"Nem rabolhatjuk el gyermekeink jövőjét" - jelentette ki az ENSZ főtitkára, Ban Ki Mun Baliban, az ENSZ klímavédelmi csúcstalálkozóján. Véleménye szerint fel kell venni a harcot az egyre gyorsuló klímaváltozás ellen és 2009-ben egyezségre kell jutniuk az országoknak. A szükséges lépéseket a "generációnk erkölcsi kihívásának" nevezte.

A főtitkár a környezetvédelem mellett szólt a munkahelyteremtés szükségességéről és a szegénység problémájáról is, amely Afrikától Ázsiáig a fejlődő országokat érinti. "Itt az idő, hogy cselekedjünk"- igyekezett döntésre sarkallni azt a több mint 120 környezetvédelmi minisztert, akik beszédét hallgatták. Lényeges, hogy tárgyalásokat kezdjünk egy új, hosszútávú környezetvédelemről, amely korlátozza az üvegházhatást, különösen a fosszilis energiahordozók égetését. Kiemelte, hogy nemcsak saját érdekünkben kell kezelni a tengerek vízszintjének emelkedését, a vadállatok kihalását, az éhínséget, hanem a következő generációk sorsa is a mi kezünkben van.

Az újdonsült ausztrál miniszterelnök, Kevin Rudd - aki a múlt hónapban nyerte meg a választásokat a Munkáspárt színeiben - első hivatalos lépéseként átadta a hivatalos papírokat Bannak, amelyben ratifikálja a Kiotói Jegyzőkönyvet. Rudd elismerte, hogy az ötödik földrész már érzi a klímaváltozás hatásait: folyóik kiszáradnak, a Nagy Korallzátony páratlan koralljai elpusztulnak. A ratifikációval már csak az USA az egyetlen gazdag ország, amely nem hajlandó az egyezményben elkötelezni magát az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentése ügyében.

Ban kétéves határidőt javasolt arra, hogy az államok megegyezzenek Kiotó utódjában, beleértve minden nemzetet, az USA mellett azt a Kínát és Indiát is, akik növelik a kibocsátott gázok mennyiségét, de csökkentésről hallani sem akarnak, mert féltik dinamikusan fejlődő gazdaságukat. Az ENSZ 2009 végén, Koppenhágában már egy új egyezményt akar elfogadni. A főtitkár beszédében kifejtette szükségességét annak, hogy minden állam aláírja majd a Kiotó jogutódjának tekintett megállapodást, mert a légkörünk szempontjából "nincs különbség egy ázsiai gyár és az észak-amerikai szárazföldi közlekedés kibocsátása, vagy a dél-amerikai és afrikai erdőirtás között".