A minap azt olvastam valamelyik szocialista közeli lapban, hogy súlyos összetűzésbe keveredtem Orbán Viktorral. Meg kell nyugtatnom mindenkit, minden barátunkat és ellenfelünket, hogy a hír igaz. Valahogy úgy igaz, ahogy az Deák Ferenccel történt az 1870-es évben.
Akkoriba az egyik pesti újság egyik jól értesült zsurnalisztája - jó időzítéssel - a következő, a politikai életet alapjaiban megrengető titokról rántotta le a leplet. A cikk szó szerint így szól:
"Deák Ferenc a tavaszi napok beállta óta ismét rendes vendége a Városligetnek. Legújabban azonban az Állatkertet látogatja, s különösen egy új vendég, a bozontos medve nyerte meg hajlamát. Deák Ferenc fölzsemlyézve szokta fölkeresni a medveketrecet; esernyője végére szúr egy-egy darabot, s úgy nyújtja be pártfogoltjának. A minap ismét egy nagy darab zsemlyét tűzött az esernyője végére; hanem a mackó ezúttal nagyon udvariatlanul viselte magát, mert nemcsak a zsemlyét, de az egész esernyőt is bekapta a ketrecbe, s darabokra szaggatá. Az öregúr jóízűt nevetve az eseten, azt mondá: - Ejh, ejh, hát a medvevilág is tud hálátlan lenni! És esernyő nélkül távozott."
Eddig a cikk, amelyet Deák Ferenc, mikor baráti körben felolvasták előtte, a következőkkel egészített ki: "A dolog igaz. Magam láttam. Csak az a kis különbség van benne, hogy nem annyira velem történt, mint egy öreg asszonysággal. Aztán nem is medve volt a ketrecben, hanem majom. Aztán nem is az esernyőt kapta el, hanem az asszonyság kalapját. Az asszonyság nagyon sajnálta a kalapot, de hogy valamit mondott volna, azt nem hallottam... Egyéb részleteiben az egész történet való."

Nos, tisztelt küldöttek, kedves vendégeink, valahogy így állok én is a dologgal. Minden igaz, csak épp fordítva. A teljes igazság kedvéért persze azt is el kell ismernem, hogy valóban volt közöttünk némi véleménykülönbség a visszatéréssel kapcsolatban.
Volt véleménykülönbség! Én ugyanis azt szerettem volna, hogy ez már korábban megtörténjen. Sőt, most, hogy ebben a szűk körben így egymás között vagyunk, azt is elárulhatom, hogy visszatérését a párt élére kereken egy évvel ezelőtt én javasoltam.
Így tettem, mert ezt tartottam az egyetlen olyan célravezető megoldásnak, amely kifejezi a párt tagságának és támogatóinak akaratát.
Így tettem, mert ezt tartottam az egyetlen olyan célravezető megoldásnak, amelyben az is kifejezésre jut, hogy jó okkal lehetünk büszkék a mögöttünk hagyott 15 évre.
Így tettem, mert ezt tartottam az egyetlen célravezető megoldásnak annak világos és egyértelmű kinyilvánítására, hogy a Fidesz valamennyi tagja és támogatója jó okkal lehet büszke a polgári kormányzás négy éve alatt született teljesítményekre.

Igen, sokszorosan jó okunk van a büszkeségre.
Jó okunk van, mert a Fidesz megalakulása óta eltelt 15 évben sikerült egy nemzedéki alapon szerveződött ifjúsági szervezetből széles társadalmi háttérrel rendelkező néppártot építenünk.
És jó okunk van a büszkeségre azért is, mert míg 1994-ben még csak 7 százalékos támogatottsággal rendelkeztünk, addig 1998-ban már 28 százalékos támogatottsággal kaptuk meg a kormányzás lehetőségét.
Mi több: annak ellenére, hogy a kormányzás négy éve a világ minden táján inkább amortizálni, semmint gyarapítani szokta egy párt támogatottságát, minden idők legkitartóbb és legdurvább lejárató kampányai közepette is a tavalyi választásokon a '98-as 28-cal szemben 41 százalékra emelkedett a polgári politika társadalmi támogatottsága.

De jó okunk van a büszkeségre azért is, mert a rendszerváltoztatás óta a polgári kormány időszaka volt az első négy olyan év, amikor folyamatosan, évről évre erősödött a gazdaság és a forint vásárlóértéke. Az első négy olyan év, amikor folyamatosan, évről évre csökkent az infláció, csökkent a munkanélküliség, csökkent az elkövetett bűncselekmények száma.
A polgári kormány négy éve volt az első négy olyan év, amikor folyamatosan, évről évre javult a nyugdíjasok és a munkából élők, a családok és a gyermeket nevelők, az otthonteremtők és a továbbtanulni akarók helyzete.
Jó okunk van a büszkeségre, ha azokra az évekre gondolunk, amikor a Magyar Millennium jegyében milliók élhették meg újra az összetartozás és az együtt ünneplés örömét, amikor a szereteten nyugvó közösségek megerősítése érdekében új alapokra helyezhettük és kiszélesíthettük a családtámogatási rendszert, amikor a hazai vállalkozások megerősítése érdekében beindíthattuk a polgári gazdaságfilozófián nyugvó magyar gazdasági modell lelkét és motorját jelentő Széchenyi Tervet, amikor az évtizedes csillagászati kamatokat letörve megalkothattuk a mindenki számára hozzáférhető otthonteremtési támogatások új rendszerét, amikor az új nemzedékeknek új teret nyitó diákhitel bevezetésével lehetőséget teremtettünk arra is, hogy a továbbtanulás terheinek jelentős része lekerülhessen a szülők válláról.

Igen, jó okunk van a büszkeségre, ha azokra az évekre gondolunk, amikor megszülethetett a nemzet alkotóerejét egyesítő státustörvény, amikor megépülhetett a Mária Valéria-híd, az új Nemzeti Színház és a Millenáris, amikor megnyithatta kapuit a százezreket vonzó Álmok álmodói - világraszóló magyarok kiállítás és a diktatúrák áldozatainak emléket állító Terror Háza Múzeum is...
Amikor film készülhetett Szent László és a Szent Korona legendájából, a mind nagyobb nemzetközi elismerést kivívó Bánk bánról és Széchenyi István alakjáról...
Felsorolni is sok, mi minden, önmagán messze túlmutató jelentőségű dolog történt e rövid négy esztendő alatt... Csupa olyasmi, amiből egy régóta várt új életérzés, új szemléletmód, új értékrend, azaz egy új, a szeretet és az összefogás erejében bízó, a szabadság rendjében hívő, több milliónyi polgárból álló közösség született.

Tisztelt Kongresszus!

Úgy vélem, ez a megfelelő pillanat, hogy köszönetet mondjunk mindazoknak, akik segítettek és támogattak minket, akik mellettünk álltak az elmúlt 15 évben. Mindazoknak, akik feladatot és felelősséget vállaltak a polgári kormányzás éveiben. Köszönetet mindazoknak, akik 1988 óta velünk vannak, és azoknak, akik úgy döntöttek, hogy csatlakoznak hozzánk.
Köszönetet mondjunk mindazoknak, akik magánemberként vagy politikusként, szűkebb vagy tágabb környezetükben, a maguk módján segítették egy lendületesen polgárosodó XXI. századi Magyarország megteremtését.
Köszönetet mondjunk mindazoknak, akik akár a Fidesz szervezeteinek vagy választott testületeinek tagjaiként, akár a párt vezetésének vagy képviselőcsoportjának szakértőiként, tanácsadóiként vagy hivatali munkatársaiként, akár a falvak és városok polgármestereiként, önkormányzati képviselőiként, akár parlamenti képviselőkként a legnehezebb körülmények között is a polgári értékrend megerősödéséért dolgoztak.
És úgy vélem, hogy ez a megfelelő pillanat arra is, hogy külön is köszönetet mondjunk azoknak a személyeknek és családjaiknak, akiknek munkája nélkül lélekben ma mindannyian szegényebbek lennénk, s akiket mindezért nemhogy jó szó nem illet, hanem idestova nevük bemocskolásán túl egy éve rendőri zaklatásokat és egzisztenciális fenyegetettséget is meg kell élniük a szocialista hatalomgyakorlók részéről.

Kedves barátaim!

A szocialista hatalomgyakorlók logikájának megértése nem kíván különösebb szellemi erőfeszítést.
Nem kíván különösebb erőfeszítést annak megértése, hogy a "merjünk nagyok lenni" széchenyiánius szemléletét nem árkok, hanem világok választják el attól a kovács lászlói gondolkodásmódtól, hogy "tanuljunk meg kicsik lenni".
Miként nem kíván különösebb erőfeszítést annak belátása sem, hogy mindig a fordítottja igaz annak, amiről a szocialista kormányzat beszél.

Így fordulhatott elő, hogy a "több pénzt az önkormányzatoknak" ígérete jegyében fekete év köszöntött az önkormányzatokra, miként így fordulhatott elő az is, hogy a "több pénzt az embereknek" ígérete jegyében ma már egyre több családnak kell összébb húznia a nadrágszíjat.
Azt sem mondta senki, hogy a 100 nap 100 százalék ígéretét úgy kell majd érteni, hogy a miniszterek és miniszterelnök 100 százalékos fizetésemelést kapnak, miközben sok év óta először egyetlen fillérrel sem nő a minimálbér.
Ma már tudjuk, hogy a "nem lesz gázáremelés" a szocialista értelmező kéziszótár szerint azt jelent, lassan mondom, hátha Medgyessy Péter is megérti, hogy az infláció háromszorosával fizethetünk többet, az autópálya-építés "ócsítása" jegyében pedig mi sem természetesebb, mint hogy minden korábbinál drágábban épülnek az autópályák.
Az országon végigsöprő gyárbezárási hullám természetesen azt jelenti, hogy soha nem volt ilyen jó a foglalkoztatottság, azért pedig, hogy minden idők legdrágább és legpazarlóbb kormányzati kampányával sikerült minden idők legalacsonyabb részvételi eredményét elérni az európai uniós népszavazáson, azért mi sem természetesebb, minthogy a Fidesz hibás.
Pedig ha jobban belegondolunk, a kormány a 8 millió választópolgárra vetítve fejenként csaknem 3000 forintot, nem tévedés, fejenként csaknem 3000 forintot költött a szavazók választástól való távoltartására, ami azért is szép teljesítmény, mert Vitéz Üvegszemű Keller László feljelentésügyi államtitkár ebben semmit kivetnivalót nem lát, miközben a fejenként mindössze 100 forintba kerülő millenniumi tűzijáték, a 41 forintba kerülő Országjáró, vagy a belépőjegyek mellé adott párszár forintos millenáris óra számára magától értetődő bűnügy.
Mindezek után aligha csodálkozhatunk azon, hogy a szocialista kormányzat egymást érő korrupciós ügyei ellenfeleinkben egyre elkeseredettebb dühöt váltanak ki.

Tisztelt Kongresszus!

Az elmúlt év sok mindenre adott választ. Sok mindenre adott választ, és sok mindenre tanított meg minket. Fontos, múlhatatlanul fontos, hogy ne feledjük el a most tanultakat, mint ahogy nem szabad felednünk azt sem, amire az elmúlt 15 esztendő tanított meg minket.
Nem szabad elfelednünk, hogy a Fidesz mindig olyan párt volt, amely sohasem mások kegyelméből, hanem mindig csak a saját teljesítménye jogán juthatott előbbre.
Olyan párt, amely annak köszönheti sikereit, hogy olyan emberek találkozási pontjává vált, akik nem a pozíciókért, hanem a feladatokért jelentkeztek.
Olyan párt, amelyben egyetlen pillanatra sem hunyt ki a csapatszellem, ahol a döntéseket mindig, mindenben demokratikus viták után, közösen hoztuk, és ahol közösen osztoztunk a felelősségben is.
Olyan párt, ahol mindenki tudta, hogyha tagjai politikai okokból kerülnek a támadások kereszttüzébe, akkor minden esetben politikai védelmet kell nyújtani a számukra.
Olyan párt, amely az őszinte szót többre tartja az érvényesülésnél.

Ezek azok az értékek, amelyek minden nehézségen átsegítettek minket, ezek azok az értékek, amelyeket a legkritikusabb pillanatokban is megőriztünk a lelkünkben. Ez az, ami mindig kellő erőt és morális tartást adott a megújuláshoz, ez az, ami soha nem engedte meg számunkra, hogy akár csak egyetlen pillanatra is szem elől tévesszük céljainkat.

A Fidesz 1988-as megalakulása óta annak köszönheti sikereit, hogy mindig képes volt a kihívásokra időben, és a kihívások nagyságrendjével arányos válaszokat adni.
1990 és '94 között így sikerült a nemzedéki párttá válás csapdájából kitörni.
1994 és '98 között ennek köszönhetően sikerült kormányképes alternatívát képviselő szervezetté tenni a Fidesz - Magyar Polgári Pártot.
1998 és 2002 között így sikerült a fiatal magyar demokrácia történetében először olyan széles társadalmi támogatottsággal rendelkező pólusképző politikai erővé formálni a pártot, amely a polgári értékrend alapján vonzó alternatívát jelent a keresztény, a nemzeti, a konzervatív, a szabadelvű és a kisgazda értékközösségek képviselőinek is.

Emlékezzünk csak vissza, minden megújulási kísérletünk előtt óva intettek minket egyesek.
Sokan voltak, akik aggodalmaikat hangoztatták akkor, amikor eltöröltük a korhatárt, amikor megfogalmaztuk a Polgári Szövetség gondolatát, vagy amikor Fiatal Demokraták Szövetségéből Fidesz - Magyar Polgári Párttá váltunk.
Mi azonban Ludas Matyi módjára sohasem korábbi önmagunkhoz ragaszkodtunk, hanem az igazunkhoz. És azért ragaszkodtunk inkább az igazunkhoz, mert csak így maradhattunk hűek önmagunkhoz.
A mindig más alakban visszatérő Ludas Matyi is így volt hű önmagához. Érdemes tanulnunk tőle.

Ragaszkodjunk mi is az igazunkhoz. Nem azért, hogy háromszor verhessük vissza, hanem mindenek előtt azért, hogy önmagunk lehessünk. Önmagunk, mint ahogy önmagunk maradtunk minden megújulásunk után, önmagunk, mert a Fidesz megújulása ezúttal is csak akkor lesz eredményes, ha sohasem osztjuk ketté új és régi Fideszre.
Ennek éppúgy nem volna haszna és értelme, mint ahogy nem sok értelme van új Európáról és régi Európáról beszélni.
A Fidesz - Magyar Polgári Szövetség egy és oszthatatlan, és csak így, régi értékeit megőrizve léphet be a jövő kapuján.