- Mi lesz az első dolga Brüsszelben?

- Egyelőre adminisztratív feladatok várnak rám, a héten Bukarestbe utazom, hogy átvegyem a mandátumomat. Még az idén elfoglalom brüsszeli irodámat, de röviddel ezután jön a karácsonyi szünet, így a munka januárban kezdődik majd el az európai parlamentben.

- A most megválasztott EP-képviselők mandátuma másfél évre szól. Ez idő alatt mit szeretne a leginkább megvalósítani?

- Nagy hiányérzetet keltett bennünk, hogy a Románia ideiglenes képviselőiként Brüsszelben dolgozó RMDSZ-képviselők nem nagyon hallattak magukról. Mivel erről saját közvélemény-kutatásunk is van, azt a következtetést vontuk le, hogy ezek az emberek valahol a politikai senkiföldjén portyáztak. Én mindenekelőtt hallatni akarnék magunkról, ott Brüsszelben, mint ahogyan idehaza is Brüsszelről. Én a szó szoros értelmében fogom fel az európai képviselet feladatát. Az ország és a magyarok képviseletében szeretnék használni Romániának, erdélyi magyarságunknak és általában nemzeti ügyeinknek a Kárpát-medencében.

- Ebben az új helyzetben szükségesnek tartja-e, és ha igen, miként az Erdélyi Magyar Koalíció Pártjának a létrehozását?

- Én nem mennék ennyire előre. Ez a legradikálisabb elképzelésnek számított már a nyári RMDSZ-szel folytatott párbeszéd idején is. Én akkor is az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum igényénél maradtam. Szerintem kezdetnek egy konzultatív jellegű együttműködés is kielégítő. A mostani választások eredményeire való RMDSZ-reakciók alapján nem sok bizakodásra lehet okunk. Úgy látom, hogy a Bourbonokhoz hasonlóan az RMDSZ nem képes tanulni a múltjából és a hibáiból.

- Milyenfajta együttműködést képzel el leendő brüsszeli képviselőtársaival?

- Tárgyszerű együttműködést. Gondoljunk itt Tabajdi Csabára, Szent-Iványi Istvánra vagy Gál Kingára, akiknek az esetében jó érzés volt azt tapasztalni, hogy noha szakadéknyi a távolság a pártjaik között, mégis képesek voltak a konszenzus kialakítására erdélyi vagy felvidéki ügyekben. Vérmes reményeim nincsenek, sőt, az RMDSZ képviselőivel rendkívül megterhelt a viszony, de ha az erdélyi magyar érdek azt kívánja, akkor nyilvánvaló, hogy tárgyszerűen együtt kell működnünk. Másfelől pedig nagyon hasznosnak érzem a jelenlétemet, hiszen én kovásza lehetek a magyar érdekképviseletnek, mivel ők sem adhatják alább a magyar képviselet igényeit, mint jómagam.