A szervezet a katasztrofális éghajlati következmények megelőzése érdekében "azonnali szabályozási lépéseket" sürget.

Ha a kormányok nem valósítanak meg új intézkedéseket, állítja az IEA, akkor az energia-felhasználáshoz kapcsolódó széndioxid-kibocsátás 2005-höz képest 57,8 százalékkal emelkedne és elérné a 41,9 gigatonnát 2030-ra (1 gigatonna = 1 milliárd tonna). (A IEA tavalyi előrejelzése ugyanerre az időszakra még 40 gigatonna volt.) Az ügynökség szerint a kibocsátás azonban még a 45 gigatonna szintre el eljuthat, ha a világméretű gazdasági növekedés felgyorsul, és ez a szint már 68 százalékos növekedést jelentene 2005-höz képest.

Az IEA intézkedéseket javasol annak érdekében, hogy a világ széndioxid-kibocsátását a 450 rész per millió (ppm) szinten lehessen tartani, ami megfelel annak a határnak, amelyet az ENSZ által létrehozott Nemzetközi Éghajlatváltozási Testület (Intergovernmental Panel on Climate Change) szükségesnek tart a klímaváltozás legsúlyosabb következményeinek megfékezésére. A kibocsátás leszorítása a kívánt szintre szükségessé teszi, mutat rá az IEA, hogy szélesebb körű alkalmazást nyerjenek az ún. tisztább technológiák, mint a megújuló energiák és az atomenergia felhasználása, valamint olyan technológiák - például a szén-dioxid befogása és tárolása -, amelyek szélesebb körű bevezetését ma még pénzügyi megfontolások késleltetik.

2030-ig fennmarad a világ függősége az ásványi eredetű tüzelőanyagoktól

A világ döntő ráutaltsága az ásványi eredetű tüzelőanyagokra 2030-ig megmarad, noha a nyersolajnak az energia iránti világméretű keresleten belüli részaránya enyhén csökkeni fog, a szénfelhasználás pedig növekszik - közölte IEA.

A szervezet World Energy Outlook című éves kiadványában felvázolt előrejelzés szerint a fosszilis tüzelőanyagok teszik majd ki az igények növekedésének 84 százalékát a 2005-tól és 2030-ig tartó időszakban. 2030-ra az energiafelhasználás 17,7 milliárd tonna olajegyenértékre emelkedik a 2005. évi 11,4 milliárd tonnáról.

Az IEA jelentése szerint az olaj marad a jövőben is a legnagyobb tüzelőanyag-forrás, noha részaránya némileg csökken, 35 százalékról 32 százalékra. A szén esetében folytatódik az elmúlt néhány évben tapasztalt látványos növekedés: az abszolút értékben számított kereslet-növekedés a szén tekintetében lesz a legnagyobb, 2005 és 2030 között 73 százalék, miáltal a szén részesedése a világ teljes energiaigényén belül 25-ről 28 százalékra nő. A növekedés döntő része Kínára és Indiára jut.

A szénhez képest kevésbé környezetszennyező földgáz hányada szerény mértékben emelkedik, 21-ről 22 százalékra, az atomenergiáé viszont 6 százalékról várhatóan 5 százalékra esik vissza az energiaforrások iránti keresleten belül. A vízienergia hányada várhatóan megmarad a 2 százalékos szinten, a biomassza aránya 10-ről 9 százalékra mérséklődik, az egyéb megújuló energiaforrásoké pedig egy százalékról 2 százalékra javul.

Az áramtermelés fő forrása a szén marad, amelynek hányada a teljes áramtermelésen belül 40-ről 45 százalékra emelkedik 2005 és 2030 között. Az olajtüzelésű erőművekben előállított áram részesedése az áramtermelésben 7-ről 3 százalékra esik vissza, ugyanakkor a gáztüzelésű erőműveké 20-ról 23 százalékra nő. Az atomerőművi áramtermelés 9 százalékkal vesz majd részt az áramtermelésben 2030-ban szemben a 2005. évi 15 százalékkal; a vízierőművi áramtermelés aránya némileg visszaszorul, 16-ról 14 százalékra. A biomassza és az egyéb hulladékok felhasználásával elállított villamos energia a 2005-évi 1 százalék helyett 2 százalékkal vesz részt az áramtermelésben 2030-ra, a szélenergiai források és az egyéb megújuló energiaforrások áramtermelési részesedése ennél nagyobb arányú lesz, 4 százalék a 2005-évi 1 százalékhoz képest, derül ki az IEA energiaügyi kitekintéséből.