- Hogyan értékeli Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek és Demszky Gábor főpolgármesternek a Budapest-szerződés bővítéséről folytatott tárgyalását?

- Egy kicsit úgy vagyok ezzel az egésszel, mint a magyar futballal. Egy jól sikerült barátságos mérkőzés után ódákat zengenek a csapat teljesítményéről, tétmeccsen viszont már csak a kisebb csapatok mellett rúghatunk labdába. Most ugyanez látható Gyurcsány Ferenc és Demszky Gábor közös egyeztetésénél. Barátságos mérkőzésük jól sikerült, kérdés, hogy élesben mi valósul meg az ígéretekből. Egyeztetésüknek van egy-két örömteli eleme, a Szabadság híd és a Margit híd felújítása, a fővárosi kórházfejlesztések, a Zeneakadémia és a Budavári Palota rekonstrukciója. Ám Budapesten, a világvárosban, a 4-es metró építése, az útfelújítások, a BKV fejlesztése, azaz a legfontosabb, forráshiányokkal küszködő beruházások ismét a smafu kategóriába kerültek. Így kijelenthetem, hogy a megbeszélés nagy csalódást okozott.

- Miért fogadja kétkedve a jövőbeni beruházások megvalósulását?

- Elég, ha a megbeszélést az aquincumi híd tervezett építésének tükrében vizsgáljuk. A híd már tizenkét éve épül, szóban. Egy kapavágást nem tettek még a megvalósításáért, de minden évben megígérik. Kedvelt kommunikációs elem, miszerint: "Ez a kormány mindenkinél többet segített a fővárosnak." Ezt hallgatjuk öt éve.

- Demszky miért ilyen bizakodó?

- A főpolgármester megszokottan hatalmas tervekről beszél, de pontos költségvetés és átlátható gazdálkodás még a fővárosi útfelújításoknál sem látható. Az orosz típusú tervgazdálkodás, mely több évre előre bejelentette szóban a legfontosabb fejlesztéseket, a főpolgármester kommunikációjában is tetten érhető. Arról már nem is beszélve, hogy az az elv, miszerint minden fővárosi forinthoz az állam hozzáteszi a saját forintját, már régen csak szavakban valósul meg. Ezt alapul véve a Budapest-szerződés a nagy semmiről szól.