Hát nem fogja fedezni.

A dolgok jelenlegi állása szerint a reprezentatív belvárosi épületek értékesítéséből befolyó összeg több tízmilliárddal kisebb, mint a Nyugati térnek és környékének az átépítéséhez, valamint a központi közigazgatási centrum létrehozásához szükséges összeg. És az idő múlásával a költségek egyre nőnek. A beruházás apró, ám jellemző részlete, hogy a MÁV előzetesen 150 millió forintra becsülte a sínek bontásának és áthelyezésének az árát. A pályázaton azonban a legolcsóbb ajánlat is megközelítette a félmilliárd forintot.

Magától adódik a párhuzam: akárcsak a reformok megtervezésében, itt is egy hirtelen jött ötlet kapkodó kidolgozásával állunk szemben. Sokatmondó, hogy már a kisebbik kormánypárt politikusai között is akad olyan, aki a projekt létjogosultságát nyilvánosan megkérdőjelezi.

Szakértők szerint sok olyan eleme van a tervezett építkezésnek, amely esztétikailag, gazdaságilag vagy a közlekedés szempontjából rossz irányú változásokat idéz elő, amúgy is elhanyagolt fővárosunkban. A legfelháborítóbb azonban a kormányzati negyed megteremtéséhez szükséges hatalmas anyagi ráfordítás - a szociális válsággal küszködő Magyarországon ezernyi hasznosabb ügyet lehetne és kellene támogatni a rengeteg pénzből. A válságtól sújtott magyar mezőgazdaság támogatásától az iskolabeszüntetésekkel büntetett oktatásig mennyi égető gondot lehetne enyhíteni ennyi pénzből! Vagy ha már Budapest megszépítése kerül szóba: a most az utcasarkokon vagy aluljárókban tanyázó hajléktalanok elhelyezésében mekkora segítséget lehetne nyújtani csupán néhány milliárd átcsoportosításával!

Próbálnánk elhessegetni a gondolatot, de az feltartóztathatatlanul újra és újra felbukkan: a kormányzati negyed építését jellemző grandománia arra emlékeztet, ahogy Ceausescu parancsára felépítették a Szocializmus győzelme nevű sugárutat és a Román Szocialista Köztársaság palotáját. Miközben az ország lakossága nem jutott rendes élelemhez, "a Kárpátok géniuszának" semmi sem volt drága, hogy saját dicsőségét pazarló emlékművel örökítse meg.

Persze a hasonlat sántít, hiszen az diktatúra volt, mi pedig parlamenti demokráciában élünk. Így támogatható elképzelés, hogy az érintett kerület lakossága népszavazáson mondjon véleményt: egyetért a projekttel, vagy haszontalan grandomániának tartva visszautasítja.