Nem mítosz, történelem kell

Létrehozva: 2008. január 5., 10:21	nyomtat	küld

- Szlovákia egyike annak a néhány uniós tagállamnak, amelyik ellenzi Koszovó függetlenségét. Ennyire fél Pozsony, hogy a példa ragadós lesz a felvidéki magyarság körében?

- Szlovákia már visszatáncolófélben van, de egyértelmű, hogy a pozsonyi politika nem tud mit kezdeni a helyzettel. Sajnálatos, amikor azt mondják, hogy a Szlovákiában élő magyar közösség miatt kényszerülnek erre a furcsa álláspontra. A parlament elfogadott egy nyilatkozatot, amelyik elvileg megkötné a külügyminiszter és a kormány kezét. Ők eddig a szerb beleegyezéshez kötötték Koszovó önállóságának elismerését. A parlamenti döntés ellen szavazó MKP a vitában megint egyedül maradt a nyugati országok platformján, míg a szlovák politika inkább az orosz érdek szerint gondolkodik. Ám jó hír, ha az Európai Unió védnökséget vállal Koszovó fölött, és ha a koszovói albánok már nem Szerbiával, hanem az unióval kötnek megállapodást a függetlenségről, akkor Szlovákia mégis hajlandónak mutatkozhat elismerni Koszovó függetlenségét.

- A felvidéki magyarok önállósodási törekvésére hivatkozással különösen anakronizmus Szlovákia részéről megtagadni egy új európai ország függetlenségét. Emlékezzünk, Magyarország Csehország és Szlovákia szétválásakor elsőként sietett elismerni a korábban nem létező Szlovákia szuverenitását.

- Egy politikustársam szerint a szlovák külpolitika mindig aszerint változik, hogy éppen ki jön látogatóba Pozsonyba, vagy hová, melyik fővárosba utazik a miniszterelnök vagy a köztársasági elnök. Ezt némi malíciával mondta, de úgy néz ki, van benne igazság. Szlovákia még mindig keresi a helyét, a legnagyobb probléma az identitászavar. Az elmúlt 17 évben nemcsak a politikusok, de a szlovák értelmiségiek sem találták igazán a helyüket. Sajnálatos módon a társadalom, az értelmiség és a politikusok egyaránt negatív szemszögből határozzák meg önmagukat, s ez magyarellenességet, bizonyos fokig csehellenességet jelent, torz pályára kényszerítve a közgondolkodást. Ezért is szólítottam fel a szlovák értelmiséget, hogy próbálja meg pozitívabban szemlélni a világot és határozza meg végre, hol a helye és mi a szerepe a szlovákságnak Európában.

- A magyar-szlovák elhidegülés, a csúcstalálkozók halogatása milyen következményekkel járhat a szlovákiai magyarság életére?

- Nem jó a mostani helyzet, mert a szlovák politika nem tud mit kezdeni velünk, de önmagával sem. Egész Európa fanyalogva fogadta, hogy egy ultranacionalista párt lett a kormánykoalíció része, amelyik azt teszi, amihez egyedül ért: magyarellenes indulatokat gerjeszt. Ezt nagyon sajnálom, de kibírjuk. A szlovák nemzeti gondolattól túltengő politikusok rendre azzal gyanúsítják a szlovákiai magyar politikusokat, köztük engem, hogy Magyarország felé fordulunk. Már ezerszer elmondtuk, ha békejobbot nyújtanak nekünk, ha normális viszonyokat teremtenek, akkor természetes, hogy otthon akarjuk érezni magunkat ebben a társadalomban, mert ez a mi szülőföldünk. Ám ha egy buta, torz nemzeti politika jegyében állandóan ki akarnak taszítani bennünket, a magyarok egy része másutt keres támaszt.

- Ön szerint ki a felelős a két ország közti viszony lehűléséért? Egy magyar nyelvű szlovákiai internetes újság felmérése alapján a többség szerint ön a hibás. Állítólag amióta ön az MKP elnöke, csökkent a párt támogatottsága és politikai súlya, és a két ország közötti politikai jégkorszakért is önt hibáztatják.

- Manipuláltnak tartom az említett közvélemény-kutatást, a valóban szavahihető intézetek ugyanis egészen más eredményre jutottak. Eszerint még a teljesen szlovákok lakta régiókban is úgy vélekedett a megkérdezettek 54 százaléka, hogy vagy a szlovák kormány, vagy Pozsony Budapesttel közösen felelős az elhidegülésért.

- Még mindig nem szűnt volna meg a feszültség az MKP-ban az után, hogy Bugár Béla önnel szemben alulmaradt az elnökségért folytatott küzdelemben?

- Béla barátom mindmáig valóban nehezen tudja feldolgozni a neki kedvezőtlen eredményt, pedig immár a párt országos tanácsában is fehéren-feketén láthatóvá váltak a megváltozott erőviszonyok.

- Milyen a Bugár Béla és az ön tábora közti arány?

- Már nem nagyon beszélhetünk arányokról, nincs is értelme. Sok mindenen keresztülment a párt, ezért középre húz. Senki nem akar torzsalkodást, főleg nem egy ilyen helyzetben, amikor egy nacionalista kormánykoalíció áll velünk szemben.

- Tízéves szünet után újabb különös nyelvtörvény van születőben Szlovákiában. Azt tervezik, hogy a magyar helységnevek kizárólag szlovákul szerepeljenek a történelemkönyvekben, és a sajtó is így használja azokat. Az MKP nemzetközi fórumok elé viszi az ügyet?

- Az Európa Tanács és az európai szocialisták már foglalkoznak ezzel a kérdéssel, az Európai Parlamentben is felvetnénk ezt a súlyos problémát. Elsősorban itthon szeretnénk megállapodni, ám nincs rá fogadókészség. A gond az, hogy a magyarság és a szlovákság közti viszony alapja a Szlovákiában élő magyarok és a kormány között megromlott viszony. Nekünk nincs bajunk a szlovák polgárokkal. Azzal a hatalommal van gondunk, amelyik primitív módon viszonyul hozzánk, Fico pedig a kilencvenes évek belpolitikai gyakorlatát próbálta újjáéleszteni. A cél az, hogy leválasszanak minket az európai politikáról. Azért támadnak engem és az MKP-t, hogy ne vigyük nemzetközi színtérre problémáinkat, holott az emberi jogok és a kisebbségek helyzete nemzetközi ügy. A másik céljuk, hogy leválasszanak bennünket Magyarországról, s miután elszigeteltek bennünket, akkor már azt csinálnak velünk, amit akarnak. Csak a magyarországi és az európai politikán múlott, hogy a nekünk állított csapda nem működött.

- Nyoma sincs a közös magyar-szlovák történelemkönyvnek. A magyar kutatók már rég elkészültek a munkával, de a szlovák történészek késlekednek. Elképesztő, hogy mennyire más a két felfogás. A szlovákok szerint például Magyarország a múlt század előtt nem is létezett.

- A probléma ott van, hogy a szakmai és a politikai gondolkodás viszonya eltérő a két országban. Szlovákiában a politikusok és a történészek meghatározó része még mindig a mítoszokban keresi a nemzeti gyökereket, kapaszkodókat, márpedig ez ingoványos terület. A szlovák közélet szereplőinek el kell jutniuk odáig, hogy szembenéznek önmagukkal. Mint említettem, az identitászavar a legnagyobb probléma Szlovákiában, ebből fakadnak a magyarok elleni torz fellépések is. Nem hinném, hogy a szlovákok rosszak lennének, és bántani akarnának bennünket. Sokkal inkább gátlásaik vannak, és félnek tőlünk, de nem tudni, miért. Márpedig ha a többség fél a kisebbségtől, az nem egyéb, mint paranoia, a "szlovák perpetuum mobile", amelynek a létezése egyedül a politikusok érdeke. Azért nincs még közös történelemkönyv, mert ha lenne, tiszta vizet önthetnénk a pohárba, és a diákok fejét többé nem lehetne mítoszokkal tömni történelem helyett. A Slota-félék magyarellenes megjegyzései sem hatnának ennyire a szlovák társadalomra.

- Mit szól hozzá, hogy Pozsonyban évről évre koronázási ünnepségeket tartanak a magyar Szent Korona másával?

- Még mint miniszterelnök-helyettest, azzal hívott meg a pozsonyi főpolgármester, hogy meglepetéssel kíván szolgálni nekem a szilveszteri ünnepségen. Éjfélkor aztán lézerrel felrajzolták a Szent Koronát a városháza falára. Ez is mutatja, hogy nem szabad egy kalap alá venni a szlovákokat, az értelmiség egy része ugyanis ragaszkodik a közös történelemhez. Most már minden szilveszterkor kivetítik a korona sziluettjét a falra, a várban ott van a Szent Korona másolata, és Pozsonyban profi színészekkel évről évre eljátszatják az egykori koronázási ünnepséget. Szlovákiában egyértelműen civilizációs küzdelem zajlik, olyan, mint amilyen nálunk, magyaroknál, már ezeregyszáz évvel ezelőtt lezárult. A szlovák társadalom egy része elfogadja az európai értékrendet, a nyugati integrációt, és elfogadható viszonyra törekszik Magyarországgal. A társadalom másik része azonban egyfajta szellemi pánszlávizmus bűvkörében él, és a szlovákságot az egyik legrégibb szláv népnek tartva a kelleténél erőteljesebben kacsingat Moszkvára.

- A schengeni határok eltűnése mit jelent a felvidéki magyarságnak?

- Az egész szlovák nemzeti ijedelmet, amelynek tanúi voltunk az elmúlt hónapokban, egy cseh újságcikk okozta. Ebben azt vizionálta az újságíró, hogy miután megszűnik az államhatár, csendben "elúszik" Szlovákiától Dél-Szlovákia, és visszakerül Magyarországhoz. Ez természetesen nem igaz, de súlyos félelmeket váltott ki még a parlamentben is. A határbontás nekünk óriási örömünnep, ez a politikusi tevékenységem egyik legszebb ajándéka, ezért dolgoztunk csaknem két évtizedig. Az, hogy mostantól nő a szabadságunk, egy történelmi igazságtalanság részbeni kompenzálása. Ki kell használnunk a határnyitás előnyeit, de félve mondom, számolnunk kell a hátrányokkal is. Amíg be nem léptünk az Európai Unióba, nem volt jellemző a magyarok elvándorlása, 2004-től kezdve sajnos ez másként van, és nem Magyarország a célország. Falvainkban megjelent a betelepedés, az ipartelepítéssel fellazult a szlovákiai magyar szülőföld szerkezete. Nagyon jelentős változások történnek, a schengeni rendszer életbelépése után a szabadsággal együtt valószínűleg az elvándorlás is felgyorsul, ezért mielőbb értelmiségi megtartó programokra lesz szükségünk.