FIDESZ.HU > Vélemények > Publicisztika |
Nyomtatás Ablak bezárása |
A kormány ökle
|
|
A strasbourgi Európai Emberi Jogi Bíróság állásfoglalása értelmében a bejelentés nélküli, békés politikai demonstrációkat a rendőrség nem oszlathatja fel. Strasbourg szerint a gyülekezés és a társulás szabadságát védő törvény az egész unióban érvényes. A magyar rendőrség szerint nem. Az alkotmány szerint "Magyarország független, demokratikus jogállam". A magyar rendőrség szerint nem. |
|
Létrehozva: 2007. november 29., 00:06 | Utoljára frissítve: 2007. november 29., 08:20 |
"Ha mégis demonstrációra kerülne sor, vagy demonstratív módon többen megjelennének az örökmécsesnél - állt a tüntetés előtt kiadott hatósági közleményben - a BRFK a leghatározottabb módon fel fog lépni a csoporttal szemben." Nyílt fenyegetés? Persze. Egy darabig az volt a jelszó, hogy "lehet tüntetni a Parlament előtt." Most már az: "ha kinyitjátok a pofátokat, beverjük."
Az uniónak ebben a helyzetben nem ajánlásokat kéne tennie, hanem, ahogy Morvai Krisztina javasolja, felfüggeszteni Magyarország tagságát. Hiszen a hazugsággal hatalomra jutott MSZP- SZDSZ-kormány puszta léte is nyílt támadás Európa alapértékei ellen, nem szólva a sorozatos, nyílt jogsértésekről. Itt volt ez a hídlezárásdolog is. Az még csak hagyján, hogy lerángatták azokat, akik elállták a forgalmat; bár megjegyzem, a híd nem csupán a rendőröké, hanem az állampolgároké, akik néha mennek rajta, néha meg elállják; s amikor egy benzináremelésre hivatkozva az SZDSZ megbénította Budapest forgalmát, a rendőrség nem avatkozott be (taxisblokád). De jó, legyen lerángatva az a tucatnyi kuruc a hídról, még örülnek is neki, annyira szeretik a balhét. Azonban: miért kell utána minden résztvevőt végigkergetni a Belvároson, aztán estig razziákat rendezni, s fogdára hurcolni több mint hatvan embert? Megmondom: elrettentésnek okáért. Ahogy az ÁVH állítólag a munkásosztályé volt, a magyar rendőrség a neoliberális kormány ökle.
A kormány álláspontja ütközik az alkotmánnyal, az európai hagyománnyal és az emberi igazságérzettel. Utóbbiakra apellálva szeretném, de igen hevesen, hogy bármikor "demonstratív módon megjelenhessem", egyedül vagy többedmagammal, spontán módon vagy szervezetten, ahogy nekem jólesik, és tiltakozhassam az aktuális hatalom ellen. Nem feltétlenül fogok engedélyt kérni a hatalomtól, hogy tiltakozhassam ellene. Amennyiben ugyanis a hatalom tahóságszintje kritikus szint fölé emelkedik, előfordulhat, hogy megtagadja az engedélyt (lásd a gazdatüntetés tavalyi meghiúsítását). És akkor további anomáliák képződnek. Ugyanis: minél tahóbb egy kormány, annál több okom és nagyobb kedvem támad tiltakozni ellene; ugyanakkor annál kevésbé tűri az ellene való tiltakozást. Ennek az öngerjesztő folyamatnak tanúi vagyunk, s a végkifejlet könnyen kiszámítható: lemond a kormány, vagy nagy balhék lesznek...
Tetszenek-e tudni, hogy a modern európai demokrácia, ez a kócos kamaszkölyök, amely minden idétlensége ellenére még mindig a legjobb a világon, hol született? Be nem jelentett demonstrációkon, a hatalom elleni szónoklatok nyomán, barikádokon, utcákon és tereken. A Corvin közben, a Mars-mezőn, a Rue de Rivoli-n, a Nemzeti Múzeumnál, a Kossuth téren, a Blahán. És hogy valamelyest már megszilárdult a demokráciák rendje, abból az következik, hogy az állampolgárokat nem kéne kirekeszteni az őket érintő döntésekből, nem kéne elűzni utcákról és terekről, hanem hitelesen kellene tájékoztatni őket, aztán meghallgatni a véleményüket - és adni a szavukra. Magyarország ma független, demokratikus jogállam; papíron. Októberben e független jogállam miniszterelnöke lezáratta az Andrássy utat és az Opera környékét, hogy híveinek ünnepi beszédet mondhasson. Körülhordozta udvartartásán büszke tekintetét, s férfias sóhajjal bevallotta: "a demokrácia nem könynyű dolog."
Csakugyan nem az. De azért megpróbálkozhatott volna vele.