Tisztelt Kongresszus! Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!

Nem tudom a jelenlévők belegondoltak-e már abba, hogy nedvesen minden gyerek egyforma. Örök emlékem marad, hogy egyszer az úttörőtáborban, új nemzedék ide-oda, azért úttörő azért még voltam. Valamikor a 80-as évek végén, elportyáztunk a lepencei strandig. Miután beszabadultunk a vízbe, vezetőink kétségbeesetten látták, ahogy felszívódunk a nedves fejek között. Osztályfőnökünknek, Pista bának támadt a mentő ötlete. A tétlenkedő úttörővezető sípját magához ragadva, az utolsó előtti pillanatban összetrombitálta a csapatot. Nyakkendőket föl, adta ki az utasítást. Mondanom sem kell, hogy a dolog halálosan égő volt. A strandon mindenki azon röhögött, hogy piros nyakkendős srácok ugrálnak a medencében. Ne szégyelljétek, összetartozunk, Süvítette Pista bá. És hogy helyzet még cikibb legyen, ő is felkötött egy nyakkendőt, ami irdatlan bika nyakán görcsös kis masniban végződött.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Az én nemzedékemnek legfeljebb már csak a szocializmus szánalmas esztendejéhez volt szerencséje. Azt is mondhatnám, hogy nekünk már csak Lepence jutott. De mi is értjük, mi is tapasztaljuk, hogy a kényszerrel összedrótozott közösségek romjain milyen nehéz a valódi összetartozást megteremteni. Ma itt, ha körbenézek, csak elvétve látok veres nyakkendőket. Mégis érezzük, tudjuk, hogy összetartozunk. Pártok vannak itt, mozgalmak, egyesületek és sok egyéb szervezet. És sokan vannak most itt velünk, ahogyan mondani szokták, soha semmilyen pártnak tagjai nem voltak. Sokan, sokfélék vagyunk tehát. Mégis összeköt bennünket valami. Összeköt bennünket a hit, hogy volt értelme a rendszerváltoztatásnak. Összeköt bennünket a meggyőződés, hogy ezen az alapon van mondanivalónk az emberek számára. Összeköt tehát bennünket az, hogy mi a rendszerváltoztatást nem a történelem balesetének véljük. Nem a gazdaság megreformálására tett bátor modernizációs kísérletnek. És nem annak a pillanatnak, amely után eljött az idő a nyitott társadalom megvalósítására. Nem, mert nem lehet, hogy a megalázottak, megnyomorítottak, a tulajdontól, hittől, szabadságtól megfosztott százezrek sorsa, az ország zsákutcába vitele egyszerű hibaként tételeződjön. Akkor sem lehet, ha ezt próbálják elhitetni velünk ők, a modernizációban hívők, a rendszerváltás miatt sértődött egyszerű technokraták. Számunkra, akik most itt vagyunk, ezt a történet a hit, a vállalkozás, a tulajdon szabadságáról, az egész nemzet közös ügyéről szól. Ez a tudat köti tehát össze a fideszeseket, kereszténydemokratákat, kisgazdákat. És ennek a gondolatnak a jegyében kíván ma a Szövetség tagjává válni a Fidelitas is, az ország legerősebb politikai ifjúsági szervezete, az új nemzedék képviseletében.

Tisztelt Kongresszus!

Ma létrejövő szövetségünk, holnap már feladat előtt áll. Akik szemben állnak céljainkkal, most erősebbnek vélik magukat, mint valaha. Annyira erősnek, hogy még az íróasztalt is megemelnék, amelyhez évtizedeken keresztül hozzá voltak csirizelve, mert abban volt az oxigénpalack. Ők most elköltöznének valószínűleg a részvénytársaság térre. Nevet is változtatnának, új arcokat varázsolnának elő. Hát nem tudom. Az újak között is a legújabb a volt KISZ-vezér, miniszteri bemutatkozó sajtótájékoztatóját marketing ügynökként abszolváló üzletember, akinek entrée-ihoz képest Honthy Hanna gyenge kis szobalány volt. Úgy tűnik, ez kell ma a miniszterséghez, meg néhány kétharmados dolgozat a modern baloldaliságról, amelynek olvastán nem is tudjuk mi hiányzott neki jobban, némi eszmetörténeti olvasottság, vagy még egy nagyobb kádkő-megrendelés.

Kedves Barátaim!

Mindennek azonban sajnos a fele sem tréfa. Az elmúlt egy esztendő már világosan kirajzolja, ott készül a legnagyobb rombolás, ahol a legnagyobb az okozható kár. A kormány politikája ugyanis az új nemzedék esélyeit támadja. Az új nemzedék ellen szóló támadás, hogy radikálisan akarnak beavatkozni az előző kormány által létrehívott otthonteremtési programba. Csökkenő futamidőről és növekvő kamatokról hallani. Gál J. Zoltán szerint természetesen csak igazságosabb lesz a szisztéma. Erre mondta egy lakásvásárlás előtt álló ifjú házas barátom, hogy legyen veled igazságos a Gál J. Zoltán. De az új nemzedék ellen szóló támadás az is, hogy szétverni készülnek a középiskolai oktatás rendszerét. Valószínűleg azért, mert az oktatási módosítást kidolgozó pártszakértők félnek. Félnek attól az ifjúságtól, amely egy éve megmutatta, hogy nemcsak a délutáni TV sorozatok érdeklik. Nem kell tehát történelem, irodalom, legyen inkább filmesztétika, meg szabad szövegelés valami aktuális gumicsontról, az olyan modern. A diákok pedig, akik nem tanulnak normális történelmet, majd talán olyan emberek véleményét fogadják el - gondolják ők, akik jól megmondják nekik a tutit. És végül az új nemzedék, a jövő Magyarországa ellen szóló támadás az is, ahogy a jogállammal bánnak. Mintha valami áthatolhatatlan ragacs telepedett volna körénk az elmúlt egy esztendőben. Ez a ragacs sanda gesztusokból, a jogállamiság nyúlós értelmezéséből áll. A gyülekezési jog semmibevétele után pimaszul és bátran buta rendőrségi magyarázatokból, álcivil alakulatokból, amiket majd Baja Ferenc ellát minden jóval. Vérlázító jogszabály értelmezésekből és kurátor kiszorítósdikból, amelynek végrehajtására Kovács László vezényli ifjú klónjait. Aki pedig mindezen meglepődik, mert nem ezt várta egy modern szociáldemokrata párttól, annak azt mondanám, gondoljon azokra, akik jobb kézzel írnak, de ha leesik a pohár, ballal kapnak utána, mert valójában balkezesek, csak nem így tanították az iskolában.

Tisztelt Kongresszus! Kedves Barátaim!

Itt tartunk ma, amikor összejöttünk azért, hogy szövetséget kössünk. És hogy végül is mire szövetkezünk most, világosan és röviden? Hogy a bokázásnak legyen vége. Hogy újra világos legyen, van nemzeti érdek. Bel és külpolitikában egyaránt. És hogy ezt az érdeket kövessük is. Attól ugyanis, hogy mindig bokázunk, hogy szeretnek velünk tárgyalni velünk nyugaton, mert olyan készségesen mosolygunk, nem lesz jobb nekünk. A strébereket egy idő után a tanár is megutálja, hasznos pótszernek tekinti. Kossuth még egyenlőként tárgyalhatott az Egyesült Államokban, pedig semmije sem volt. Bethlen, vagy Teleki teljesen egyenrangú félként járt a nyugat-európai kancelláriákban, pedig egy kicsi, megnyomorított országot képviseltek. Nem a nagyság, vagy a rang, méltóság és világos fej, ez tesz csuda dolgokat. Jelenlegi miniszterelnökünktől csak annyira telik, hogy tárgyalásain merészen felhúzza a bal bokáját a jobb térdére. De ettől nem lesz bátor, még laza sem. Magyarország ennél valóban jobbat érdemel.

Köszönöm, hogy meghallgattak.