1. Azt írja - azzal vitatkozva, hogy a népszavazás 1990-től alkotmányos intézmény-e, hogy a népszavazás igazából csak hét évvel később került be az alkotmányba. Utána pedig önmagát azonnal cáfolva megjegyzi, hogy már az 1989-es alkotmánymódosításban szerepel a parlament joga a népszavazás elrendelésére. (Az aláírások összegyűjtése után ma is az Országgyűlés határoz a népszavazás elrendeléséről.)

Az alkotmány második paragrafusa második bekezdése így szól: "a Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja". A közvetlen "gyakorlás" nem egyedüli, de kitüntetett, az ókori görögökig visszanyúló intézménye a népszavazás - tehát már a második paragrafus kiemelten utal erre. 1989. november 26-án volt az úgynevezett "négyigenes" népszavazás, 1990. július 29-én pedig a köztársasági elnök közvetlen megválasztását célzó népszavazás. Ezek mintha még 1997 előtt történtek volna. Amiről ő beszél, az nem más, mint hogy az eltelt évek tapasztalatai alapján - gondoljunk például a LAÉT (Létminimum Alatt Élők Társasága) 1992-es népszavazási kezdeményezésére arról, hogy a parlament oszlassa fel önmagát - 1997-ben módosították az alkotmányt, s részletesen taglalták, milyen kérdések nem kerülhetnek népszavazásra. De a népszavazással kapcsolatos kérdések 1997-es, alkotmányos "részletezése" nem cáfolata az állításomnak. Bizony, a népszavazás nem véletlenül került be az alkotmányba 1989-ben, ami alapján már azon az őszön az SZDSZ és a Fidesz elindíthatta a négyigenes népszavazását, amelynek sorsdöntő szerepe volt a magyar rendszerváltás karakterének kialakításában.

2. Unger szerint a közvetlen demokrácia igazi mércéje az, hogy ha az emberek az alkotmányról is szavazhatnak. Ez igaz, s ennek lehetőségét meg kellene teremteni Magyarországon - sőt ez lenne az igazi megoldás. Éppen Kis János írta még évekkel ezelőtt: a magyar rendszerváltás legnagyobb hiányossága, hogy nem került sor egy olyan katartikus pillanatra, amelynek során elit és társadalom "egyesülhetett" volna. Nos, megítélésem szerint Magyarországnak új alkotmányra van szüksége, amelyet éppen egy népszavazással kellene törvényerőre emelni, s éppen ez a népszavazás jelenthetné az elmaradt katartikus pillanatot.

De Unger abban erősen túloz, hogy ha ez a feltétel nem adott, akkor már nem is juthat fontos szerep a népszavazásnak. Ne feledjük el, hogy alkotmányokat igen ritkán, van hogy évszázadonként egyszer vagy még ritkábban alkotnak meg az országok. Márpedig az, hogy a két alkotmány "közötti" hosszú évtizedek alatt vannak-e népszavazások, avagy nincsenek, s ennek adottak-e az alkotmányos feltételei, egyáltalán nem mellékes kérdés. A magyar alkotmány hangsúlyosan megteremti a lehetőségét a közvetlen demokrácia intézményeinek, s ennek alapján eddig öt alkalommal volt népszavazás Magyarországon (ami nem kevés!), mégpedig fajsúlyos témákban.

Más kérdés az, hogy mennyire lehet élni valóságosan az alkotmányos és törvényes lehetőségekkel. Ez valóban probléma, ugyanis az bizonyosan látszik, hogy a magyar politikai elit az elmúlt 17-18 évben folyamatosan szűkítette és korlátozta a népszavazásra kiírható kérdések körét, illetve konkrét politikai érdekei alapján vagy engedett egy népszavazást, vagy nem. (Például a Munkáspárt NATO-tagsággal kapcsolatos kezdeményezését lényegében törvényellenesen tagadta meg a parlament egy már-már nevetségesen elhúzódó, 1993-tól 1996-ig tartó folyamat végén. Majd utána maga az Országgyűlés írta ki a kérdést népszavazásra.) A mai, rengeteg beadott kérdés körüli huzavonákon jól látszik mindez. Ám ez pusztán csak azt bizonyítja, hogy égetően szükség lenne egy törvényi s egy alkotmányos rendezésre ebben a kérdésben is, hogy a népszavazás alkotmányos rangjának megfelelően funkcionálhasson.

3. Unger Anna elfogadhatatlanul csúsztat, amikor azt állítja, hogy én a népi kezdeményezést a közvetlen demokrácia "netovábbjának" tartom. Ez egyszerűen nem igaz. Egy bekezdést arra szentelek, hogy bemutassam: Kis János téved, a magyar jogrendben fontos szerep jut a közvetlen demokrácia intézményeinek, s felsorolom ezek közül a legfontosabbakat. Így az ügydöntő és véleménynyilvánító népszavazást, a népi kezdeményezést, a kiemelten fontos helyi népszavazást, a közmeghallgatást, a fórumot, a városrészi tanácskozást és a falugyűlést. Az alkotmányban szereplő népi kezdeményezés (amelyet minimum 50 ezer választópolgár kezdeményezhet) egy ezen intézmények sorában, nem a legerősebb, de nem is a leggyengébb. Ezt az egyet kiemelni a keretszerű felsorolásomból és azt mondani, hogy én ezt tartom a "netovábbnak" - hát, ez nem túl sportszerű eljárás.

Különben olvassa el az Alkotmánytan (Századvég, 1993) című alapkönyv, tankönyv 63. oldalának közepét, ahol a szerzők a közvetlen demokrácia két legelterjedtebb intézményeként taglalják a népszavazást és a népi kezdeményezést. Ennyit erről.

4. Jómagam kifejtettem már a cikkemben is, hogy a jelenlegi politikai helyzetet vis maiornak, rendkívülinek tartom. Azért, mert 2006-ban adatok, információk visszatartásával és a választók brutális megtévesztésével került hatalomra a Gyurcsány Ferenc vezette MSZP, ami az őszödi beszéddel egyértelművé vált. Következésképpen a választói felhatalmazás nem érvényes, a jelenlegi kormány illegitim. A kormány azonban az átfogó országos tiltakozás és hatalmas népszerűségvesztés miatt sem távozik, ezért patthelyzet alakult ki az országban. A demokratikus normákat, a demokrácia alapkövetelményeit azonban érvényesíteni kell. Rendkívüli helyzetekben rendkívüli megoldások kellenek, ezért állítom, hogy a tavaszra várható népszavazás ebben a rendkívüli helyzetben - kivételesen - következményében az illegitim állapot feloldását szolgálhatja. Nem az ellenzék érdeke az előre hozott választások megtartása, hanem az országé. Így a szocialistáké és a szabad demokratáké is.