Játsszunk el a gondolattal, hogy benne vagyunk a jóban. Ott ülünk a parlamenti patkó bal felén, számlaszámunk leadva a gazdasági részlegnél, havonta pontosan jön az utalás (tiszteletdíj plusz költségtérítés), ingyen parkolhatunk a főváros kellős közepén, tudjuk a fontos emberek mobilszámát, bejuthatunk a miniszterhez, megsüvegelnek odahaza. Tisztelnek - és félnek is kissé...

Mi tagadás, nem lehet rossz. Főleg, ha a tanult szakmánkban nem nagyon terem mostanság babér. Ráadásul ott van a mellékes - de csitt, ne szólj szám, nem fáj fejem.

Nehéz lehet önként lemondani a jóról. Arról nem is beszélve, hogy az ember fejében, valamerre hátul, mégiscsak ott motoszkál, hogy mi lesz négy (három, kettő, egy) év múlva? Mi lesz, ha neadjisten, vége lesz? Ha becsukódik a kapu? Szóval néha kitör az a bizonyos frász. A plebs talán nem is sejti, hogy a feszültség mindent meg tud bénítani, még az estéket is az ágyban. Az embert csak emésztik a gondok, pedig folyvást jót akar, de nem érti meg senki, sőt szemtelen firkászok gátlástalanul hazudoznak róla, és gyakran oly agyafúrtan, még perelni sem lehet.

Hát igen. Kívülről nézvést tényleg nehéz megérteni, mit lehet szeretni a képviselőségen. Pláne ha van az embernek más bevétele is.

S tegyük mindehhez hozzá: eredetileg valami nemes ügyről volt szó. Hogy a népet (az istenadta népet, ugye), fölemelik. Segítik. Sorsán könnyítenek.

Erre beüt a ménkű, ezzel a társadalombiztosítási privatizációval.

A 190 MSZP-képviselőnek több, mint a fele, 102 fő egyéni választókerületben kapott bizalmat. Ez a 102 ember most hazamehet, és végignézheti a kerülete sorvadását. Manapság már egyikük sem dicsekedhet azzal, hogy nála bezzeg...

Vajon mit mond Keller László Törökbálinton, ahol mint polgármester is megbukott nemrégiben? Mit mond Ipkovich elvtárs a szombathelyieknek? Schvarcz Tibor Tatabányán? Tittmann doktor úr Dorogon? A Botkák Szegeden meg Szolnokon? És mind a többiek, a szabolcsi nyomorgóktól a győri szegényekig mivel fizetik ki a rászedetteket?

Ne feledjük, ez a 190 ember egyszer már ítéletet mondott önmaga fölött. Amikor tavaly október 6-án leváltották a népet, a nyilvánvaló népakaratot felülírva bizalmukról biztosították Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt. Maga Gyurcsány is bizalmáról biztosította magát...

Különös anyagból gyúrták ezeket az MSZP-seket.

Szili Katalin az első. Házelnöki minőségében ő adott először fölmentést nyilvánvaló erkölcstelenség ellenére Gyurcsány Ferencnek. Ama bizonyos "Miazhogy! Nagyonis!" választ a T. Ház nem fogadta volna el, ha Szili mint elnök el nem fogadja. És a december 5-ei gyalázatban is tettestárs, mégpedig a hallgatás bűnében. Nem utólag kellett volna sírva tiltakozni, hanem előre.

Nem szólhat egy szót sem battonyai Karsai elvtárs sem, ő maga is súlyosan vétkes a Gyurcsány-féle ámokfutás lehetővé tételében.

Külön hülyeségdíjasak az MSZP polgármesterei. Debreczeni József Gyurcsány-könyvének 284. oldala táján olvasható, hogy Gyurcsány a Kiss Péter fölötti miniszterelnök-jelölési győzelmét nagyon nagy részben a polgármestereknek köszönheti. Például Hatvan polgármestere, Érsek Zsolt hozta Heves megyét, amelynek vezetése, Sós Tamással az élen, Kiss-párti volt.

Na ezek a polgármesterek kapták jutalmul a "tisztaságcsomagot". Hogy ők alkalmatlanok egyszerre polgármesteri és képviselő tisztségre. Meg is érdemlik.

Ugyancsak nevetségesek azok a megyei elnökök, akik szintén támogatták Gyurcsányt - aztán elvesztették a megyét. Tukacs István Szabolcs-Szatmár-Beregből, Kolber elvtárs Somogyból, szegény Toller László, aki azóta már szinte mindent elveszített; Boldvai (Gyurcsánynak) Laci Nógrádból, aki közel sem tűnik vesztesnek, legalábbis a magánéletében, mert grófokat lepipáló méretű rezidenciát épít magának odahaza Salgótarjánban.

Nincsen ezeknek más lehetőségük, mint megszavazni a népirtó törvényt. Már régen lementek a térképről. Végső menedékként azokat a szövegeket fogalmazzák, amelyekben Gyurcsány Ferencet fogják kinevezni egyszemélyi felelősnek az egész gyalázatért. Régi rutin ez ezeknél, így lett egyszemélyi felelős a megfelelő időben Sztálin, Rákosi, később Nagy Imre és még sokan mások. Megszokták már az Internacionálé dalnokai, hogy másra kenik a saját sarukat.

Ha a magyarok megint beveszik, hogy ez az exkomcsi banda "nem tehet semmiről sem", akkor fölösleges lesz minden áldozat. Reménykedjünk, hogy a kórház előtt meghaló szerencsétlenek áldozata végül megtermi igaz gyümölcsét, a valódi rendszerváltozást.