- Az utóbbi években több országban hallhatók euroszkeptikus vélemények. Mi a véleménye, helyes úton halad az európai integráció?

- Szerintem az emberek többsége Európa-párti, de vannak félelmek a brüsszeli adminisztráció túlhatalmával kapcsolatban. Világossá kell tennünk, hogy mi az, amit a nemzetállamok egyedül nem tudnak megoldani, és hol kell visszafogni Brüsszel hatalmát. Új tagok léptek be az unióba, már huszonheten vagyunk, a taglétszám megháromszorozódott. Most a konszolidálás a legfontosabb. Vissza kell szerezni a polgárok bizalmát.

-  A közelmúltban az Európai Unió további bővítési stratégiájának jelentéstevője lett. Ön szerint hol van az unió bővítésének a határa?

- Tartanunk kell a Nyugat-Balkánnak tett ígéreteinket. Horvátország gyorsan taggá válhat, már 2009-ben lezárhatók lesznek a tárgyalások. Más országoknak azonban még egy kicsit várniuk kell. Bosznia-Hercegovia, Montenegró, egy várhatóan független Koszovó és Macedónia esetében látni kell, miként alakul a belső fejlődés. Nem akarunk tűzfészkeket integrálni. De azt is látnunk kell, hogy milyen az Európai Unió felvevőképessége. Közbülső megoldásokon kell gondolkodni, mint a társult tagság, vagy más lehetőség.

- A nagy kérdések a keleti határon vannak. Például Törökország...

- Hibának tartom a csatlakozási tárgyalások megkezdését, mert nem fejeződhet be gyorsan, és ez nagy csalódást fog okozni Törökországban. Másrészt Törökország stratégiailag rendkívül fontos, nem veszíthetjük el. Nem csaphatjuk be az ajtót Törökország előtt.

- Antall József már 17 évvel ezelőtt azt mondta: szükségünk van Törökországra a transzatlanti térségben, ha elveszítjük, az iszlám fundamentalizmus nyomul Nyugat irányába.

- Azért is szükségünk van rá, hogy alternatív energiaszállítási útvonalakat teremtsen Közép-Ázsiából. Vajon ez csak a teljes jogú tagsággal érhető el? Másként közelítve: létezhet-e az Európai Unió úgy, hogy Iránnal és Irakkal határos? Olyan megoldást kell keresni, amely szoros együttműködést tesz lehetővé, de nem jelent teljes jogú tagságot.

- Ön a transzatlanti gazdasági tanács tanácsadója is. E testület célkitűzése egy transzatlanti belső piac létrehozása, miközben úgy látjuk, hogy még az unió belső piaca sem működik tökéletesen.

- A világban új hatalmak jöttek létre, mint India és Kína. Egyre fontosabbá válik, hogy Amerika és Európa a közös értékekre alapozva szorosabbá tegye gazdasági és politikai együttműködését, és ez ne csak a NATO keretein belül történjen.
A transzatlanti térségben olyan normákat kell kialakítani, hogy ha például egy gépkocsit Európában biztonsági töréstesztnek vetnek alá, azt ne kelljen Amerikában megismételni, vagy fordítva. Meg kell szüntetni a dupla költséget jelentő kettős szabályozást például a gyógyszeriparban is. Most keressük a kapcsolatot az amerikai kongresszussal, hogy egyeztessük a törvényalkotási folyamatot.

- A kétpólusú világ idején világos volt, hogy a transzatlanti együttműködés nélkülözhetetlen. Az utóbbi években viszont erejét vesztette ez a gondolat.

- Igen, mert megszűnt a hidegháború veszélye, ami a kétpólusú világ létéből adódott. Világosan kell látni azonban, hogy egyre erősebb próbatételek elé nézünk. Látjuk, mi történik a Közel-Keleten, Irakban és Iránban, vagy Szaúd-Arábiában. Oroszország bevetheti az energiafegyvert. Ez mind arra int bennünket, hogy szorosan együttműködjünk.

- Térjünk vissza a Balkánra. Mi történik, ha Koszovó egyoldalúan kikiáltja függetlenségét?

- Reménykedjünk, hogy mégis lesz megegyezés. Ha mégsem, akkor csak azt ajánlhatjuk az albán többségnek Koszovóban, hogy a függetlenségi nyilatkozattal ne rögtön december 11-én jöjjenek elő. Időre van szüksége a nemzetközi közösségnek. Garantálni kell a szerb kisebbség biztonságát. Ez a történelmi folyamat Szerbiának nagyon nehezen dolgozható fel. Ezért úgy kell alakítani a dolgokat, hogy Szerbia megtarthassa saját arcát. Ha a Balkánon minden ország stabilizálódik, előbb-utóbb mindegyik tagja lesz az uniónak, és a határok elveszítik értelmüket. Ez az európai út begyógyítja majd a sebeket.

- A kisebbségi ügyeknél tartunk, ez a magyaroknak nagyon érzékeny kérdés. Amikor nemzeti kisebbségekről beszélünk, akkor mi az őshonos kisebbségekre gondolunk. Néhány új tagországban ezek nemzeti identitása, kultúrája, sőt a nyelve is veszélyben van.

- Több új tagország a kommunizmus igája alatt nyögött, Moszkva nyomásától megszabadulva túlbuzog bennük a nemzeti hév. Hiszem, hogy az unió tagjaként megtanulják, ha békében akarnak élni, akkor meg kell oldaniuk saját országukban a kisebbségi kérdést.

- Eljutottunk a határok nélküli Európa gondolatához. Itt felvetődik a kérdés, hogy föderális irányba haladunk-e, és ha igen, az új Európa a régiók Európája lesz-e, vagy a nemzetállamok Európája?

- Úgy gondolom, mindkettő igaz lesz. Bár az unió úgy működik, mint egy föderális állam, de a kompetenciáját a tagállamoktól kapja, amelyet vissza is vehetnek. Így a tagországok megőrzik nemzeti kultúrájukat és identitásukat. Az Európai Unió nem kisebbségek egyvelege, mint az Egyesült Államok. Európában az államok évszázadok alatt jöttek létre. A régiókat nem fogják elválasztani adminisztratív határok. Ez az új helyzet válasz a kisebbségi problémára. Európában megnő a régiók szerepe anélkül hogy a nemzetállamok megszűnnének.