A brit hetilap egy európai külügyminisztert idézett, aki elismerte: sokkal jobban örülne, ha a koszovói válság végkifejlete nem Szlovénia EU-elnökségének idejére esne. Ez a kétmilliós kis ország a legjobb esetben is csak a "koordináló elnök" szerepét töltheti be 2008 első felében, mintegy hidat képezve az unió két óriása, Németország (elnök volt 2007 első felében) és Franciaország (ők jönnek Szlovénia után) EU-elnöksége között.

A fenti külügyminiszter megkérdőjelezi Szlovéniának azt az erkölcsi jogát, hogy a történelmükkel való szembenézésre szólítsa fel szomszédait, köztük Szerbiát. Ljubljana "kényes helyzetben" van - így a miniszter -, elvégre ő sem "ismerte be a kommunista múlt összes bűnét", lehetővé téve számos egykori apparatcsiknak, hogy 1991 után is a helyén maradjon.

A szlovén hiányosságok felsorolása nem érdemelne különösebb figyelmet, ha a panaszos fél nem maga Dimitrij Rupel volna, a szlovén diplomácia irányítója. Szavai azt sugallják, hogy a szlovén EU-elnökség hat hónapja finoman szólva is érdekesnek ígérkezik. Brüsszelben megoszlanak a vélemények arról, vajon rossz-e vagy jó Ljubljana számára, hogy ő tölti be a soros elnöki tisztséget a koszovói dráma végjátéka idején.

A rossz serpenyőbe esik az a körülmény, hogy Szlovénia minden más EU-tagállamnál jobban el akarja kerülni a fájdalmas választást Koszovó és Szerbia között. Az unió hivatalos álláspontja szerint Szerbia mindaddig nem számíthat a szervezet teljes támogatására, amíg nem adja át Hágának a háborús főbűnösöket, elsősorban Ratko Mladicot. A szlovénok szemében azonban nem ilyen egyértelmű a helyzet. Az itteni üzletemberek szívesen kötnek üzleteket Szerbiával - mondja Rupel. Szerbia fontos piac a számukra, s az üzleten felül ott vannak a hasonló nyelv és a "nosztalgia" által képezett kapcsolatok a két ország között.

Az EU-n belül nyílt egyetértés van arról, hogy európai "jogállami" missziókra (rendőrség, igazságszolgáltatás, politikai tanácsadók, valamint jelentős segélyek) van szükség Koszovóban a jelenlegi ENSZ-misszió távozása után. A brüsszeli csúcsértekezlet után már csak Ciprus köti az ebet a karóhoz, s berzenkedik Koszovó mint új állam elismerése ellen. Így fennáll a veszélye annak, hogy az EU anélkül küldene "missziós erőket" Koszovóba, hogy végső döntést hozott volna a terület jogi státusáról. Ez pedig azzal fenyeget, hogy az új állam tartósan bizonytalan helyzetben marad.

Mások azt állítják, hogy Szlovénia irreleváns tényező egy olyan nagy horderejű vitában, amelyben Oroszország, Amerika és az ENSZ BT feszül egymásnak. Való igaz: a kis Szlovénia olyan kevés nagykövettel bír, hogy a világ 110 országában Franciaország diplomatái fogják képviselni hat hónapon át az EU-elnökséget. Egy brüsszeli illetékes gúnyos megjegyzése szerint lehet, hogy januártól Szlovénia elnököl az EU különböző szerveinek ülésein, ám aligha a szlovén államfő lesz az, aki "meggyőzi majd Putyint" a Koszovóval kapcsolatos orosz álláspont megváltoztatásáról.

És most lássuk a jó oldalát a dolognak. Szlovénia egyedülálló ismeretekkel bír a balkáni térségről (bár egyesek a Balkánon sznobnak tartják a szlovéneket). Egy diplomata szavaival: amikor szlovén és szerb politikusok tárgyalnak, a szlovének "pontosan tudják, mikor kezdődik a mellébeszélés". Ezt a képességet pedig igazán nem szabad alábecsülni.

Szlovénia fő erénye a szavahihetőség. Ljubljana igazat beszél, amikor azt mondja: azt akarja, hogy Koszovó és Szerbia csatlakozhasson az Európai Unióhoz. Ez szöges ellentétben áll néhány törzsökös EU-tagállam képmutató álláspontjával; ezek szóban pártolják a Balkán bevonását az unióba, ám rettegnek előadni az ilyen jellegű bővítést a választóiknak. Végül is Szlovéniának az az érdeke, hogy jómódú, törvénytisztelő EU-államok legyenek a szomszédai.

Szlovénia egyedül nem fogja tudni rendezni a koszovói válságot. Ám a szlovén EU-elnökség fontos és jól időzített. Szlovénia sikeres integrációja erőteljes csapás a szerb és a koszovói álláspontra, amely megrekedt a nacionalizmus és az etnikai elszigetelődés lövészárkában. Ha a szlovén példa csak egy kicsit is ragadóssá válik, akkor boldogabb végkifejlethez segítheti a jugoszláv történelmet.