Most mégis úgy alakult, hogy néztem. Este volt, baráti társaság. És kinyílt és megvilágosodott a világ.

Néztem a majdnem vezető hírt, miszerint Budapesten megáldottak egy adventi koszorút, de a koszorú sajnos hiányosra sikeredett az áldás idejére, ugyanis ellopták róla az egyik gyertyát. Így aztán három gyertyát szentelt László atya, az adventi koszorú pedig köztudomásúlag négy gyertyát kell tartson, lévén az advent a karácsony előtti négy hét várakozása. Ünnepe.

Várakozás. Hit. Készülődés az ünnepre. A Megváltó születésére. Betlehemi jászol, szeretet. Ilyesmi. Mármint a keresztényeknek. (Azoknak a keresztényeknek, akikről szó se essék az Európai Unió alkotmányában. Még csak az kellene! Mit szólnának a nem keresztények...) Az már biztos, hogy akik amúgy rühellik a karácsonyt, és a várakozást, és a hitet, most jó sokat röhögtek. "Ellopták az adventi koszorúról a gyertyát" - na, hát ezek ilyenek...

S a teljesen objektív tájékoztatásból kiderült, hogy a keresztények ilyenek: gyertyát lopnak adventkor. Máris nem az advent a lényeg, hanem a gyertyalopás.

Istenem, drága jó Istenem! Ha tudhatnám, ki lopta el azt a gyertyát, tudnék én mindent...

Mindjárt ezután a gyertyalopási hír után tovább lépkedtünk a hírek országútján.

Bukarestben az történt, hogy felállították a világ legnagyobb karácsonyfáját. Sorolták is az adatokat, hogy magasság meg súly meg valami négymillió égő, fene se jegyzi meg az ilyesmit, és nem is ez a lényeg. A lényeg olyan egyszerű, mint a pofon: Budapesten ellopják a gyertyát egy nyomorult kis köztéri adventi koszorúról, Bukarestben pedig áll a világ legnagyobb karácsonyfája. És tényleg hatalmas, és tényleg ragyog, és amikor felállították, Bukarest népe ámult a látványtól, és boldog volt. Olyan potensnek tűntek a románok ott, a világ legnagyobb karácsonyfája körül.

És akkor én, azon gondolkodtam el, hogy a románok elkezdték megépíteni második atomerőművüket. És azt nyilatkozták a románok, hogy ezzel a második atomerőművel hatvan százalékban tudják kielégíteni energiaszükségletüket, vagyis hatvan százalékban függetlenítik magukat az import energiától. S azon gondolkodtam még, hogy egy ilyen új atomerőmű megépítése körülbelül négyszázmilliárd forintba kerül. De mondjuk azt, hogy egy ekkora beruházásból úgyis ellopnak százmilliárdot, tehát legyen ötszázmilliárd.

Ötszázmilliárd forint. A magyar államadósság kamata - mondom A MAGYAR ÁLLAMADÓSSÁG KAMATA! - naponta ötmilliárd forinttal növekszik. Mondom NAPI ÖTMILLIÁRD FORINTTAL! Vagyis száz napi adósságnövekményből lenne nekünk is egy új atomerőművünk - ha már egyszer úgyis mi vagyunk a legkiszolgáltatottabbak energiafronton. Eddig jutottam gondolataimban, amikor érkezett a következő hír, ismét itthonról: csuhéjmúzeumot avattunk valahol. Ahol kukoricacsuhéjból készült babákat tekinthetünk meg. És ez minden gúny nélkül, nagyszerű dolog. Summáztam is magamban, hogy míg a románok atomerőművet építenek maguknak, addig mi csuhéjmúzeumba fogunk - és hogy egyszer majd, nem is olyan sokára MÉNE TEKEL UFARSZIN, vagyis hogy megmérettetünk és félek, könnyűnek találtatunk... És átkozott gondolataim megint elszaladtak. Odáig szaladtak, hogy a magyar állam ma kétnapi államadósság-növekményt fordít évente a hárommilliós határon túli magyarságra, vagyis tízmilliárd forintot. S hogy a határon túli magyarságnak szánt Duna Televízió évi hétmilliárd forintból gazdálkodik, és az ellehetetlenülés szélén táncol. Eközben a román ortodox egyház most hozott létre saját televíziót és hírügynökséget, hogy a határon túl élő románok lelkét ne hagyja magára. Tudják mennyiből? Hetvenötmilliárd forintból...

Potensek a románok, no. S ha ők potensek, vajon mik vagyunk mi, magyarok? Persze igazságtalan vagyok, hiszen van remény: hallom, hogy Pécs város önkormányzata koldusautomatákat készül felállítani a köztereken. Akinek van füle a hallásra, és van némi érzéke a szimbólumokhoz, az érti... A világ legnagyobb karácsonyfája odaát, koldusautomaták idehaza. Meg egy ellopott adventi gyertya. Boldog karácsonyt...