Legalább is ez olvasható ki a napokban nyilvánosságra kerülő nemzetközi felmérésekből: az először közzétett tanulmány még hízelgő a kicsikre és oktatóikra, míg a második megmutatja, hogy a kamaszok feladatmegoldó képessége Magyarországon semmit sem javult a legutóbbi, 2000-es adatfelvétel óta.

A képet persze lehet árnyalni. A PISA (ez a tanulmányt készítő intézmény angol nevének a rövidítése) vizsgálata szerint a természettudományi ismeretek alkalmazását a tizenöt éves magyar diákok közepes színvonalon oldották meg. A másik két feladatcsoportban - a matematikában és az olvasott szöveg értelmezésében - viszont a huszonkilenc ország átlaga alá kerültek gyermekeink. Gyenge vigasz, hogy a kirgiz vagy az azerbajdzsáni fiúk és lányok teljesítménye még a mieinkétől is messze elmarad. Kételkedjünk a felmérés pontosságában? Aki néhány tucatnyi, különböző helyen tanuló gyerek érdeklődési területének, tanulási hajlandóságának fejlődését ismeri, továbbá meghallgatja iskolai élménybeszámolóikat, az tudja, hogy a hír igaz. Vagyis körülbelül a negyedik osztály elvégzése után az átlagos magyar diák a korának megfelelő szinthez képest egyre lejjebb csúszik.

Átlagos magyar diák a valóságban persze nincs is. A gyerekek különböznek természet adta képességeikben, de már egyértelműen kimutatható, hogy nem ez a döntő. Nagyobb tudással (ami az elsajátított ismeretek alkalmazási készségét illeti) azok a fiatalok lépnek az életbe, akik családilag előnyösebb starthelyzetbe születtek, majd szüleiknek sikerült jobb iskolákban elhelyezni őket. Ezeket a különbségeket a PISA felmérése is egyértelműen kimutatja.

Akár a demokrácia csődjének is tekinthetjük, hogy az emberek közötti esélyegyenlőségen már zsenge korban csorba esik. És ne tessék kizárólag a faluvégi putrikban született gyerekekre gondolni - bár az igazán tragikus esélytelenség elsősorban rájuk jellemző. A kevésbé iskolázott, átlagon aluli anyagi lehetőségekkel bíró, a lurkó fejlődésére alig vagy egyáltalán nem figyelő, társ nélkül maradó és a munkafeladatokból ki sem látszó szülők gyermekei bővítik a rossztanulói státusra ítéltek körét. Így a tizenöt évesek közül minden ötödik képtelen értelmezni egy egyszerű üzleti megrendelés szövegét, és körülbelül ugyanannyian nem ismerik fel a geometriai ábrán a derékszöget.

Na de mit művel közben az iskola? Kevésbé jómódú családok élnek Finnországban is, és az ezer tó országában sokukkal előfordul, hogy a szüleik elhanyagolják őket. A PISA felmérése mégis megmutatta, hogy a finn kamaszok átlagteljesítménye mindhárom vizsgált területen magasan a legjobb.

Akkor viszont oktatási rendszerünk is bukására áll. Azokról a pedagógusokról beszélek, akik nem észlelik tanulójuk elakadását, így nem fedezhetik fel annak okait sem, tehát képtelenek segíteni. Akik elfelejtik tudatosítani tanítványaikban a felismerést, hogy az internet nemcsak játékra és az aktuális slágerek letöltésére alkalmas, hanem szinte szórakozva világlátásukat is szélesíthetik a segítségével. Akik képtelenek elszakadni az oktatás mennyiségének a bűvöletétől, és alig izgatja őket, hogy a bebiflázott tananyagot a gyerekek hogyan tudják alkalmazni. Akik még mindig csak rendhagyó kísérletnek tekintik a kompetenciaalapú oktatást, pedig ennek a következetes alkalmazása az életbe kilépő fiatalokat képessé tenné a munkában és a társadalmi kapcsolatokban adódó problémák megoldására. Tapasztalataim szerint a gyökeres átképzésre szoruló pedagógusok szerencsére szakmájukban csak a kisebbséget alkotják.

A helytállásra alkalmas tanársereget viszont megtizedeli az állam rövidlátó takarékoskodása. A hatalom a csökkenő gyermekszámra csak iskolák bezárásával és megnövelt tanári óraszámmal reagált, ahelyett, hogy általánossá téve a kis létszámú osztályokat, módot adott volna, hogy a felkészült pedagógusok jobban odafigyeljenek egy-egy tanítványukra, és a leszakadást megfékezhessék. Ameddig ilyen kormányzati szemlélet uralkodik, nincs az az oktatási reform, amely akár méregdrága digitális táblák segítségével fordulatot hozhatna. Továbbra is rosszul szereplünk majd a nemzetközi felméréseken, és az esélytelenné nevelt fiatalok tömege az egész ország előmenetelében a bukás okozója lehet.