Több döntést is felsorol a Bali szigetén szombaton befejeződött klímakonferencia zárónyilatkozata. A dokumentum hangsúlyozza a felmelegedés elleni nemzetközi cselekvés sürgősségét, anélkül azonban, hogy irányt adna a szükséges erőfeszítésekhez, csak az előszóban hivatkozik a klímaszakértők kormányközi munkacsoportjának (GIEC) ajánlásaira. A munkacsoport két forgatókönyvről tesz említést: az egyik szerint 2020-ig a fejlett ipari országoknak tíz-harminc százalékkal kell csökkenteniük az 1990-es szinthez képest az üvegházhatást kiváltó gázkibocsátásukat, míg a fejlődő országoktól csak "marginális" erőfeszítéseket várnak. A másik forgatókönyv 2020-ig húsz-negyven százalékos csökkentést vár a fejlett államoktól, 2050-re azonban mindenkitől ötvenszázalékost.

A konferencia első ízben indít el olyan folyamatot, amelyben egy kalap alá kerülnek fejlett és fejlődő országok. Az előbbieket arra szólítja fel, hogy "megfelelő kötelezettségeket vagy tetteket vállaljanak", ezáltal elkerülték a kötelező érvény fogalmát az Egyesült Államok esetében. A fejlett országok közül egyedül az Egyesült Államok nem írta alá a kiotói egyezményt. A második csoportot arra kérik, hogy "ellenőrizhető és mérhető intézkedéseket hozzanak", szintén kötelező érvény nélkül.

Az amerikai kormány fenntartásait hangoztatta a kompromisszum bizonyos részeivel szemben. Noha az egyezség nagyrészt "pozitív", néhány szempont "súlyos aggodalomra" ad okot - közölte Dana Perino, a Fehér Ház szóvivője. "A legnagyobb fejlődő országoknak is vállalniuk kell valamit" a terhekből - mondta. Washington már korábban értésre adta: csak olyan éghajlatvédelmi megállapodást tart elfogadhatónak, amelynek Kína és India is részese.

Angela Merkel német kancellár viszont nagy sikerként értékelte és üdvözölte a konferencián született megállapodást. Szerinte a megállapodással megnyílt az út a valóban hatékony környezetvédelmi intézkedéseket célzó tárgyalások megkezdése előtt.

A német Zöldek, az ellenzéki Baloldal pártja, továbbá több környezetvédő azonban csalódottságának adott hangot a nemzetközi klímakonferencián született megállapodás kapcsán. Valamennyien az Egyesült Államokat bírálták, utalva arra, hogy Washington az utolsó pillanatig egyfajta koloncot jelentett a többi résztvevőnek, s ez akadályozta meg az előbbre lépést.