Nagy Párbeszéd volt a címe a gyurcsányi monológok ősz végi sorozatának. A szocialisták aktuális istene úgy párbeszél, hogy ő szól ­- aztán hazamegy. A dolgot nem bonyolítják holmi diskurzussal, az ilyesmi már az ávón meg Kistarcsán sem dívott.

Ha párbeszéd nem is, de üzenet az volt, mégpedig karakteres.

A vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj eltörléséért a Fidesz és a KDNP által kezdeményezett népszavazásról a miniszterelnök azt mondta, hogy egy csöppet sem tart tőle, mert szerinte a magyar emberek megértik: a népszavazás már most elbukott, mert a kormány ettől nem fog lemondani.

Tehát a magyar demokrácia megújítója szerint a népszavazás nem üzen semmit. Ő és kormánya nem foglalkozik jövőre sem a nép véleményével. Igazi bolsevik tempó: mi tudjuk, merre vezet a jövő útja, és aki nem akar haladni rajta a mi parancsunk szerint, annak vége.

Így ment ez Rákosi meg Kádár alatt is, hogy a klasszikusokat ne is említsük.

Halkan javasolnánk innen a porból őfelségének, hogy idézze fel jövőre Rákosi elvtárs zseniális panaszát: Milyen nehéz kilencmillió fasisztával felépíteni a kommunizmust...

A baloldali lángelme mondott mást is:

A pénztárak profitjáról kifejtette: Magyarország sok-sok év után időnként úgy viselkedik, mintha bűn lenne, hogy valakinek egy tevékenységből haszna származik. "Azt mondtuk, összesen kétszázaléknyi eredményt lehet kivenni. Hát az olyan nagyon sok, olyan, amit sajnálni kell valakitől, ha megdolgozik érte?" - tette fel a kérdést a kormányfő.

Ez az őszinte beszéd!

Hát olyan sok az a két százalék? - Hát mondhat ekkora baromságot épeszű ember?

A százalék tudvalévőleg valaminek a hányada. A Postabankért kapott 101 milliárd forint egy százaléka példának okáért 1,01 milliárd forint. Kinek sok, kinek kevés. Aki ekkora jutalékot kap, annak bizonyára megteszi...

Különösen bájos a "megdolgozik érte" fordulat. A leendő magántulajdonosok valahogy úgy fognak megdolgozni azért a kb. 23 milliárd forintért, mint Gyurcsány az őszödi villáért.

Képzeljünk el, feleim, egy szimpla, udvarias rablót. Miután gatyára vetkőztet, megkérdezi: van-é odahaza még ruhánk? Másik nyakláncunk, karóránk? És ha van, akkor igazán nem lehet okunk panaszra, ugye?