De számoljunk másképp: ahhoz, hogy ezt megvalósíthassuk, négyszázezer embernek kellene helyet biztosítani a munkaerőpiacon. Lemaradásunk akkor válik igazán szemléletessé, ha mindehhez hozzátesszük, hogy a lisszaboni stratégia 2010-re hetven százalékra szeretné javítani az uniós foglalkoztatási szintet. Ehhez pedig egymillió magyar embernek kellene állást adni.

Rossz idők járnak hát manapság a tréfás szólásból ismert jóllakott napközisekre. Gazdasági mutatóink azonban nem tréfálnak, szigorúak és hajthatatlanok. Nem hagyják magukat félresöpörni. Makacsul állítják, hogy a magyar gazdaság teljesítménye a leggyengébb a kelet-európai térségben, egy akrobatikus mutatvánnyal pedig a visegrádi országok között is segereghajtókká tornásztuk le magunkat - az elsők közül.

Sereghajtóként ma már cseppet sem vonzza az ország a külföldi tőkét, amely korábban nagy iramban rohant hozzánk, lassan már csak vánszorog: az idei összesítésben is kevesebb működő tőke beáramlását tudjuk majd kimutatni az év végén, mint a tavalyi és a 2005-ös adatokban. A tőke elfordul Magyarországtól. Ezzel pedig szorosan összefügg, hogy nemcsak a külföldiek azok, akik nem találják meg a számításaikat: arányaiban a hazai társas vállalkozók adózás utáni eredménye és a munkavállalók nettó jövedelme is nálunk a legalacsonyabb a térségben. A multinacionális befektetők ma már nem érdekeltek abban, hogy nálunk valósítsák meg beruházásaikat, hogy hozzánk hozzák a pénzüket.

Ebben a helyzetben semmi sem utal arra, hogy bárki is új munkahelyeket teremthetne a közeljövőben. Ezzel a konvergenciaprogram sem számol, sőt az Új Magyarország fejlesztési terv pályázatainál sem feltétel a munkahelyteremtés. Egyre nagyobb a munkanélküliek részaránya, a feketegazdaságba menekülőké, a nyomorgóké. A társadalmi konfliktusoknak pedig kiváló táptalaja a szegénység. Habár cseppet sem tréfás a helyzet, a vicces szólás jellemzi úgy az elégedett embert, hogy olyan, mint a jóllakott napközis.

Politikai és gazdasági szempontból is elhibázott az a koncepció, amelyik úgy hajt végre reformokat, hogy közben megszorításaival, elvonásaival rendre olyan intézkedésekre alapoz, amelyek a gazdaság lassulásához és a lakosság elszegényedéséhez vezetnek.

Amíg az ország nem lesz képes megváltoztatni ezeknek a folyamatoknak az irányát, addig egyre kevesebb lesz az egy főre jutó jóllakott napközisek száma.