Ám egy miniszter teljesítményét szükségképpen elődeiéhez mérjük, így egy röpke összevetés Kóka esetében is elkerülhetetlen. Ha az úri világ némelyik gazdasági, közlekedési tárcavezetőjéhez viszonyítjuk, például Széchenyi Istvánhoz vagy Baross Gáborhoz, akkor legszívesebben kitörölnénk az utolsó három évet történelmünkből, de oly haladó szellemű elődeinknek, mint Gerő Ernő, Kossa István, Apró Antal igazán minden tekintetben méltó utóda volt. A tárgyilagosság megköveteli, hogy elismeréssel adózzunk tehetségének, a modern világban való eligazodási képességeinek is. Mert számos jel arra mutat, hogy Kóka egészen kiváló lett volna propagandaminiszternek, hiszen a "pannon puma", a "dübörgő gazdaság", a "minket irigyel a fejlett Nyugat" szlogenek pofátlanul hazug, ám hatásos propagandaötletek voltak, a választók egy része bedőlt nekik.

Sajnos Kókának a gazdasági tárca jutott, ahol eredményt csak ideig-óráig lehet a propagandával pótolni, s a ballib koalíció sem képes folyamatosan elhitetni a tömegekkel, hogy az 1,1 százalékos gazdasági növekedés nagyobb hasznára válik az országnak, mint a 4,1 százalékos. Eme két számmal írható le Kóka János miniszteri pályafutása: 4,1 százaléknál ült bele, 1,1 százaléknál pattant ki a bársonyszékből. Távozása okot adhat némi visszafogott optimizmusra a jövőt illetően, ám három esztendei rombolását nehéz lesz helyreállítani.

Pedig gazdasági elképzeléseit nem élettelen tankönyvekből merítette, hanem személyes tapasztalatai alapján, a gyakorlat próbájának kitéve alakította ki. Saját bőrén érezte a korlátozások nélküli piac kegyetlenségét, ezért első próbálkozása a kapitalizmus zord viszonyai közt kudarccal végződött, s kénytelen volt túladni vállalkozásán. Később - nyilván fensőbb sugallatra - visszavásárolta cégét, zsíros állami megrendelésekhez jutott. Akkor vált egyértelművé számára, ha az állam belenyúl a piaci viszonyokba, a "szabad versenybe", akkor alkalmatlan és érdemtelen emberek jutnak előnyökhöz s gazdagodhatnak szemérmetlen módon.

Kóka, a miniszterelnökkel egyetértésben, igyekezett gátat szabni mindenféle parttalan gyarapodásnak, s a közpénzek kiáramlását elv- és párttársi, haveri körön belül tartani. Nem lenne igazságos, ha kizárólag Kóka érdemének tudnánk, hogy nyelvünkben a közbeszerzési eljárás kifejezés a korrupció szinonimájává vált, mert negligálnánk a kormányfő s meghitt tettestársai ez irányú erőfeszítéseit, a főpolgármester tekintélyt parancsoló eredményeiről nem is beszélve. Mindenesetre Kóka minisztersége idején teljesedett ki ez a folyamat, így nem csoda, ha hősünk úgy érezte, gazdaságunk első embereként betöltötte küldetését. A választásokig hátralévő időben pártját igyekszik ráncba szedni, amely - nem kis részben neki köszönhetően - jó eséllyel készül lefejelni a parlamenti küszöböt.

Kóka János kijelölte utódját, addigi kabinetfőnökét, a bankárvilágban járatos Kákosy Csabát. Természetesen a jelöltet nagy tisztelettel és bizalommal fogadjuk. Nem kérdezzük, mit tett tönkre, mit szegényített el, mit vitt csődbe, hiszen neki is jár az ártatlanság vélelme és a tiszta lap. Ugyanakkor nehezen hihető, hogy makulátlan lenne, ha Kóka meg a koalíció a gazdasági tárca vezetésére minden tekintetben alkalmasnak találta.