Európában a növekvő hőmérséklet sivataggá változtathatja Spanyolország, Olaszország és Görögország egyes részeit. A kontinens északi felében - ideértve Nagy-Britanniát is - áradásokkal, hőhullámokkal és erősebb viharokkal kell majd számolni. Ausztrália nagy része lakhatatlanná válik. Ez csak néhány az ENSZ Kormányközi Klímaváltozási Bizottsága (IPCC) által szombaton Valenciában nyilvánosságra hozott összefoglaló jelentés megállapításai közül, amelyek az éghajlatváltozás drámai következményeire figyelmeztetnek. Rajendra Pachauri, az IPCC elnöke szerint a legnagyobb hatása kétségkívül a tengerszint emelkedésének lesz, amelynek hatásait főként a part menti területeken lehet majd észlelni. A légkör felmelegedése több milliárd ember mindennapjait veszélyezteti, emellett a vadon élő fajok több mint felét a kihalás fenyegetheti.

"Mindannyian egyetértünk abban, hogy az éghajlatváltozás valóságos, és mi, emberek vagyunk a fő okozói" - szögezte le az International Herald Tribune-ban megjelent írásában az ENSZ főtitkára, aki szerint azonban még mindig kevesen vannak tisztában azzal, hogy milyen súlyos fenyegetésről is van szó. Ban Ki Mun a küszöbön álló katasztrófára intett, egyúttal azonban úgy vélekedett, hogy gondos tervezéssel kezelni lehet a problémát. Hasonló véleményt fogalmaztak meg a jelentés készítői is, akik szerint az emberiség birtokában van annak a hatalomnak, mellyel - viszonylag alacsony költségek mellett - kivédhetőek lennének a globális felmelegedés legrosszabb következményei.

Az EU környezetvédelmi biztosa üdvözölte a jelentést, és úgy vélte, hogy az a december 3-án Balin kezdődő klímakonferencia előtt fontos olvasmány a döntéshozók számára. Sztavrosz Dimasz szerint a dokumentum erőteljes figyelmeztetés, mely arra int, hogy ha meg akarjuk akadályozni, hogy a klímaváltozás pusztító méreteket öltsön, akkor az üvegházhatású gázok csökkentése érdekében gyorsan kell cselekedni. Emellett Dimasz arra emlékeztetett, hogy a jelentés támogatja azt az uniós törekvést, miszerint a globális felmelegedést az iparosodás előtti szinthez viszonyítva 2 Celsius-fokra kell csökkenteni. A Balin tartandó konferencia célja egyébként, hogy a 2012-ben kifutó kiotói jegyzőkönyv utáni időszakra készülve új célkitűzéseket körvonalazzon a klímaváltozás mérséklésére.

Mindeközben az Európai Parlament - a Balin tartandó tanácskozás előtt elfogadott állásfoglalásában - leszögezte, hogy legkésőbb 2009-re tető alá kellene hozni a 2012 utáni, Kiotó utáni időszakra vonatkozó egyezményt. Az EP szerint hosszú távú célkitűzésnek kell elfogadni, hogy az üvegházhatást okozó gázok globális kibocsátása 2050-re legalább 50 százalékkal csökkenjen az 1990-es szinthez képest. A Parlament kiemelte, hogy "az iparosodott országoknak - a kiotói jegyzőkönyvet eddig még nem ratifikáló országokat is beleértve - vezető szerepet kell játszaniuk az éghajlatváltozás világszintű megfékezésében, és el kell kötelezniük magukat, hogy kibocsátásukat 1990-hez képest 2020-ra legalább 30 százalékkal, illetve 2050-re 60-80 százalékkal csökkentik".

A képviselők egy 297 igen, 192 nem, 16 tartózkodó szavazattal elfogadott módosítás szerint "úgy vélik, hogy ésszerű esetben az energiaszükségleteket az összes rendelkezésre álló szénmentes forrásból vagy kis kibocsátású technológiából, beleértve az atomenergiát, kell kielégíteni". (Az állásfoglalás emlékeztet arra, hogy az IPCC a politikai döntéshozóknak készített közelmúltbeli jelentésében elismeri az atomenergiának "mint az üvegházhatást okozó gázok kibocsátás-csökkentése választási lehetőségének" szerepét.) A Parlament emellett leszögezte, hogy az éghajlatváltozás káros következményei egyenlőtlenül oszlanak el, és rámutatott: azonkívül, hogy környezeti katasztrófáról van szó, az éghajlatváltozás emberi jogi és globális egyenlőségi kérdéseket is felvet. A képviselők megítélése szerint az EU-nak és más iparosodott országoknak egyebek között társfinanszírozással kellene támogatniuk a fejlődő országokat a fenntartható és hatékony technológiák kialakításában, így ezen országok közül a gazdaságilag fejlettebbek legkésőbb 2020-ig elkezdhetnék a kibocsátás, illetve a szénintenzitás csökkentését.

Az EP szerint az úgynevezett Bali-mandátumnak az alábbi elemeken kell alapulnia:
- hosszú távú cél az általános felmelegedés mértékének az iparosodás előtti szint plusz 2 Celsius-fokban való korlátozása, ami az üvegházhatást okozó gázok globális kibocsátásának legalább 50 százalékkal történő csökkentését jelenti 2050-re az 1990-es szinthez képest
- kötelező érvényű célok az összes iparosodott ország számára
- a kibocsátás csökkentésére irányuló erőfeszítésekben való szélesebb körű részvétel, különösen a feltörekvő gazdaságú országok által igazságos és arányos célok révén
- felső határérték megállapítására és kereskedelemre irányuló globális rendszer
- az alkalmazkodásra irányuló megerősített pénzügyi mechanizmusok, különös tekintettel a vízkészletekre
- hatékony ösztönzők, beleértve adott esetben a piaci alapú eszközöket, az erdőirtás és a terület-felhasználásból adódó kibocsátások elkerülésére, beleértve a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok támogatását
- pénzügyi és egyéb eszközök a tiszta fejlesztés, technológiaátadás és -fejlesztés érdekében
- megállapodás legkésőbb 2009-re.