"Kollektív döntés"

Hétfőn, órákkal a választás hivatalos eredményének közzététele után bejelentették, hogy a hamarosan megalakuló állami dumában óriási többséggel rendelkező Egységes Oroszország, valamint a kommunista befolyás ellensúlyaként - szintén az elnöki adminisztráció által - létrehozott álbaloldali Igazságos Oroszország, az Agrárpárt és az Állampolgári Erő nevű tömörülés együttes ülésén Dmitrij Medvegyev első miniszterelnök-helyettest jelölték az államfői posztra, a március 2-i elnökválasztás után távozó Vlagyimir Putyin helyére.

A négy párt vezetőivel együtt a jelen lévő államfő rendkívül meleg hangon méltatta az általa "immár tizenhét esztendeje nagyon közelről ismert Dmitrij Andrejevics Medvegyevet", akinek elnökjelöltségét szívvel-lélekkel támogatja. Ezt elhihetjük neki, hiszen a patinás leningrádi professzorcsaládból származó negyvenkét éves jogász, a magánjog kandidátusa, Putyinnal együtt a Szobcsak volt pétervári főpolgármester körül kialakult gazdasági-politikai klánhoz tartozik, amely 2000. január elsején átvette a hatalmat a cselekvésképtelen, beteg Borisz Jelcintől.

Sőt Medvegyev személyében megtestesül az apparátusi szempontból mindmáig nagyon fontos kontinuitás a "Család"-nak nevezett Jelcin-klán és a "péterváriak" között. 1999 novemberében ugyanis, amikor a hatalomátvételre gondosan felkészített Putyin már a miniszterelnöki tisztségben várta, hogy felvirradjon a napja (az egykor Drezdában szolgálatot teljesítő KGB-alezredes addigra a KGB legnagyobb utódszervezete, a Szövetségi Biztonsági Szolgálat élén is megfordult), a hűséges "Gyima" az elnöki adminisztráció helyettes vezetője lett.

1999. december 31-én nevezték ki. A Kreml bizánci pompájú György Termében Vlagyimir Putyin még aznap éjszaka elfoglalta a cári trónra emlékeztető elnöki karosszéket, majd a méltóságok sorfala között kikísérte az ősi orosz hatalmi központból örökre távozó Borisz Jelcint. Aki az új elnöki adminisztráció élén maga mögött hagyta a "Család" bonyolult anyagi ügyeinek legfőbb intézőjét, Alekszandr Volosint. Az ő helyettese lett a szelíd, de makacs Dmitrij Medvegyev. Aligha tévedünk, ha feltételezzük, hogy a jogkörét gyakran túllépő ravasz hivatalvezető, meg a könyökvédős jogász intézte egymás közt a hatalomból távozó, több száz fős Jelcin-holdudvar kiváltságainak, szerteágazó gazdasági érdekeltségeinek sorsát.

A paktum részletei nem ismeretesek, az azonban legalábbis feltűnő, hogy a szovjet vezetőváltásoktól élesen eltérő módon a "Család" tagjait nem alázták meg, nem fosztották meg nyaraló-, őrség- és autóhasználati privilégiumaiktól. Sőt az orosz média az országszerte gyűlölt Jelcin távozása után sem szellőztette meg a bukott klán gazdasági haszonszerzésének a külföldi sajtóban részletesen tálalt eseteit. (Maga Volosin egyébként nem tartozott a kivételezettek közé: 2003 októberében, amikor - nyilván személyes érdekeinek is hangot adva - kiállt a "Család" külső köréhez tartozó, akkor letartóztatott Mihail Hodorkovszkij mellett, Putyin a nyilvánosság előtt durván rátámadt, és a főcsinovnyik kénytelen volt beadni lemondását.)

A prófécia beteljesedik

2000. március 26-án, amikor a múlt vasárnapihoz hasonlóan szovjet típusú, választásnak beállított szavazás utólag legitimálta Putyin uralmát, az államfő éppen Alekszandr Volosinnak mondta: "Dolgozzon csak Gyima maga mellett. Legyen a helyettese. És később, ha tapasztalatot szerez, talán ő lehet az egyik, aki majd felvált engem."

Az "oszd meg, és uralkodj!" elvét következetesen alkalmazó államfő arra azonban gondosan vigyázott, hogy több utódjelöltje legyen, és valamennyit bizonytalanságban tartsa. Évekig a jellegzetesen civil Dmitrij Medvegyev és az öltönyben is katonás egykori magas rangú KGB-s Szergej Ivanov volt a két fő esélyes. Alkatukból adódott, hogy ha a második ciklus végén távozó Putyin sok konfliktussal teli országot ad át utódának (illetve ha Moszkva katonailag is szembekerül a ma már gyűlölt nyugati világgal), akkor a héja Ivanov lesz a nyerő. Nyugodt helyzetben a galamb Medvegyevnek, a Gazprom felügyelőbizottsági elnökének állt a zászló.

A döntést azonban, azt hiszem, végül a dumaválasztás botrányosan antidemokratikus mozzanatai miatt világszerte tapasztalható felháborodás befolyásolta. Ebben a helyzetben tényleg sokat ártott volna a Kreml és személyesen Putyin megítélésének, ha a hadügyminiszterként gyengén teljesítő Ivanov vagy a kalapból szeptemberben előrángatott, kínosan inkompetens Viktor Zubkov miniszterelnök mellett dönt. (Az utóbbi lebegtetése alighanem a jellegzetes KGB-s dezinformációs technikák része volt.)

Nagyvezír

Ahogy a Putyint hatalomra segítő, máig ismeretlen csoport minden részletre ügyelve évekig dolgozott az országot a demokrácia zsákutcájából a szláv civilizációnak és a szovjet patriotizmusnak elfogadható útra visszavezető új orosz elnök "felépítésén", úgy Putyin is kezdettől gondoskodott az utód vonzónak szánt életrajzáról.

A beosztottai által "Nagyvezír"-ként emlegetett Medvegyev az elnöki adminisztrációból a kormányba került, első miniszterelnök-helyettesi rangba, és mint a kőolaj- és földgázbevételekből meghirdetett, mindmáig sokban propagandaszinten maradt négy nagy nemzeti program kurátora, népszerű lett a lakosság körében.

Ráadásul Ivanovval szemben aligha van nagy befolyása az orosz fegyveres testületekre, így a KGB utódszervezeteire sem. Putyinnak tehát, ha vissza akar térni, nem kell tartania egy esetleges pretoriánus gárda lázadásától, ami az elmúlt évszázadokban gyakran történelmet formált Oroszországban.