Ezzel az indonéziai Bali szigetén múlt hétfőn kezdődött, kéthetes nemzetközi értekezleten megszületett az első fontos határozat, amely legfőképpen a szegény országok érdekét szolgálja. Az úgynevezett alkalmazkodási alapot az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásai elleni intézkedések és programok anyagi hátterének előteremtéséhez lehet majd igénybe venni.

Az elsősorban a fejlődő országoknak szánt támogatási alapot, amelyről a kiotói jegyzőkönyv rendelkezik, 16 tagú igazgatótanács irányítja majd az ENSZ Globális Környezetvédelmi Alapján (GEF) belül. Az alapot a "tiszta fejlődés mechanizmus" (CDM) üzleti forgalmából származó - jelenleg kétszázalékos - illetékből finanszírozzák. A kiotói mechanizmusok közül a leginnovatívabbnak tartott CDM keretében a fejlett ipari országok úgy teljesíthetik az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére vállalt kötelezettségeiket, hogy a környezetszennyezés mérséklését célzó intézkedéseket és klímabarát beruházásokat pénzelnek a fejlődő országokban.

A konferencián Kevin Watkins, a globális felmelegedésről készített ENSZ-jelentés fő szerzője kedden az iparosodott országok felelősségére figyelmeztette a részvevőket. Mint közölte, a tehetős államoknak legkésőbb 2015-től évente 86 milliárd dollárt kellene fordítani a klímaváltozás ártalmas következményeinek visszaszorítására. Ellenkező esetben új apartheid alakul ki, amikor a gazdag országok új, tisztább technológiákba ruháznak be, a szegény országokat - az éghajlatváltozás áldozatait - pedig sorsukra hagyják.