— Miközben egyre közelebb kerülünk a szociális népszavazáshoz, Tóth Károly MSZP-s képviselő felvetette a vizitdíj és a tandíj eltörlését. Meglepte a javaslat?

— Provokációnak tartom, Tóth Károly azóta visszavont ötletét, nyilvánvaló, hogy a népszavazás jelentőségét akarták így csökkenteni a szocialisták. De biztos vagyok abban, hogy minden próbálkozás ellenére sor kerül a referendumra. A vizitdíj és a kórházi napidíj eltörlését természetesen támogatni fogja a Fidesz, ha a kérdés mégis a parlament elé kerül.

— Háromnegyed év telt el az úgynevezett egészségügyi reform bevezetése óta, ennyi idő múltán már lehet mérleget vonni. Milyen tapasztalatokat szerzett?

— Az úgynevezett reform megbukott, nem most, hanem abban a pillanatban, amikor bevezették, csak akkor még sokan nem vették észre. Ám a bukás most, az egészségbiztosítási törvény vitájakor már mindenki előtt világos. A tapasztalatok kapcsán sajnos csak negatívumokat mondhatok: a lakosság terhei megnőttek, megnehezült a gyógyító szolgáltatásokhoz való hozzáférés, még a kormányzati anyagokban is olvasható, hogy a betegek 10-15 százaléka a felírt gyógyszert nem váltja ki, aminek elsősorban nyilván anyagi okai vannak. Lecsökkent a gyógyító szolgáltató intézmények forgalma, tehát az emberek egy része a "kis bajával" el sem megy az orvoshoz, ami pedig azért probléma, mert sok enyhébb betegség később elhatalmasodhat, szövődmények léphetnek fel, és persze a gyógyítás is többe kerül. De ahová nézünk, mindenhol zavar van: hosszú, nem egyszer többéves várólisták vannak, óriási forráskivonás sújtja az intézményeket, dolgozókat kellett elküldeni, a legtöbb helyen nem sikerült rendezni a betegfelvétel területét, így az emberek kóvályognak az intézmények között. Lassan minden a pénzről, a profitról, az üzletről szól, nem a betegekről, a népegészségügyről.

— Sikerült megtalálni a bezárt kórházakban kezelt betegek helyét?

— Nem, sok helyen ezt sem tudták megoldani. Nézzük például az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet: a Lipótmezőn kezelt betegek elhelyezése még mindig csak részben sikerült, holott hamarosan végleg lakat kerül az intézmény kapujára. A minap kaptam egy sms-t az egyik ott dolgozótól, hogy a kápolnában megtartották az utolsó misét, és óriási az elkeseredés. Az OPNI tipikus példája annak, mennyit romboltak az úgynevezett reformmal: ez egy nagy múltú és nem túlzok, ha azt mondom, világhírű intézmény volt, talán egyetlen óriási hibájával, mégpedig azzal, hogy nagyon értékes helyen fekszik. De sajnos az egész országban jellemző, hogy a betegellátás nincs jól megoldva, az orvosok, az ápolók egzisztenciális félelemben élnek, a betegek pedig, teljesen jogosan, elégedetlenek.

— Bezárták az OPNI-ban működött, világviszonylatban is kimagasló eredményeket produkáló Stroke-központot is, ezáltal Észak-Buda agyérbetegei tulajdonképpen ellátás nélkül maradtak. Ám ezt hiába tette szóvá nyílt levélben Láng Zsolt II. kerületi polgármester, érdemi választ nem kapott Horváth Agnestől...

— A miniszter asszonyt, ahogy a parlamentben is mondtam neki, mélyen szántó szakmai ismeretek nem korlátozzák a véleménye megformálásában. Az a mondata például, hogy "az asztmás gyerekek nem a jó levegőtől gyógyulnak, hanem a gyógyszertől", már-már szállóigévé vált. Sajnos valóban úgy tűnik, hogy a helyzetre egyetlen jó megoldás van: a budai oldalon nem szabad stroke-ot kapni... Persze az, hogy ilyen szinten nem veszik figyelembe a betegek érdekeit, megengedhetetlen! Ahogy az előbb is utaltam rá, sajnos a minisztérium vezetése teljesen elszakadt a szakmától, és már semmi sem számít, csak a pénz.

— A több-biztosítós modell kapcsán óriási a feszültség, az SZDSZ üzleti alapú elképzelését nem csupán az érdekvédelmi szervezetek és az ellenzéki pártok támadják, de ez az ötlet az MSZP-ben sem aratott osztatlan sikert. Mit gondol, megint a farok csóválja majd a kutyát, vagy a szabad demokratáknak valamelyest engedniük kell a szocialista akaratnak?

— Azt látom, és nem csupán az egészség biztosítási törvény kapcsán, hogy rendszeresen eljátsszák a nagy színjátékot, az MSZP szembemegy az SZDSZ-szel, koalíciós válságról szólnak a hírek, aztán megegyeznek, és a szocialista frakció a végén megszavaz mindent. A helyzet most annyival bonyolultabb, hogy a társadalom a jelek szerint ebben a kérdésben felkapta a fejét, a szakszervezetek is felemelték a hangjukat, tüntetések, sztrájkok vannak, ami örvendetes. Ebben a helyzetben pedig bizonyára az MSZP-s képviselőknek is nehezebb hazamenniük a választókerületükbe, hiszen hivatalosan mégiscsak az embereket képviselik. De nincsenek illúzióim, a hatalmi érdekek eddig mindig felülkerekedtek, és jó szavazógépekként a szocialisták megnyomták azt a gombot, amit kellett. Tudomásul kell venni, az MSZP nem áll ki az emberekért, számukra az egészségügyi rendszer átalakítása hatalmi és pénzügyi kérdéssé vált. Nekünk csak akkor van esélyünk bármilyen eredményt elérni az Országgyűlésben, ha szívósan dolgozunk, és munkánkat széles tömegek támogatják. Ebben az ügyben érezhető, hogy a társadalom nagy többsége mellettünk áll. Be is nyújtottuk törvényjavaslatunkat, ami valódi alternatívát kínál a társadalombiztosítás megújítására. Nem rohamtempóban vinnénk véghez ezt a folyamatot, hanem a polgári kormány törekvéseit folytatva, átgondoltan, szakmailag megalapozottan.

— Mik azok a legfontosabb pontok, amelyekben az önök javaslata eltér a kormány elképzeléseitől?

— Mi a népegészségügyi helyzetre alapozott egészségpolitikát kívánunk folytatni. Ha már az egészségbiztosításról beszéltünk: ezen a területen figyelembe kell venni, hogy Magyarország különböző területein óriási különbségek vannak a megbetegedési, halálozási adatok, a születéskor várható élettartam, vagy éppen a csecsemőhalálozás tekintetében. Azt is mondhatom tehát, hogy a szükségletek, az elvárások mások. A társadalombiztosítás egységes rendszerét tehát ehhez kell igazítani. Mi egy szolidaritási rendszert, egy nemzeti kockázatviselési rendszert szeretnénk látni, ehhez pedig a legjobb útnak a jelenlegi társadalombiztosítás továbbfejlesztését, nem pedig lerombolását látjuk. Folytatni kell azt a vonulatot, ami elkezdődött a társadalombiztosítás költségvetésről történő leválasztásával, majd folytatódott egy önálló egészségbiztosítás önálló járulékfedezettel történő felállításával, aztán az új finanszírozási rendszer létrehozásával. Minél inkább el kell különíteni a társadalombiztosítást a pártpolitikai csatározásoktól, így mi közvetlenül az Országgyűlés által irányított, választott tisztségviselőkből álló, társadalmi felügyelettel működő egészségbiztosítást szeretnénk. Sok olyan részletkérdés van, amelyet reményeim szerint a parlamenti vitában ki tudunk majd kristályosítani. Fontos, hogy olyan változások menjenek végbe, amelyek széles körű társadalmi támogatottságot élveznek. Persze, nem mi vagyunk kormányon, a lehetőségeink jóval szűkösebbek, mint a kormánypártoké, most annyit tehetünk, hogy megfelelő alternatívát biztosítunk.

— Ezek szerint a Fidesz nemcsak bírálni tud, ahogy a baloldal mondja, hanem programja is lenne?

— Természetesen, mint ahogy az is hazug propaganda, hogy mi négy éven keresztül, amíg kormányon voltunk, nem tettünk semmit az egészségügy helyzetének rendezése érdekében. A gyógyszergyártókkal történt megállapodástól kezdve a fogmegtartó kezelések ingyenessé tételéig sok mindenre emlékeztethetnék, de mivel most nem az a legfőbb kérdés, hogy mit tettünk mi öt-hat évvel ezelőtt, így csak egy dolgot elevenítenék fel. Készítettünk egy olyan népegészségügyi programot, amit az Egészségügyi Világszervezet is támogatott, sőt kiajánlott a többi uniós csatlakozásra váró országnak, mint követendő példát. Ha nem hagyták volna abba, ennek a programnak a tízéves megvalósítása végén eljutottunk volna odáig, hogy például születéskor várható élettartam, csecsemőhalálozások, megbetegedések tekintetében elértük volna a nyugati országok mutatóit. Sajnos most ennél sokkal rosszabb a helyzet.

— Az, hogy másfél hete az SZDSZ-es Ungár Klára lett az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főigazgató-helyettese, része a társadalombiztosítás átalakításáról szóló kormányzati törekvéseknek, vagy csak kellett neki valamilyen fizető állás?

— Nem tudom, hogy miért pont Ungár Klárát tették oda, az a szándék azonban, hogy szétverjék a társadalombiztosítást, egyre világosabb a számomra. Már ami kor Major urat kinevezték az OEP élére, aki egy pénzügyi ember, és fogalma sincs az egészségügyről, a társadalombiztosításról, az is ezt a törekvést mutatta. Major úr aztán pár hónapja be is dobta a törülközőt, most viszont odakerült a vezetésbe Ungár Klára...

— Ön is, Orbán Viktor is többször elmondta, hogy ha a Fidesz nyer, visszaállítják a szolidaritáson alapuló társadalombiztosítást, és azt az utat folytatják, amin a polgári kormány idején elindultak. De ha ilyen ütemben romlik az infrastruktúra az egészség ügyben, és ha közben megkötik a hosszú távú megállapodásokat a magán biztosítókkal, akkor lesz még visszaút?

— Én ilyen tekintetben optimista vagyok. Itt van az asztalomon egy jogászcsoportnak a véleménye, ennek alapján is biztosan mondhatom, hogy igen, jogilag is van visszaút az üzleti biztosítástól. Persze, hogy ez sok áldozattal jár majd, az is biztos, de a dolgot nem lehet annyiban hagyni, mert hosszú távon az üzleti biztosítási rendszer óriási károkat okoz. A világ is a nemzeti szolidaritáson alapuló rendszer felé tart. Észre kell venni, hogy Hillary Clinton például az amerikai elnökjelölti kampányban szintén a nemzeti egészség biztosítás gondolatát veti fel a világ leggazdagabb országában. És ez nem véletlen.

— Pedig ő liberális politikus...

— Így van, egy liberális politikus szándékáról van szó. De ugyanezt látjuk Európában is. A németek is, akik szétszabdalták a rendszerüket, újra egy egységes, központi, állami irányítású rendszer felé tartanak. Nem lehet ezt figyelmen kívül hagyni. Mindenhol arra törekednek, hogy a szegénynek is, a gazdagnak is a lehető legmagasabb színvonalú orvosi ellátás jusson. Magyarországon sem lehet más a cél.