Régóta nagy a nyomás az ellenzéki szövetségen, hogy ismertesse, mit tenne, ha a kormányrúd mellett állna. Normális esetben ez senkit nem érdekelne, amikor másfél év telt el a ciklusból. A koalíció ugyan recseg-ropog, a miniszterelnökön és a fortyogó, frusztrált parlamenti többségen nem látszik a szándék a választások előre hozására. Hol válság van, ott válság van: az "ellenzéki kormányprogram" sürgetése azt jelzi, a tekintély és méltóság nélküli kormánytól már saját hívei sem várják az ország gondjainak orvoslását. Ez a hajó öt és fél év szünetmentes balliberális hatalomgyakorlás után elment, bátor Gyurcsány Ferenc zárt körben ma is elmondhatná az őszödi beszédet. A kabinetnek amúgy van programja, nem is egy, csak az újabb és újabb betű- és adathalmazok szavatossági ideje egyre rövidebb.
A Fidesznek kellene tehát - vélik sokan - százalékokra, kilométerekre, forintokra kiporcióznia a jövőt. Akik ezt várták, nagyot fognak csalódni. Csakhogy kormányprogramot közvetlenül a választások előtt szokás nyilvánosságra hozni. (Ki merné ma megtippelni, mi lesz itt 2010-ben?) Pártprogramot az emberek elenyésző kisebbsége olvas, azt írni mégsem haszontalan tevékenység. A program muníciót ad az érvelő vitákhoz, de annak megalkotása, az arról folytatott nyilvános polémia imázskérdés is. Anélkül, hogy a részleteit ismerné, a választó a program alapján is véleményt alkothat egy politikai erő hitelességéről. A Fidesz 1998-as kampánya ebből a szempontból kifejezetten sikeres, a 2006-os kudarcos volt. A Navracsics Tibor frakcióvezető irányításával készült, az európai szövetségesekkel imázsjavítás céljából is egyeztetett program és annak prezentálása a párt kormány- és szalonképességét megkérdőjelező meddő vitán szeretne végre túllépni.
A szöveg meghökkentő újdonságot nem tartalmaz. Megerősíti a Fidesz mostanában széles körben kétségbe vont polgári identitását. Világossá teszi, hogy az állam szerepéről vallott elképzelése nem a kádári múlttal, hanem a modern európai konzervatív áramlatokkal rokon. Az új jobboldal nemzeti, demokrata, versenypárti és szociális - olvashatjuk. A szociális meghatározás meglepően hangzik mifelénk egy jobboldali erőtől, holott arra utal, hogy a Fidesz nem osztálypártként polgári, célja a többség megszerzése. Figyelemre méltó, hogy radikális helyett célzott adócsökkentésről, 14. havi helyett reálértékét őrző nyugdíjról és hoszszabb távon a nyugdíjrendszer felülvizsgálatáról, családi típusú helyett családbarát adózásról esik szó, s az autópálya-építés kiemelt helyét a vasútfejlesztés foglalja el. Nem hull pénzeső: béremelést konkrétumok nélkül például az egészségügyben dolgozóknak ígér a Fidesz; a visszafogottság a szöveg erénye. Újra egy konzervatív erőhöz méltóan rendpárti ez a program, míg a külpolitikai rész - A szabadság mindig Nyugatról jött felütéssel - talán túl hevesen bizonygatja az euroatlanti elkötelezettséget.
Az Erős Magyarország kevesebb mint kormányprogram, de több az elvek csokorba gyűjtésénél. Abból és a párt korábbi lépéseiből, az Orbán-kormány időszakának felidézéséből kiolvasható, merre indul el az ellenfél okozta krízishelyzetben a Fidesz, ha felhatalmazást kap a kormányzásra.