- Az alapfokú tanulmányainak egy részét kisiskolában, összevont képzésben végezte. Milyen emlékei vannak erről az időszakról?

- Nagyon szerettem oda járni, szép és jó emlékeim vannak. Valódi közösséget alkottunk, megtanultunk egymásra figyelni. A tanítók benne éltek a falu közösségében is, a tananyag leadása mellett helyes viselkedésre neveltek. A szülőfalumban ma már nincs iskola, és ez meg is látszik rajta.

- Érezte valaha hátrányát annak, hogy nem egy nagy központi intézményben töltötte iskolaéveinek egy részét?

- Nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy nem. A kor követelményeinek megfelelő színvonalon oktattak bennünket. Egy kemény középiskolába kerültem, és nem vallottam kudarcot.

- A Fidesz-kormány idején próbálták kiemelt támogatásban részesíteni a kistelepüléseket és azok iskoláit. Kihasználták ezt a lehetőséget az önkormányzatok?

- Az ezeregyszáz lakosnál kisebb falvak és községek iskolái többlettámogatást kaptak. Bizonyos létszám alatt ugyanis a normál keretből finanszírozhatatlan az oktatás. Mi azonban nem gazdasági szempontok alapján kezeltük a kérdést; úgy gondoltuk, hogy az iskoláknak a legkisebb településen is társadalmi küldetésük van - természetesen az ésszerűség határáig. A 21. századi körülmények között is élhető térnek tartom a falut, nemcsak a nagyvárosi aszfalton lehet létezni. Az oktatás nem arra való, hogy gazdaságosan letudjuk, hanem hogy tudást és megfelelő társadalomképet adjunk át vele a következő nemzedéknek.

- Versenyképessé tehetők a modern világban a kisiskolák?

- Visszakérdeznék: mi számít versenyképesnek? Állítom, hogy egy kisiskolában is meg tudják tanítani a diákokat írni, olvasni, számolni. Sőt a ma már szintén követelménynek számító, úgynevezett digitális írástudás is átadható ezekben az intézményekben. Egyedül a nyelvoktatást nehezebb megoldani, de megfelelő szervezéssel ez sem lehet gond. A munkára, az erőfeszítés képességére nevelésben pedig még jobbak is a kisebb közösségek.