Szórakozva tanulhatunk, virtuálisan közlekedhetünk a múzeumokban, a jól képzett tanárok friss óravázlataikat laptopon írják, a felzárkóztatott diákok pedig minden második tanteremben "az oktatást élményszerűvé varázsló" tábláról szorgosan jegyzetelnek - a digitális palatáblájukra. Magyar szerint néhány év múlva már iskolatáska sem kell, elég lesz reggelente a virtuális tananyaggal és némi tízóraival iskolába indítani csemeténket. Egyszóval felzárkózunk. Hová is? A hozzánk képest jóval "szerényebb" körülményekkel rendelkező Nagy-Britannia kivételével az unióban példátlan ilyen mennyiségű digitális tábla beszerzése. A 35 milliárdba kerülő magyar táblacunami még a franciáknál, az olaszoknál is luxus lenne, régiónkban pedig végképp csak utópia.

Sajnos. Mert szögezzük le: az interaktív tábla tényleg jó találmány, a laptopon is gyorsan lehet dolgozni, és a digitális palatábla is jóval könnyebb teher az elsős nebulónak, mint a nehéz tankönyvcsomag. A gond ott kezdődik, amit Kovács Árpád számvevőszéki elnök minap egy gazdasági fórumon megfogalmazott. Eszerint manapság - a kéményseprő vállalat üdítő kivételével - gyakorlatilag nem készülnek valós képet adó, átfogó hatástanulmányok a nagy állami fejlesztések előtt.

Márpedig a Jövő Iskolája ilyen. Bár a Bajnai vezette Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) kitartó érdeklődésünkre kétségkívül megnevezett néhány szervezetet, amelyek állítólag foglalkoztak az interaktív táblákra vonatkozó kutatásokkal, ám a mai napig nem került elő egyetlen friss, a szakma véleményét valóban tükröző tanulmány sem. Azaz mégis. Az NFÜ által megadott listáról egy szervezet jelezte: már hallott az interaktívtábla-projektről, sőt néhány pedagógust meg is kérdeztek a taneszközről. Tetszett nekik - állítja a kétfős (főnök és titkárnő?) Tankönyvkutató Intézet. A többi intézet vagy vállalta, hogy nincs birtokában kutatási anyag, vagy továbbpasszolta a kérdést. A hatástanulmányok hatása egyelőre tehát várat magára. Nem úgy, mint a digitális táblák pályázata, amely az NFÜ azóta korrigált honlapja szerint már a társadalmi vita induló napján kiírásra is került. Az NFÜ elismerte, hogy nem gyorsasági rekordot döntött meg azzal, hogy huszonnégy óra alatt egyeztetett a szakmai szervezetekkel, a véleményeket integrálta, és a pályázati kiírást is eszerint módosította, hanem - emberek vagyunk - egyszerű malőr történt.

Szóval a felzárkózásig van még mit ledolgozni. Fizetni kell a digitális táblákat is majdan életben tartó áramért, a fűtés elmaradása miatt átmenetileg be kell zárni az iskolákat, el kell viselni az orosztanárból angoltanárrá átképzett tanerő szakmaiatlanságát és azt, hogy néha a diák mutatja meg a pedagógusnak, hogyan kell bekapcsolni a videót. Addig is jó lesz így télen kabátakasztónak az a jó néhány interaktív tábla, ami már most is az ország iskoláiban van, de nem tudni, egyáltalán használják-e, vagy csak a vele járó laptopért kérték.

A táblák árát pedig már nem is merjük megkérdezni.