FIDESZ.HU > Vélemények > Interjú |
Nyomtatás Ablak bezárása |
Az élet az iparkamara előrejelzéseit és félelmeit igazolta
|
|
A mostani feltételekkel Magyarország nem lesz képes növekedési pályára állni - szögezte le Parragh László, aki szerint komoly veszélye van annak, hogy a következő években csekély növekedés, esetleg stagnálás lesz a magyar gazdaság sorsa. |
|
Létrehozva: 2007. december 27., 13:23 |
A 2007-es év annyiból nem okozott meglepetéseket, hogy a gazdasági folyamatok a 2006 nyarán kijelölt pályát követték, igaz, a mutatók a költségvetés számára kedvezőbben, a gazdasági szereplők számára viszont rosszabbul alakultak. Magasabb lett a várakozásoknál a pénzromlás üteme, és több adó folyt be a költségvetésbe, a gazdasági növekedés lassulása ugyanakkor nagyobb mértékű lett, mint a kormányzati előrejelzés. Mindez a magyar vállalkozásokat igen negatívan érinti - így értékeli a 2007-es évet Parragh László. A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke a Világgazdaság kérésére nemcsak a 2007-es év alakulásából vont le tanulságokat, hanem beszélt várakozásairól is. Véleménye szerint 2008 az előző két év szerves folytatása lesz, és a hasonlóságot tovább erősíti, hogy jövőre is magasabb lehet az infláció az előrejelzéseknél, miközben a gazdaság bővülése elmaradhat a várakozásoktól.
A GDP-vel kapcsolatban megjegyezte: az alacsonyabb növekedés fakadhat a közigazgatás zsugorodásából is. Ha emellett a termelés és a kivitel dinamikája megmarad, az megalapozhatja a következő évek bővülését. Az adatokból kitűnik, hogy a növekedés motorja az export, és jó jel, hogy az utóbbi három évben a kereskedelmi mérleg passzívuma évi egy-egy milliárd euróval csökkent. A fizetési mérleg hiánya viszont még mindig igen magas, és a kereskedelmi mérleg javulása nem képes ellensúlyozni a jövedelem-transzferek növekvő passzívumát. Utóbbi esetében arról van szó, hogy a beruházásokból származó nyereséget a nemzetközi cégek sokszor nem Magyarországon hasznosítják, és más országokba helyezik át a befektetéseket. Jelentős a fosszilis energiák ellenértéke s ezek folyamatos növekedése is. Aggályos, hogy a belföldön valóban felhasználható jövedelem, a GNI bővülése igencsak elmarad a GDP növekedésétől, és ez arra utal, hogy a bővülés nem a magyar termelési tényezőket és a magyar állam rendelkezésére álló forrásokat növeli.
A konvergenciaprogram módosított változatában három alternatív forgatókönyv szerepel. Az elsőben a bérek és a pénzromlás üteme a tervezett szint felett alakul, a másodikban a kivitel dinamikája jelentősen visszaesik a világgazdasági lassulás hatására, a harmadikban pedig a növekedés 2009-2010-ben is alacsonyabb lesz, és csak 2011-ben éri el a 4 százalék feletti szintet. A kamara megítélése szerint ezek bekövetkeztére legalább akkora esély van, mint az "alappálya" megvalósulására, de a legnagyobb veszély: nem zárható ki az sem, hogy a három negatív szcenárió egyszerre érezteti hatását a következő években - vélekedett az MKIK elnöke, hozzátéve: ezért még 2009-re is csupán 3-3,5 százalékos gazdasági növekedéssel számolnak. A jövő évi költségvetésnek mindezek ellenére nincs különösebb kockázata, a kérdés az, hogy a növekvő adóbevételek a GDP bővüléséből származnak-e - ez volna az egészséges szerkezetű növekedés -, vagy csupán az ellenőrzések szigorításából, a gazdaság kifehéredéséből.
A mostani feltételekkel Magyarország nem lesz képes növekedési pályára állni - szögezte le Parragh László, aki szerint komoly veszélye van annak, hogy a következő években csekély növekedés, esetleg stagnálás lesz a magyar gazdaság sorsa. Ezért különösen fontos, hogy a meglévő, nem túl bőséges erőforrásokat mire költjük. Jelenleg az EU-s forrásokra és a gazdaság kifehéredéséből származó bevételekre támaszkodhatunk - mutatott rá. Egy korábbi ígéret szerint ez utóbbi összegek visszakerültek volna a gazdasági szereplőkhöz, ennek azonban egyelőre nyomát sem látni.
A 2013-ig hazánk rendelkezésére álló, mintegy 7-8 ezer milliárd forintnyi közösségi forrás kapcsán a kamara fő kifogása az, hogy a kormány ezek mindössze 9-10 százalékát fordítaná a gazdaság élénkítésére. Az első Nemzeti fejlesztési tervben a növekedés elősegítésére szolgáló GVOP aránya még több mint 24 százalék volt, ezzel szemben a mostani GOP csupán 10 százalék körüli hányadot képvisel. Ha ehhez hozzávesszük a turizmus fejlesztésére fordítható, valamint az önkormányzatokat és a régiókat megillető, a gazdasági élénkítését célzó összegeket, még mindig csak 17-18 százalék körül járunk. Az infrastrukturális beruházásokra is nagy szükség van, ám ezek hoszszú távon csak részben járulnak hozzá a gazdaság növekedéséhez, önmagukban nem teremtenek tartós munkahelyeket. Ahhoz, hogy a rendelkezésre álló kereteket maximálisan ki lehessen használni, a pályáztatási módszereket is sürgősen át kell alakítani - figyelmeztet az MKIK elnöke.
Az EU-s pénzek jelentőségét növeli, hogy emellett nemigen számíthatunk más forrásokra. Az 1995-ös és a 2006-os kiigazítás között számos hasonlóság fedezhető fel, nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy tíz éve még jelentős mozgástere volt a magyar gazdaságpolitikának. Ma már sem vámpótlékot nem vethetünk ki, s a forint egyszeri, illetve csúszó leértékelésére sem kerülhet sor, és szemben a 90-es évek közepével, már alig van szabad munkaerő a magyar piacon. Kimerültek a privatizációs tartalékok is. Ezért nagyon fontos, hogy a közösségi források segítségével megteremtsük a tartós növekedés alapjait.
A másik, kisebb volumenű, ám korántsem jelentéktelen erőforrásnak az MKIK elnöke a feketegazdaság visszaszorításából származó bevételeket nevezte. Ezek a törekvések helyénvalók és támogatandók, hiszen az adófizetés versenyképességi tényező: aki kevesebb adót fizet, vagy netán egyáltalán nem fizet adót, annak nyilván több forrása marad bővülésre. Ugyanakkor komoly mellékhatásokkal is számolni kell: amíg az így keletkező bevételek a sok területen még mindig pazarló állami költségvetésbe folynak be, és nem jutnak vissza a gazdasági szereplőkhöz, ez a politika nem lehet hiteles az adózók szemében. Főleg, amikor az ellenőrzéseket komoly felháborodás övezi, és a vizsgálati módszerekről számos legenda kering. Lehet, hogy ezeknek a fele sem igaz, ám az biztos, hogy a túlzott szigor sokszor a visszájára fordul. Elég a vagyonosodási vizsgálatokat említeni: mintegy harmaduknak a tagi kölcsön az origója, nem alap nélkül. Ennek hatására azonban az utóbbi időben alig-alig kerül sor ilyen hitelek nyújtására, holott a kisvállalkozások körében ez az egészséges működés velejárója. Bizonyos helyzetekben ugyanis szükségszerű, hogy összefolyik a magán- és a céges kassza. A tagi kölcsönök elmaradásával a vállalkozók banki hiteleket vesznek fel, vagyis újabb költség jelenik meg a cégek életében. Sokan vannak, akik már nem finanszíroznak "saját zsebből" egyes céges kifizetéseket, így tovább nő a körbetartozás. A politika és a kormány komoly hibát követ el, amikor nem veszi figyelembe a gazdasági folyamatok összetettségét.
Súlyos gond az is, hogy Magyarországon jelenleg nincs versenyképes adórendszer, és az ezzel kapcsolatos viták sem válaszolják meg a hazánk előtt álló kihívásokat - fogalmazott Parragh László, aki maga is részt vesz a Gazdasági Versenyképesség Kerekasztal munkájában. Véleménye szerint minden, a közteherviselésről szóló vita végül oda lyukad ki, hogy miként lehet egy kicsivel több adót beszedni úgy, hogy az lehetőleg ne tűnjön fel a vállalkozásoknak. Ilyen volt a kisadók összevonására irányuló próbálkozás is, amely nemcsak az egyszerűsítésről, hanem egy több tíz milliárd forintos adóemelésről is szólt. Az MKIK elnöke egy másik megközelítést javasol. Véleménye szerint meg kellene határozni egy adószintet, amelyre az állam működéséhez szükség van, és ehhez kellene igazítani magukat az adókat. Ma ugyanis bár születnek előremutató javaslatok, ám ezekből a kormány kimazsolázza a számára szimpatikus módosításokat és komoly átalakítás nem történik. A kabinetre nehezedő nyomás ugyanakkor hétről hétre nő, nemcsak az adózók, hanem a szabad demokraták részéről is, hiszen a liberálisok önazonosságához szervesen hozzátartozik az adócsökkentés szándéka. Bár valódi elkötelezettséget az adórendszer mélyreható átalakítására a kormány részéről nem látok, a versenyképesség érdekében valóban jelentős módosításokra lenne szükség 2009-től, és remélem, erre még van esély - fogalmazott Parragh László -, hozzátéve: az adószisztéma megújításának előfeltétele a kiadások csökkentése, s ez szintén igen nehezen halad.
A kormány ugyan komoly reformokat hirdetett, ám mivel az átalakításokat a pénzszűke tette szükségessé, a reform és a megszorítás jelentése az utóbbi két évben teljesen összemosódott. Nem csoda, ha a társadalom a valóban szükséges reformok ellen is tiltakozik. Nagy gond, hogy a reformok támogatottsága mára minimálisra, sőt, nullára csökkent, hiszen további komoly átalakításokat kellene megvalósítani. Mivel az ellenállás egyre erősebb és a kormány is meggyengült, mind gyakrabban hallani, hogy a reformokat elvégezték és immár az építkezés ideje jön. Az a baj, hogy ez nem igaz - szögezte le Parragh László. Néhány éven belül ki fog derülni, hogy a megvalósított átalakítások sem hoztak érdemi változásokat, többek között ezért sem lehet csökkenteni az adóterhelés mértékét. Ez egyébként a konvergenciaprogram tervezett számaiból jól látszik. 2007 végén úgy néz ki, hogy Magyarország szinte nem csinált semmit, de azt jó nagy felháborodás övezte - sommázta véleményét az MKIK elnöke. Az igazsághoz hozzátartozik - folytatta -, hogy a felsőoktatásban elindult folyamatok jó irányúak, és a képzés már sokkal inkább figyelembe veszi a gazdasági igényeket. A közigazgatás lefaragása ugyanakkor elenyésző mértékű, hiszen 20-30 ezer fő elbocsátása nem tűnik korszak alkotó eredménynek, figyelembe véve a 850-870 ezer fős összlétszámot.
A reformokat nem készítették elő, és nem egyeztették sem a szakmával, sem a társadalommal. Márpedig sokoldalú párbeszéd nélkül nem lehet komoly átalakításokat megvalósítani - figyelmeztetett Parragh László. Az MKIK elnöke a helyzet kulcsát egy olyan szakértői kormány felkérésében látná, amelynek nem az újraválasztás lebeg a szeme előtt, hanem bizonyos, pontosan meghatározott feladatok elvégzésére kap mandátumot. Évértékelése végén ugyanakkor hozzátette: tisztában van azzal, hogy erre a jelen politikai viszonyok között nem sok esély mutatkozik.