- Mivel magyarázza, hogy a november 25-i európai parlamenti választáson olyan kevesen mentek el szavazni? És mi lehet az oka, hogy a székely megyékben az országos átlagnál jóval aktívabbak voltak a választópolgárok?

- A többi, hasonló számú európai parlamenti képviselőt küldő országgal összehasonlítva a romániai szavazók aránya nem tekinthető rossznak. A romániai magyarság részvétele pedig egyenesen kiemelkedő. De a magyarokat különleges érdek vezette, és mozgósításuk is magas színvonalon történt. E közösség ismét megmutatta, hogy képes jogainak védelmére. Ez megkülönbözteti őket a romániai többségtől, amely, akárcsak a magyarországi magyarok, nem jön lázba az uniós eseményektől. Sőt mindkét országban az unióba való integrálódás során az energiák összpontosítása helyett vészes politikai konfliktusok alakultak ki. Érdemes még megjegyezni, hogy a szomszédos országokban élő román kisebbség széthúzó, a kisebbségben élő magyarság viszont példamutatóan mozgósítható.

- Mostanában a romániai magyarságra sem jellemző a politikai egység...

- A mostani választások még a megosztottság helyzetében is bizonyították a kisebbség politikai aktivizálhatóságát. Elsődleges céljuk a romániai magyarság képviselete az európai parlamentben. A második a népszavazás. A referendumnak ugyanis az volt az egyik célja - ezt Basescu elnök nem is rejtette véka alá -, hogy a névre szóló választás bevezetésével kizárja az RMDSZ-t a politikai színpadról. Az államfő közvetlen támadást is intézett a magyarság érdekvédelme ellen, túlhaladott, hamis, feloszlatásra ítélt politikai formációként ábrázolta. A magyar kisebbség megosztása és politikai semlegesítése államelnöki érdek volt. Az elnök bosszújáról van szó, amiért államfői megerősítését az RMDSZ nem támogatta, és bennmaradt a liberálisokkal a kormánykoalícióban. Basescu mindig alárendeli személyes céljainak az általános érdeket. A magyarság azonban megvalósította azt, amit akart.

- Koszovó jövője élénken foglalkoztatja a világot. Nem titok, hogy a kisebbségi magyarság körében a kivívható székelyföldi autonómia példájaként is felhozzák.

- Kissé vissza kell lépnünk a múltba, hogy az események közötti kapcsolat világossá váljék. Engem személyesen is közelről érint ez az ügy. Abban az időben, amikor Milosevic Jugoszlávia elnöke volt, és háborúival szétszaggatta az országot, én Románia államfői tisztségét töltöttem be. A térség két legfontosabb államában - mert az egykori Jugoszláviát és Romániát területük és lakosságuk tekintetében is ilyennek tekinthetjük - a kisebbségi kérdés kétféle megközelítése történt meg. A kommunizmus idején mindenütt jegelték a nemzetiségi kérdést, és a rendszerváltás robbanásveszélyes állapotokat teremtett. Az etnikai konfliktusok nem Jugoszláviában, hanem Romániában robbantak ki először: Marosvásárhelyen - az ország közepén elhelyezkedő felerészt románok és magyarok lakta városban -, ahol 1990 tavaszán véres összecsapások voltak. Akkor a Bukaresti Egyetem frissen megválasztott rektora voltam: tanáraink, diákjaink és a demokratikus román értelmiség határozott álláspontjával sikerült megakadályozni a konfliktus elmérgesedését. Emlékezetes, hogy 1994-ben - ugyancsak egyetemi vezetőként - Budapesten Göncz Árpád államfőnek a nemzeti megbékélés kezdeményezésére tettem javaslatot. Két évre rá, az elnökválasztási kampányban az ellentábor az etnikai uszítás eszközét teljes erővel vetette be.

- Mi idehaza azt mondtuk, hogy a romániai posztkommunista körök ismét kijátszották a magyar kártyát.

- Így van, és ezért, 1996-ban, még államfővé választásom előtt megegyeztem az engem támogató RMDSZ-szel, hogy vegyen részt a kormányzásban a kölcsönös bizalom megerősítése jegyében. Ez aztán meg is történt. Nagy elégtétel nekem, hogy az erdélyi magyarok érdekvédői azóta folyamatosan részesei a végrehajtó hatalomnak, még a baloldali bukaresti kormányok esetében is. Vagy miniszterekkel és államtitkárokkal, vagy a kabinetet kívülről támogató pártként.

- Elnöki időszakában is fontos intézkedéseket hozott. Beszéljen ezekről, de ne felejtsük, hogy a koszovói helyzet kapcsán a székelyföldi autonómia ügyéről szólt az eredeti kérdés.

- 1997-ben két, rendkívüli jelentőségű jogszabály elfogadását támogattam: az egyik a magyar nyelvhasználatot tette lehetővé a közigazgatásban és az igazságszolgáltatásban, a másik pedig a magyar nyelvű oktatást minden szinten, beleértve a magyar egyetem létesítésének a jogát is. Ennél magasabb színvonalú európai standard nem létezik. Pedig akkoriban voltak elemzők, akik etnikumok közti háborút jósoltak Erdélyben. De néhány helységnévtábla magyar feliratának összemázgálásán kívül nem történt semmi.

- A kisebbségi autonómiát nem tartja magasabb szintű standardnak?

- Eljutunk az autonómia ügyéhez is. De fontos hangsúlyozni, hogy a NATO koszovói beavatkozását én államfőként támogattam. Ezzel a döntésemmel gyakorlatilag teljesen elszigetelődtem a román politikai színpadon - a nacionalisták nem értettek egyet azzal, hogy egy szuverén országon belüli etnikai összecsapást kívülről döntse el valaki.
A népszerűségi indexem 25 százalékkal esett vissza, viszont nagy nemzetközi megbecsülést vívtam ki Romániának, és pénzügyi segítséget is kaptunk a felzárkózáshoz. Magyarország - függetlenül a kormány színétől - segített minket a NATO-ba és az Európai Unióba vezető utunkon. Belépésünkben nagyon kevés romániai mert reménykedni.

- Tehát Koszovó státusa...

- Most viszont, a megváltozott helyzetben az a véleményem, hogy a balkáni térség ma létező országainak a NATO-ba és az Európai Unióba integrálása lenne az egyetlen helyes megoldás a stabilizáció érdekében. Mert ha bátorítják Koszovó függetlenedési ambícióit, akkor holnap a boszniai szerbek és a horvátok is teljes önállóságot akarnak majd. További aprócska államok jönnek létre a Balkánon, és a függetlenedési roham Európa nyugati felére is kiterjedhet. Következik majd Korzika elszakadása Franciaországtól, és nem biztos, hogy itt megáll a folyamat. Az én őseim Bretagne-ból származnak, és tudom, hogy az ottaniak sem tartják franciáknak magukat, hanem kelta eredetű bretonoknak.

- Ezek szerint nem pártolja az erdélyi magyar autonómiatörekvéseket.

- Így kell kezelnünk a székelyföldi autonómiát is. Pártolok minden olyan autonómiaformát, amely a nemzeti identitás megőrzését célozza. Ezekkel a székelység már rendelkezik, és a november 25-i választáson bebizonyította, hogy európai képviseletét is képes megoldani.

- Tehát a területi autonómia az, amely ön szerint nem javasolható.

- További területi önállósulási próbálkozásokat véleményem szerint nem lehet támogatni, mert azok a különálló székely ország megteremtéséhez vezetnének.

***
Pályakép

Emil Constantinescu 1939-ben született. A Bukaresti Egyetem jogi karán diplomázott, 1966-ban geológia szakot végzett. Egy ideig a Román Kommunista Párt propagandatitkára volt az egyetemen. 1989-ben alapítója volt a Polgári Szövetségnek.Megválasztották az Iliescuék ellenzékét tömörítő Román Demokratikus Konvenció (CDR) vezetőjének. 1996-ban legyőzte Ion Iliescut, ő lett Románia elnöke, a CDR pedig parlamenti többséget szerzett. 1999-ben bejelentette, hogy nem akar ismét államfőjelölt lenni. Jóval elnöki megbízatásának lejárta után beismerte: tudomása volt arról, hogy az egyik kormányfő, Radu Vasile kapcsolatban állt a Securitatéval. Ezért sokan nyilvánosan bűnpártolónak nevezték. Európai elismertségén ez nem változtatott: ma a nemrég létrehozott Demokratikus Átalakulásért Intézet nemzetközi igazgatótanácsának a tagja.