Márpedig a több-biztosítós modell bevezetése inkább hasonlít néhány extraprofitra vágyó agyból kipattanó bizonytalan próbálkozásra, mint tudományos igénnyel kidolgozott, társadalmi hatástanulmányokkal alátámasztott reformra.

A törvényjavaslatról tíz nap múlva kell szavaznia a parlamentnek, de a végleges szöveg még egyáltalán nem körvonalazódott. Ráadásul az Országgyűlés egészségügyi bizottságának tegnapi ülésén kiderült, hogy a képviselők csak az ülésen kapták meg a módosító javaslatok szövegét. A szó szerint életbevágó ügy részleteiről kutyafuttában kellett volna véleményt formálni: ilyen komolytalan és dilettáns húzáshoz a Fidesz és a KDNP képviselői nem asszisztáltak, hanem kivonultak a teremből.

Mérvadó szakértők szerint is több mint kétséges, hogy a tíztucatnyi törvény megváltoztatásával járó tervezet emészthető formába kerülhet december 17-ig, és a parlament felelős döntést hozhat az új szabályozásról. Bizonytalanságokból annyi van, hogy valamennyit nem is tudnánk felsorolni. Nem tudható például, hogy meddig terjed annak a díjtételbizottságnak a kompetenciája, amely meghatározza, mi kerül az alapellátási körbe, és miért kell majd külön fizetni. Vajon döntéseik kötelező érvényűek lesznek, vagy csak javaslatoknak tekintik azokat? Nem oldódik az a súlyos ellentmondás, amely az üzleti biztosító nyereségvadászati hajlama és a biztosított kórtüneteinek súlyossága között feszül. Hiszen minél betegebb az érintett, annál költségesebb az ellátása. Megtörténhet, hogy a nagy taglétszámért folytatott kezdeti hajsza rövid idő után a visszájára fordul, és a befektetők - költségeik kímélése céljából - már egyáltalán nem akarnak olyan vonzónak mutatkozni. Így alacsony szinten rögzítik majd az ellátás színvonalát.

A súlyos kiábrándulás nagyon hamar bekövetkezhet. Vajon miként magyarázzák majd meg a több-biztosítós rendszer apostolai, hogy a biztosítók már nem versengnek az állampolgárok kegyeiért? Amikor már nem a jobbnál jobb, hanem a rossz és kevésbé rossz szolgáltatások között lehet majd válogatni?

Aligha volt a rendszerváltozás óta eltelt majd két évtizedben olyan törvényhozói próbálkozás, amely ekkora társadalmi ellenállásba ütközött volna. Nem is maradt, csak egyetlen gyógyír a súlyos feszültség kezelésére. Mégpedig az, hogy az indítványozók elállnak az új egészségbiztosítási rendszer kierőszakolásától.