A főleg albánok lakta szerbiai tartomány jövőjéről folytatott tárgyalások kudarcot vallottak, így szinte már bizonyos, hogy a státusról az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozata nélkül születik majd döntés. Koszovó függetlenségének kinyilvánítását a nemzetközi színtéren legtöbben már kész tényként kezelik, csupán annak időpontja és körülményei kérdésesek.

Jóllehet az EU-nak mint szervezetnek nem kell elismernie Koszovót, a helyzet világossá tétele és az esetleges indulatok megfékezése érdekében az unióban azt tartják kívánatosnak, hogy a tagországok (amelyeknek külön-külön viszont hivatalosan is állást kell foglalniuk a függetlenség kinyilvánítása után) helyezkedjenek ugyanazon álláspontra az elismeréssel kapcsolatban.

Javier Solana, az uniós tagállamok közös kül- és biztonságpolitikai képviselője a főleg ezzel a kérdéssel foglalkozó hétfői értekezlet előtt úgy fogalmazott: hisz abban, hogy az unió tagországai eleget fognak tenni felelősségüknek, és gyümölcsözőek lesznek a közös állásponttól még eltérő nézetet képviselők meggyőzésére tett erőfeszítések.

Carl Bildt svéd külügyminiszter úgy vélte, egyetlen tagállam kivételével az EU valamennyi tagországa el tudja már fogadni, hogy az albánok lakta tartomány függetlenségét ENSZ-határozat hiányában is elismerjék.

A brüsszeli ülés előtt öt tagországnak - Spanyolországnak, Görögországnak, Ciprusnak, Romániának és Szlovákiának - voltak még fenntartásai a témával kapcsolatban. a többi tagállam hajlott arra, hogy támogassa a függetlenség elismerését. Az EU törekvése ugyanakkor az, hogy ne egyoldalúan kinyilvánított függetlenségről legyen szó, hanem olyan folyamatról, amely nemzetközi egyeztetés keretében zajlik le, és biztosítékokat tartalmaz arra, hogy a nemzetközi közösség elvárásai teljesülnek a belső demokrácia és a térségi stabilitás fenntartására.

Utóbbi leginkább azzal garantálható, ha albán részről kötelezettséget vállalnak ara, hogy a nemzetközi közösség támogatta ENSZ-tervben foglaltakat teljesítik. Ez Magyarországnak is megfelelne, hiszen a Martti Ahtisaari volt finn elnök irányítása mellett készült terv segíthet a kisebbségek védelmében és a szerbek esetleges kiáramlásának megelőzésében.

Korábbi kiszivárogtatások szerint a fentebb említett országok közül leginkább Ciprus álláspontja tűnik megingathatatlannak. A szigetország attól fél, hogy a függetlenség egyoldalú kinyilvánítását precedensnek tekinthetik például az északi részén létesített török közösséggel kapcsolatban. Jóllehet nem nevezte meg, minden bizonnyal Nicosiára célzott nyilatkozatában Bildt is. Jean Asselborn luxembourgi külügyminiszter hétfőn ugyancsak azt fejtegette, hogy Ciprusnak óriási problémái vannak az elismeréssel. Az EU ezért álláspontjában bizonyosan kidomborítja majd, hogy a koszovói függetlenség semmiképpen sem tekinthető precedensnek. A NATO-tagállamok külügyminisztereinek pénteki ülését követően a diplomáciai vezetők azt is igyekeztek világossá tenni, hogy olyan megoldást szeretnének, amely ellenőrzötté teszi a folyamatot, és amely lehetővé teszi, hogy a kikiáltás ne legyen egyoldalúnak tekinthető.

Ami a függetlenség időzítését illeti, a hétfői brüsszeli sajtó szerint szinte bizonyos, hogy a kinyilvánításra nem kerül sor tél vége előtt, mert a koszovói albán vezetés megvárja a február eleji szerbiai elnökválasztás eredményét. Az EU-tagországok ugyanakkor már jóval ez előtt - legkésőbb az e hét végi brüsszeli állam- és kormányfői találkozón - szeretnének közös nevezőre jutni. Az Egyesült Államok már támogatásáról biztosította függetlenségét, míg Oroszország határozottan ellenzi azt, mert attól tart, az precedenst teremthet és láncreakciót indíthat el Ciprustól kezdve több balkáni országon át a volt szovjet térségig. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa jövő héten foglalkozik a témával.