Úgy is mondhatnám: mi, a háború után születettek harminc éve élünk egy fedél alatt a Szent Koronával. Azóta teóriák tucatjai röppentek fel szerkezeti egységéről, önálló életet élő történetéről, miközben az derült ki rólunk, hogy vagy fogalmunk sincs e történet bonyolultságáról, vagy olyan erővel ugrunk egymás torkának e tárgyban (is), mintha saját háztájink volna a Szent István által a Boldogasszonynak felajánlott, a mainál sokszorosan nagyobb ország.

E harminc év alatt számosan adták a fejüket arra, hogy csúfolódjanak a szent ereklyéről. Se nevüket, se módszereiket itt és most nem érdemes minősíteni, hiszen törvény szól Szent István államalapításának emlékéről és a Szent Koronáról. Törvény, amely kimondja: "A magyar állam és a magyar nemzet Szent István látnoki személyisége, isteni gondviselésben bízó küldetéstudata és vasakarata révén vált alkalmassá arra a történelmi szerepre, amelyet ezer éven keresztül betöltött. A keresztény hit felvétele és a keresztény állam kiépítése tette lehetővé, hogy a magyarság visszaverje a létére törő támadásokat, hogy ne csak győzelmeiben, de a hódoltságok, megszállások, feldarabolások és diktátumok idején is megőrizze erkölcsi tartását, és túléljen öröknek hitt, hódító birodalmakat. Szent Korona a magyar állam folytonosságát és függetlenségét megtestesítő ereklyeként él a nemzet tudatában és a magyar közjogi hagyományban. Az államalapítás ezeréves évfordulója alkalmából Magyarország méltó helyére emeli a Szent Koronát, és a nemzet múzeumából a nemzetet képviselő Országgyűlés oltalma alá helyezi."

Törvénytelenséget követ el tehát mindenki, aki sértegetni óhajtja a Szent Koronát, s már csak ezért is sajnálatos, hogy a közbeszédben nem jut szóhoz az, aki büntetni rendelné azokat a személyeket, orgánumokat, médiumokat, amelyek alkalmat találnak arra, hogy a maguk alpári erkölcseinek mocsarába vonszolják le az államalapító király szándékait, intelmeit, mindazt, aminek köszönhetően a globalizálódó világban is él még a független államiság eszméje. És most a törvény két meglepő, legalábbis nem általánosan ismert paragrafusára hívnám fel a figyelmet, a negyedikre és az ötödikre. A negyedik kimondja: "A Szent Koronának és a hozzá tartozó jelvényeknek a védelmére és megóvására, valamint a velük kapcsolatos intézkedések megtételére az Országgyűlés Szent Korona Testületet (a továbbiakban: Testület) hoz létre." Ehhez kapcsolódva rendelkezik az ötödik paragrafus: "A Testület tagja a köztársasági elnök, a miniszterelnök, az Országgyűlés elnöke, az Alkotmánybíróság elnöke, a Legfelsőbb Bíróság elnöke és a Magyar Tudományos Akadémia elnöke. A Testület elnöke a köztársasági elnök."

Máig emlékezetes az a történet, amikor is Magyarország miniszterelnöke a német kancellárnak arról értekezett, hogy szerinte semmi keresnivalója a Szent Koronának az Országgyűlés épületében, mert az nem lehet a köztársaság szimbóluma. Érdemes felidézni saját internetes naplóját, melyben magamagának ekként bizonykodik: "Fel nem foghatom, hogy mitől lenne a harmadik Magyar Köztársaság jelképe a Szent Korona. A köztársasági eszmerendszer egész lényege abból a hitből, meggyőződésből származik, hogy a demokratikus államhatalomban a közhatalom forrása a nép és a népakarat." Legalábbis szórakoztató, amikor Gyurcsány a népakaratról beszél az egyik alkalommal, majd kicsit később lesajnáló módon nyilatkozik a népszavazás várható eredményéről és eredményességéről.

Azért érdemes ilyen hosszan idézni az arcpirító mondatokat, mert a már idézett törvény ötödik paragrafusa szerint a Szent Korona Testület tagja a miniszterelnök is, mely testület elnöke a köztársasági elnök. Talán azért feledkezik meg Gyurcsány erről, mert itt speciel nem ő az elnök? Lehet-e törvényes kormányfőként szemlélni azt a személyt, aki meggyőződéssel vallja, hogy minden eszközzel és módon támadni kell a Szent Korona közjogi méltóságát, arra hivatkozva, hogy a korona a királyság jelképe?

Gyurcsányt zavarja, hogy a Szent Koronát a Parlamentben őrzik, frappánsabban, hogy a Szent Koronát a második világháború után előbb az amerikai hadsereg, majd pedig a parlament ejtette fogságba. Ha már a Szent Korona az Országházba került, s ez oly igen zavarja Gyurcsányt, a kormányfő akár el is húzhatna onnan. Nincs sok jelentősége ugyan, de megemlítem: egy liberális országgyűlési képviselő - Gusztos Péter - írásbeli kérdést nyújtott be Gyurcsány Ferenc kormányfőhöz, és azt kérdezi, hogy "miért nem a Magyar Köztársaság Alkotmánya kap kiemelt szimbolikus szerepet a tisztavatás, illetve az eskütétel során, s különösen nehezen érthető a korona kiemelt dramaturgiai szerepe a tisztavatásokon, miközben a kormány programját áthatja a köztársasági gondolat melletti elkötelezettség."

Remélem, a kormányfő és Gusztos úr már megbeszélték egymás közt a dolgot. Csak beszélgessenek. Motyogásuk nem ér fel a Szent Koronához.