Abban a mély válságban, ahova Magyarország tizenhét évvel a rendszerváltozás után eljutott, indokolt a felszólítás. Vigyázat, most már nemcsak a jelenünket, de a jövőnket is szétverik, széthordják baloldali eszmék milliárdos megcsúfolói, a társadalommal szemben reformdühvel menetelő "perckormányaikkal". Adyval mondhatjuk, "percemberkék dáridója tart". Csakhogy az ő perceik a mi még aktív nemzedékeink életét teszik tönkre. Mi lehet ennél is rosszabb? Ha elveszik a gyerekeink, az utánunk jövők esélyét egy minden tekintetben jobb, boldogabb Magyarországra.
Ebben a rémes politikai állóháborúban az ellenzéket azzal vádolják, hogy nincs programja, mindent bírál, mindent támad, de nem mutat kivezető utat a válságból. A csúsztatás ott kezdődik, hogy egy pártnak mindig van programja, amellyel választásokra indul vagy éppen kormányra lép. Minden program addig érvényes, míg felül nem írja a következő.
Ez történt most szombaton, mikor Orbán Viktor a Fidesz új alapprogramját ismertette. Ebben nagyot mondó számok helyett irányok és törekvések vannak, az ígérgetés százszor száz pontja helyett pontos helyzetértékelés és nyugati szemléletű modern konzervativizmus ölt testet.
Európai és magyar ez a program, amelynek pilléreire - választási győzelem esetén - szakszerű és hiteles kormányprogram épülhet.
Orbán világossá tette, hogy két merőben különböző társadalmi berendezkedés politikai erői csapnak itt össze. Az egyik, a gyurcsányista oroszos típusú, mely megosztja a társadalmat, gyengíti a középréteget, és már-már a feudális abszolutizmust idéző függőségi rendszert teremt. Ez a szisztéma telepszik rá a gazdaságra, az ismert eredménytelenséggel.
A Fidesz ezzel szemben erős, nyugatias Magyarországot akar, autonóm, független polgárokkal, és új gazdaságpolitikával. Pillérei: munkahelyteremtő foglalkoztatás, vállalkozásfejlesztés és az állami kiadások átmeneti befagyasztása. A program célja, hogy visszaadja az országnak és polgárainak az önbecsülését.
Több mint egy órán át elemzett és érvelt a Fidesz elnöke. Beszédét az egyszeri ember esetével zárta, aki elmegy fiával a vasárnapi misére. Hosszúra nyúlik a prédikáció, a gyermek odasúgja: édesapám, mikor lesz ennek vége? Mire az apja: de hisz vége van már, csak nem bírja abbahagyni.
Orbán ezzel a tréfás felütéssel a beszédét kívánta befejezni. Csak hazafelé jutott a krónikás eszébe erről Gyurcsány Ferenc esete a hatalommal. Vége már, csak nem bírja abbahagyni.