Az északi jégsapka olvadására eddig az volt az irányadó magyarázat, hogy ez alapvetően a klímaváltozás miatt melegedő tengervíz számlájára írható. A víz ugyanis megolvasztja a jeget, s mivel csökken a jégfelület, de növekszik a vízé, a régió több napenergiát nyel el, ami tovább emeli a víz hőmérsékletét, emiatt pedig tovább csökken a jégfelület. Svéd kutatók szerint azonban a jégmezők eltűnésében az is szerepet játszik, hogy az Egyenlítő környékéről egyre több meleg levegő érkezik az északi pólus környezetébe.

Rune Graversen, a stockholmi egyetem kutatója műholdas mérések közül a legmelegebb arktiszi helyszínek adatait nézte át. A múlt század nyolcvanas, kilencvenes éveiben készült elemzéseknél azonban nemcsak a felszíni adatokat elemezte, hanem azokat is, amelyek az atmoszféra értékeit mutatták.

A kutatási eredményről beszámoló New Scientist szerint azt találta, hogy a legnagyobb melegedéseket nem a földfelszínen mérték, hanem két kilométeres magasságban. Feltételezése szerint a légkör melegedését az okozza, hogy a korábbinál jóval több meleg levegő érkezett oda az Egyenlítő környékéről, aminek oka, hogy egyre több meleg levegőt szállító ciklon pályája tolódott északra. Gravesen szerint a melegedés másik magyarázata, hogy egyre több a felhő az Arktisz felett - a felhők pedig felszippantják a napenergiát, s így melegítik az atmoszféra hőmérsékletét. A víz felmelegedése, a meleg légáramlatok és a felhők együtt magyarázzák a világátlagot meghaladó melegedést.

Arra nem tért ki Graversen, hogy vajon az Antarktisz felé is több meleg levegőt szállító ciklon indult-e el az utóbbi évtizedekben. A helyzet mindenesetre arrafelé is nyugtalanító, hiszen 2006-ban John Turner brit kutató az Antarktisz felett öt kilométeres magasságban a korábbi harminc év legmagasabb hőmérsékletét mérte. A pingvinek tehát annak ellenére félhetnek, hogy az Antarktisz a világátlagnál kevésbé melegszik.