A sajóládi erdő ügyében a debreceni székhelyű Tiszántúli Természetvédők Társulata tett büntető feljelentést 2007. november közepén ismeretlen tettesek ellen jelentős mértékű károsodást okozó természetkárosítás, illetve hűtlen kezelés bűntettének gyanúja miatt. A nyomozást megszüntető határozatban a nyomozó hatóság megállapította, hogy a Délbükki Erdészeti Igazgatóság biztonsági intézkedései ellenére az erdő ritkulásához jelentősen hozzájárult a területen tapasztalható nagymértékű falopás.

A sajóládi erdő területén az illetékes rendőrhatóság 2006-2007-ben összesen 142 személlyel szemben kezdeményezett eljárást, azonban a tettenért elkövetők által okozott kár sok esetben a szabálysértési értékhatárt sem haladta meg (5-10 ezer forint). Annak a megállapítása, hogy a lombozat ritkulás mikor következett be, illetve tettenérés esetén a faanyag mely területről származott nem volt megállapítható. Mivel az erdő faállománya a falopások miatt 60 százalék alá csökkent, ezért az erdőtörvény alapján került véghasználatra az erdő megmaradt faállománya.

A Tiszántúli Természetvédők Társulata panaszt nyújtott be a nyomozást megszüntető határozat ellen arra való hivatkozással, miszerint a Natura 2000 erdőterületek a közösségi jog védi, amely elsőbbséget élvez a nemzeti joggal szemben, így jogsértő volt a magyar erdőtörvény alapján, az illetékes természetvédelmi szakhatóság hozzájárulása nélkül kiadott vágási engedély.