Ezzel hivatalosan is elfogadottá válik az a dokumentum, amelyre az Európai Unió alapvető működési kereteit újrafogalmazó reformszerződés, az elmúlt hónapokban kidolgozott - és csütörtökön az állam-, illetve kormányfők által aláírandó - Lisszaboni Szerződés egyik cikkelye hivatkozik.

Júniusban még úgy tervezték, hogy az alapjogi charta a reformszerződéshez csupán függelékként kapcsolódó nyilatkozatok egyike legyen. Az, hogy végül mind az Európai Parlament elnöke, mind az EU legfőbb végrehajtó testületének számító bizottság elnöke, mind pedig a tagállamok kormányait képviselő tanács soros elnökségének kormányfője aláírja a chartát, majd azt kihirdetik az unió hivatalos lapjában, emeli az okmány súlyát. Az pedig, hogy maga a reformszerződés kifejezetten utal a chartára, jogi kötelező erőt kölcsönöz a chartában foglaltaknak - akkortól, amikor maga a Lisszaboni Szerződés hatályba lép, amihez a csütörtöki aláírás után még az is kell, hogy minden egyes tagország ratifikálja.

Az európai polgárok alapvető jogait összefoglaló charta kidolgozásának gondolata először az Európai Tanács 1999-es kölni értekezletén merült fel. Az első szövegváltozatot már 2000-re kidolgozták és elfogadták, de utána több ponton módosítást eszközöltek rajta, főként a szociális jogok tekintetében. Az átfésült szöveget 2003 szeptemberében hagyták jóvá, majd ezt megerősítették az - időközben elvetélt - európai alkotmányos szerződés szövegének 2005 januári elfogadásakor.

A Lisszaboni Szerződéshez olyan jegyzőkönyvet csatoltak, amely különleges rendelkezésekről szól az alapjogi chartát illetően Nagy-Britannia és Lengyelország vonatkozásában. E két ország kivonta magát az alól, hogy a charta által elismert jogok védelmében a nemzeti bíróságokhoz, illetve az Európai Bírósághoz lehessen fordulni. November 29-i határozatában az Európai Parlament felszólította Londont és Varsót, hogy ennek ellenére tegyen meg minden erőfeszítést a charta korlátozásoktól mentes érvényesíthetősége érdekében.

Az alapjogi charta az európai polgárok és az EU-országbeli lakosok polgári, politikai gazdasági és szociális jogait sorolja fel, és az unió közös értékeként határozza meg ezeket a jogokat. A charta előírásait érvényesíteniük kell az EU intézményeinek és testületeinek, valamint a tagállamoknak is, amikor az unió jogát alkalmazzák. Amint a Lisszaboni Szerződés hatályba lép, az alapjogi charta betartatásán az Európai Bíróság hivatott őrködni.

A charta hat csoportba osztja az alapjogokat.

1) Méltóság: emberi méltóság, élethez való jog, a személyi integritáshoz való jog, a kínzás, valamint embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés tilalma, a rabszolgaság és a kényszermunka tilalma.

2) Szabadságok: szabadsághoz és biztonsághoz való jog, a magán- és a családi élet tiszteletben tartása, a személyes adatok védelme, a házasodáshoz és a családra találáshoz való jog, a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadsága, a véleménynyilvánítás és a tájékozódás szabadsága, a gyülekezés és szerveződés szabadsága, a művészetek és a tudomány szabadsága, az oktatáshoz való jog, a foglalkozás megválasztásának és a munkavállalásnak a szabadsága, az oktatáshoz való jog, az üzleti vállalkozáshoz való jog, a tulajdonhoz való jog, a menedékhez való jog, védelem kitelepítés, száműzetés vagy kiadatás esetén.

3) Egyenlőség: törvény előtti egyenlőség, diszkriminációmentesség, kulturális, vallási és nyelvi többféleség, férfi és nő egyenlősége, a gyermekek jogai, az idősek jogai, a fogyatékossággal élők integrációja.

4) Szolidaritás: a munkások joga a vállalkozáson belüli tájékozódáshoz és konzultáláshoz, a kollektív alkuk és akciók joga, elhelyezési szolgáltatás hozzáféréséhez való jog, védelem jogtalan elbocsátás esetén, tisztességes és igazságos munkakörülmények, a gyermekmunka tilalma és a dolgozó fiatalok védelme, család és szakmai élet, szociális biztonság és gondoskodás, egészségügyi ellátás, közérdekű szolgáltatások hozzáférhetősége, környezetvédelem, fogyasztóvédelem.

5) Polgári jogok: választójog és jelöltként választhatóság az Európai Parlamentbe, illetve a települési választáson, a jó közigazgatáshoz való jog, a dokumentumokhoz való hozzáférés joga, ombudsman, a petícióhoz való jog, mozgás- és letelepedési szabadság, diplomáciai és konzuli védelem.

6) Igazságszolgáltatás: a hatékony kárpótláshoz és a tisztességes bírósági eljáráshoz való jog, az ártatlanság vélelme és a védelemhez való jog, a bűncselekmények és büntetések tekintetében a törvényesség és az arányosság elve, valamint az a jog, hogy senkit nem lehet bíróság elé állítani vagy megbüntetni büntető eljárás során kétszer ugyanazért a bűncselekményért.