A jövő évben elindul a magyar egészségügy szétverése, a tb-kassza ellopása, a gazdag- és szegényellátás kiépülése. Előkészítették, alaposan.

Hazugságok és terjesztőik

Már több mint egy éve az orvosok és az egészségügyi dolgozók ellen uszítanak. Több mint egy éve hallgatjuk a gazemberektől (és a legnagyobb gazemberektől, a melléjük szegődött sajtómunkásoktól), hogy a magyar orvos (nővér és mindenki) lelketlen disznó, akinek rossz a szakmai felkészültsége, aki csak a hálapénzt lesi, és akinek mi, szegény betegek ki vagyunk szolgáltatva.

Átkozott, szemenszedett hazugság. Aki ebben az országban az elmúlt negyven esztendőben volt beteg és járt kórházban, az pontosan tudja, hogy a magyar orvos (és nővér és mindenki, aki az egészségügyben dolgozik), lelkiismeretesen, legjobb tudása szerint, emberfeletti teljesítményt nyújtva, a rossz körülmények és lehetőségek ellenére mindenkit meggyógyított, aki gyógyítható volt egyáltalán. A magyar orvos annyit dolgozik, mint egy állat - és mindig is annyit dolgozott. Mert ugyanezek a gazemberek, amikor még a rohadt szocializmusukat építgették, azt találták ki, hogy nem kell az orvost megfizetni, majd megfizeti a beteg hálapénz formájában. Megalázó, nevetséges és aljas fizetésekért robotoltak az orvosaink és nővéreink, mi pedig tudtuk, hogy majd becsúsztatjuk a borítékot a zsebbe, leginkább azért, hogy ne égjen le a bőr a pofánkról.

A gazemberek egyetlen istene

Mindezek mellett persze negyven éven át annyi "tébét" vontak le a fizetésünkből, amennyit Nyugaton soha nem mertek volna. Ennek a ténynek ismeretében értelmezzük az első számú gazember azon mondatát, miszerint "tudomásul kell venni, hogy nincs többé ingyenleves, nincs többé ingyenes egészségügy". Hát tényleg nincs. Mert nem is volt soha. Csak ezek a gazemberek ellopták és a hülyeségeikre költötték akkor, amikor még a szocializmust építették. És most letették az ajándékunkat a fa alá. Megszavazták. Jöhet a tőke. A pénz. A zsozsó. A gazemberek egyetlen istene. És folyékonyan hazudnak, hogy majd a magánbiztosítók versenyeznek értünk, és majd sokkal jobb lesz minden. Hogy az első számú gazembert idézzem: "Egy lószart mama!" Semmi sem lesz jobb!

A legbiztosabb piac: a beteg ember

Néztem a vitát hétfő este a tévében. Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke ült a stúdióban Mihályi Péter eszdéeszes közgazdásszal. Éger a következőket mondta: a teljesítményvolumen-korlát miatt már most meghalnak az emberek. Eddig azt hallgattuk, hogy az idejében felismert rák sokkal jobb eséllyel gyógyítható. Ehhez képest most az a helyzet, hogy eljön a beteg, megállapítjuk a rákot. Utána kap egy beutalót cétére, és hetekig vár a sorára. Azután újabb várólistára kerül, és hónapokig vár a chemoterápiára vagy a műtétre. "Ez közbotrány kérem, mert közben a beteg meghal!" Ezt mondta Éger István - és Mihályi Péter kussolt. Egyetlen szóval sem vitatkozott. Mert nem tudott vitatkozni. Mert ez van ma Magyarországon a gazemberek miatt. Ahol pedig évek, évtizedek óta működik a magánbiztosítós rendszer - mint például az Egyesült Államokban -, ott választások idején azzal kampányolnak, hogy visszaállítják az állami rendszert. Mert ott ha egy középosztálybeli családfő beteg lesz, pillanatok alatt a szegények között találja magát, ha meg akar gyógyulni. Mert a magánbiztosítók nem jótékonysági intézmények. De nem ám! Hanem az iszonyatos profitot akarják realizálni a legbiztosabb piacon. Mert nincs biztosabb piac, mint a beteg ember.

Aki beteg, vagy akinek a gyereke beteg, mindent meg fog tenni a gyógyulásért. Ha kell, a házát is eladja, csak hogy fizethessen. Hát ezután nem a doktor úr zsebébe kell majd diszkréten becsúsztatni a borítékot, hanem a biztosító menedzserével kell "legálisan" megegyezni, hogy mennyibe is fog kerülni a műtét, és a biztosításunk vajon ebből mennyit fedez. Ja, hogy a különbözettel mi lesz? Majd kifizetjük. Utána legfeljebb megyünk az utcára hálni. Ezt hozta össze a gazemberek kormánya, meg 204 képviselő. És nem számított semmi sem. A másfél év alatt összehozott "reform" teremtette teljes káosz és összeomlás - mind-mind nem számít. Felálltak, és hangosan, büszkén kimondták az igent.

Szégyellem, hogy magyar vagyok.

És remélem, mostantól nem lesz egy nyugodt percetek sem. Ahogy az első számú gazember már nem mer kilépni az utcára, úgy ezentúl ti se merjetek. És rágjátok szégyenetekben ökleiteket. Nincsen már miről beszélni. És legfőképpen: nincs bocsánat!