Az ülésen az IPCC munkájában is közreműködő hazai szakemberek számoltak be eredményeikről.

Magyarországon Hegyhátsálon működik az a mérőállomás, mely a légkör és a bioszféra közti széndioxid csere elemzéséhez szükséges adatokat szolgáltatja - közölte Haszpra László, az Országos Meteorológiai Szolgálat munkatársa. Itt 3-5 naponta repülőgéppel, a 82 méter magas TV-torony tetején pedig 1997 óta folyamatosan mérik a légkör széndioxid tartalmát. Kutatásaikkal bizonyították, hogy különösen meleg évben a bioszféra széndioxid felvevő funkciója helyett, maga is kibocsátóvá válik, növeli a légkör széndioxid tartalmát.

A mért adatok szerint ilyen volt a 2003-as, különlegesen meleg év a vizsgált, erdőfoltokkal tarkított mezőgazdasági terület és a légkör között. Az üvegházhatású gázokra alapvetően szükség van a földi élethez, hiszen nélkülük a 14 Celsius fokos átlaghőmérséklet helyett mínusz 19 fok lenne bolygónkon. Az üvegházhatású gázok (vízgőz, széndioxid, metán, dinitrogén-oxid, ózon, szénfluoridok) mennyiségének bármilyen irányú eltérése azonban törvényszerűen vezet az éghajlat megváltozásához.

Az elmúlt ezer évből az ipari forradalomig eltelt nyolc évszázadban közel állandó volt a légkör összetétele. Azóta viszont, elsősorban a mezőgazdasági termelés miatt, két és félszeresére nőtt a metán és 20 százalékkal a dinitrogén-oxid mennyisége a légkörben - ismertette Haszpra László az aktuális adatokat. A széndioxid mennyisége az ipari forradalom óta, a fosszilis tüzelőanyagok elégetése miatt gyorsuló ütemben növekszik. A 2000 és 2006 közötti szénkibocsátásra vonatkozó tényadatok a legpesszimistább előzetes forgatókönyvek számait is meghaladták.

Bartholy Judit, az ELTE Meteorológiai tanszékének vezetője a XXI. század utolsó évtizedeire várható forgatókönyveket ismertette a Kárpát-medence térségére vonatkozó éghajlati modellezés alapján. Az európai uniós együttműködésben készült regionális klímamodell térbeli felbontása még csupán 50 kilométerszer 50 kilométer részletességű. A 2071 és 2100 közötti időszakra eddig kétféle előrejelzés alapján modelleztek: egy pesszimista és egy közepes forgatókönyv készült. Mindkét változat szerint a nyári hőmérséklet változik a legnagyobb mértékben, akár 4-5 fokos emelkedésre is számíthatunk. Legkevésbé a tavaszi hőmérséklet tér majd el a mostanitól, két és fél, három fokot növekszik.

Az extrém hőmérsékleti indexek jelentős változása várható Magyarországon. Az egy évszázaddal korábbi adatokhoz képest a század végén 91 százalékkal több hőségnap lehet, 30 Celsius fok fölötti maximális hőmérséklettel, a 35 Celsius fokos maximumot is meghaladó forró napok száma pedig három és félszeresére nőhet. Telente 83 százalékkal kevesebb zord nap jöhet, mely a -10 Celsius alatti minimum hőmérsékletet jelenti. A legnagyobb mértékben a túl meleg éjjelek száma emelkedik, megsokszorozódhat a 20 foknál melegebb legalacsonyabb hőmérsékletű éjszaka.

A várható csapadékváltozás a Kárpát-medence térségében kétirányú. 10-30 százalékkal szárazabb nyaraink és 20-35 százalékkal nedvesebb teleink lehetnek a közepes illetve pesszimista modellezés alapján. Az extrém módon csapadékos napok száma - napi 20 milliméternél több csapadék - a legnagyobb mértékben januárban nőhet, akár négyszeresére is. A legnagyobb, közel 50 százalékos visszaesés pedig a júliusokat érintheti.

Bartholy Judit hangsúlyozta, hogy kutatásaikban a következő lépés Magyarország 10-20 kilométerre finomított éghajlati modellezése, melyet az Országos Meteorológiai Szolgálattal közösen végeznek uniós és hazai támogatással.

A vízzel három gond lehet: ha túl sok, ha túl kevés, vagy ha rossz a minősége - véli Nováky Béla, a Szent István Egyetem hidrológus kutatója. A hőmérséklet emelkedése miatt a gleccserek és a hótakaró olvad, az évszázad közepéig jelentősen csökken területük és a bennük tárolt víz mennyisége Európában. Az olvadás és a gyakori, heves csapadékok növelik az áradások esélyét.

A klímaváltozással várhatóan csökken a hó formájában lehulló csapadék, az olvadás időpontja pedig előbbre tolódik az évben. Európa déli részén a nyári csapadék csökkenése miatt gyakoribb lesz a hidrológiai aszály. Ekkor a folyók vízhozama, a vízállás vagy a vízszint tartósan alacsony. Az eddig száz évente előforduló súlyos hidrológiai aszály az éghajlatváltozás miatt nagyságrendileg gyakrabban, tíz évente jelentkezhet Európa déli részén - tette hozzá Nováky Béla.

A vizek hőmérsékletének emelkedése, és a hirtelen keletkező, gyors árvizek által a vízgyűjtőkről nagyobb mennyiségben lemosott szennyeződés egész Európában ronthatja a vízminőséget is.