres János pénzügyminiszter szerdán még arról beszélt, hogy 2008-ban ötvenmilliárd forinttal kevesebb lesz az adóelvonás. Nagy szerencse, hogy a ki a kicsit nem becsüli... kezdetű közmondással nem hozakodott elő, mert már másnap kiderült, hogy ezúttal is mindennek az ellenkezője igaz - és az is másképp, mint a miniszter mondta.

Szociális igazságosságra hivatkozni akkor, amikor a kormány intézkedései szociális érzéketlenségről, megszorításról, elvonásról tanúskodnak, már jóval meghaladja a képmutatás kategóriáját. Amikor az állami vezetés - ígéreteivel ellentétben - nem tesz lépéseket annak érdekében, hogy megteremtse a vállalkozások fejlődésének, a gazdaság növekedésének alapjait, akkor nem lehet a versenyképesség javításáról beszélni.

Ma már több megszorító csomag szociális áldozatainak tekinthetjük a bérből egyre nehezebben élő középrétegeket, az elszegényedőket és a megszokott, normális életvitel látszatának fenntartása érdekében hitelekre támaszkodva eladósodó polgárokat. Az infláció máris meghaladja a kormányzat által tervezett 6,2 százalékot, novemberben elérte a hét és fél százalékot, és az év végéig még tovább növekedhet.

Gyurcsány Ferenc mint felelős miniszterelnök időközben arról győzködte frankfurti hallgatóságát, hogy dolgaink a lehető legjobb irányba haladnak. A megalapozatlan nagyotmondás újabb tipikus példája ez. Messziről jött ember azt mond, amit akar, ott talán volt is, aki hitt neki. De Gyurcsány ezzel a kijelentésével megint túl messzire ment, hiszen a tények minden szavát megcáfolják. Sok tekintetben szép és nemes dolog a világ élvonalába tartozni, az adóterhelés mértékében kiemelkedőnek lenni mégis kifejezetten dicstelen. Ez az éllovasság ugyanis a gyakorlatban fordítva érvényesül: azt jelenti, hogy sereghajtók lettünk. Egy olyan régióban, amelyben nemrég még valóban a miénk volt a vezető szerep. De ma már attól is nagyon messze járunk.