Úgy látjuk, a kisiskolák felszámolásával a falurombolási politika fordulóponthoz érkezett - jelentette ki Lányi András az MNO-nak szerdán. Mint az Élőlánc Magyarországért mozgalom elnökségi tagja fogalmazott, "ha az utolsó közösségformáló és kultúraközvetítő intézményt is elviszik, akkor a falu kihal, megszűnik". (E félelmének adott hangot korábban Lezsák Sándor is, aki úgy fogalmazott az MNO-nak, hogy bármilyen kicsi is az iskola, azt meg kell tartani. Ha ez nem valósul meg, akkor a kistelepülés előbb szociális otthonná, majd temetővé válik, azután pedig felszántják - a szerk.) Lányi ironikusan emlékeztetett a kormányzat programjára, amely a többi között azt is tartalmazta, hogy "faluról félmillió ember távozásával számolnak". Azonban, hogy ezek az emberek hová menjenek, arról nem szólnak, de a városokba biztos nem, hiszen ott sincs munkalehetőség - tette hozzá. Úgy vélte azonban, hogy egy "megfelelő agrárpolitika mellett a magyar falu megélhetést tudna biztosítani az agrárnépességnek".

A családi gazdálkodások támogatása jelentené a kiutat

Pontosan - felelte arra a felvetésre, hogy ez azt jelentené-e, hogy nem a nagy agrárvállalkozások monopóliumának erősítéséről lenne szó, hanem a kis családi gazdálkodások támogatásáról. Felhívta a figyelmet arra: ennek megvan az uniós forrása is. Emlékeztetett arra is, hogy a kétpillérű agrártámogatásnál - kiváltva az Európai Unió csodálkozását is - hazánk ahhoz a pillérhez ragaszkodott, amely a termékalapú támogatást részesíti előnyben. Mint Lányi András fogalmazott, ez azoknak az óriás gazdaságoknak kedvez, amelyek "kevés munkaerővel, sok géppel, igénytelen tömegtermékeket" állítanak elő. Úgy vélte, "ha a másik pillére tettünk volna, amely a falvak népességmegtartó képességét, az ökológiai fenntarthatóságot, illetve a környezetvédelmet támogatja, és a speciális termékeket, a munkaigényes kultúrákat", akkor - mint fogalmazott - pontosan egy olyan pályára terelnénk a magyar agrárgazdaságot, "amely megfelel kedvező természeti adottságainknak, és a rengeteg - sajnos - kihasználatlan munkás kéznek is".

A politika: logikus és halálos

Nem ez történik, aztán arra hivatkozunk, hogy nincs jövője a falunak - tette hozzá. Ezért gazdaságtalan iskolát, meg vasúti vonalat fenntartani, "tehát a politika logikus, összefüggő és halálos". "Mi ezt a logikát szeretnénk megtörni, és szembehelyezni vele egy másik logikát" - jelentette ki. Ahol annak ellenére van értelme fenntartani a kistelepüléseken az iskolát - ahol sajnos tényleg egyre kevesebb a gyermek - hogy az oktatás fajlagos költése nagyobb lesz. Mint Lányi mondta, "az oktatás hasznát nem pénzben szokták mérni", hanem a teleülés megmaradásában, az esélyegyenlőségben, illetve a kultúrához való hozzájutásban.

Lamperth - a szabad iskolaválasztás jogát korlátozó - felvetésével kapcsolatban úgy vélekedett, hogy ha az iskolát bezárják, attól még megmaradhatna a szabad iskolaválasztási jog. Ám a szülő akkor sem tehet mást, minthogy a központi iskolába viszi a gyerekét. Az, hogy a két intézkedés - a kisiskolák megszüntetése, illetve a szabad iskolaválasztás korlátozása - egyszerre lép fel, "ez tulajdonképpen a röghöz kötéshez hasonló, mert megmondják, hogy hol vagyok köteles tanulni".

"Ez az egészségügyi vonalon azt jelenti, hogy hol vagyok köteles gyógyulni, vagy meghalni" - tette hozzá majd leszögezte: ezek egy nyitott társadalomban, egy szabad világban, enyhén szólva furcsa rendelkezések.

A kormányzat által erőltetett digitalizációval kapcsolatban elmondta: annyit költenek rá, mint amennyit kispórolnak a rendszerből a kisiskolák bezárásával, a normatív finanszírozás csökkentésével. Ez a tipikus technokrata gondolkodás - felelte arra a kérdésre, hogy ezen elgondolások hátterében mi állhat, "amely az egy főre eső technikában méri az oktatást". "Ez az emberi tényezőnek a mélységes lebecsülése" - tette hozzá az egyetemi tanár. Mint kifejtette, az iskolában egyetlen fontos felszerelési tárgy van: a jól képzett, jól fizetett tanár, amely hiányzik a magyar oktatási rendszerből. Szerinte ez a lemaradás oka, mert rosszul képzett, és "piszkosul rosszul fizetett tanárok" tanítanak. Gondnak nevezte, hogy "minél problematikusabb gyermekanyaggal dolgoznak, annál rosszabbul fizetettek ezek a tanárok, holott ennek pontosan fordítva kellene lennie".

Arra a felvetésre, hogy a magyar társadalom a jelek szerint anómiaközeli-, egyfajta talajveszített állapotban van, Lányi úgy felelt: sajnos ez igaz lehet, hiszen számtalan levelet kapnak pedagógusoktól, akik arra hivatkozva, hogy sokszor felültették már őket, nem akarnak, nem vesznek részt ebben az összefogásban, "mert az iskolát bezárták, elveszítették minden reménységüket". Ám hozzátette: sok helyen pedig éppen azt látni, hogy sokféle megoldással próbálkoznak az iskolák megmentése érdekében. Példaként említette a családok betelepítését a községbe, vagy hogy "rendbe teszik az iskolát". "Ezeket a magányosan és elszigetelten harcoló polgármestereket, pedagógusokat szeretnénk biztatni arra, és támogatni azzal a kevés pénzzel" ami az adománygyűjtésből összejön. Azt reméljük: tovább küzdenek, és helyi erőforrásokat mozgósítanak - tette hozzá.

Az Élőlánc a kisiskolákért! kampánnyal kapcsolatban még elmondta: december 19-én a Magyar Tudományos Akadémia kongresszusi termében lesz egy jótékonységi hangverseny, ahol a magyar zenei élet színe-java képviselteti magát.

Sok dolga lesz a jövő nemzedékek ombudsmanának

"Arra van felhatalmazása, ami az életformák gazdag változatosságának megőrzését szolgálja" - felelte Lányi András lapunknak a jövő nemzedékek ombudmanával kapcsolatos kérdésre. Ám hozzátette: ez viszont nem csak a természeti, hanem az emberi életformákra is vonatkozik. Ha tehát a falusi Magyarországot, vagy a tanyavilágot, "egy bizonyos koncepció jegyében el akarjuk törölni a föld színéről, amivel a kultúrtájat is átalakítjuk például ipari tájjá, az sérti az életformák gazdag változatosságát". Tehát ha lenne ma ombudsmana a jövő nemzedékének, "akkor megkeresnénk ebben a kérdésben". Nagyon sok dolga lesz az új biztosnak - jósolta Lányi.