- Ismert emberként nyilván számos rendezvény támogatásához szeretnék önt megnyerni. Az Élőlánc felkérésére könnyen kötélnek állt?

- Első szóra igent mondtam Lányi Andráséknak. Magam is tanyasi osztatlan kisiskolákban tanultam, innen nőttem ki magam. Másrészt az Őrségben van egy nyaralóm, rálátok a vidéki emberek életére és gondjaira is. Azon a településen még van kisiskola, de más falvak példájából tudom, hogy a vidék elnéptelenedésének egyik meghatározó oka az oktatási intézmények bezárása.
A saját életemben megtapasztaltam a gyökértelenség érzését: voltam tanuló Kónyán, az iskola megszűnése után Edesre kerültem, majd az intézmény bezárása után megint egy másik településre jártam új osztályba. Tudom, milyen érzés állandóan új környezetbe csöppenni, és higgye el: ez az élethelyzet nem terem gyümölcsöt, csak veszélyezteti a fiatal személyiséget. A falurombolást tehát már ifjúkoromban, a kommunizmus éveiben megtapasztaltam, az én családom útja is faluról a városba vezetett.

- Mit gondol az iskolamentő programról? Civilek és értelmiségiek próbálnak cselekedni: sikeres lehet ez a politikától átszőtt Magyarországon?

- Csodálatos látni, hogy képesek összefogni az egyet akaró emberek, hogy kialakul egyfajta szolidaritás és közösségi érzés. Az ebből sugárzó optimizmus mindnyájunknak erőt ad, s talán a politikusokat is cselekvésre bírhatjuk. A jövőbe nem látok, ám bízom a kezdeményezés és a közös fellépés eredményességében.
A magyar vidékben elképesztő energia rejlik, éppen ezért nem szabad megfojtani adminisztratív-pénzügyi intézkedésekkel.

- A speciális témához sajátos programot is választott?

- Versekkel készülök, a legnagyobb magyar költők műveivel: Petőfi Sándor, József Attila, Ady Endre, Arany János, Vörösmarty és Babits költeményeit adom majd elő. Ha lesz lehetőségem, szívesen vállalok további fellépéseket is, ám rengeteg felkérés érkezik hozzám, a szabadidőm pedig kevés.