- A tagozatok létrehozását, a célok megfogalmazását tekintve úgy tűnik, a Fidesz mintegy érdekvédelmet kíván nyújtani szimpatizánsainak.

- Érdekes megközelítés, és nem áll távol a valóságtól. De az érdekek előtt az értékeket kell tisztázni, amelyekből konkrét napi cselekvések fakadnak, és ez még előttünk áll. A következő fél év feladata, hogy a szövetséghez most csatlakozókkal együtt az értékek megvalósítását szolgáló programokat készítsünk.

- Hallani-e már, hogy az ünnepélyesen felvett tagokon kívül vidéken döngetik a szövetség kapuját a tagnak jelentkezők?

- Ha képletesen értjük a kapudöngetést, akkor igen. Azt érzem, hogy rokonszenvvel és érdeklődéssel fordulnak felénk, oldódik az a rosszkedv, ami a választások után bizony eluralkodott az emberek közt.

- Csakhogy rosszkedvük a kifejezetten jobboldali fideszes érzelműeknek volt. Orbán Viktor viszont nem csak őket várja, vagy igen?

- Részben oldódik a rosszkedv, és enyhül az az elutasítottság, amiben részünk volt, hiszen a választási kampányban versenytársaink azzal is nyertek, hogy kedvezőtlen és ellenszenves képet igyekeztek festeni rólunk. De nemcsak a kampányban, hanem az elmúlt évben is, mintha jóval nagyobb energiát fordítottak volna a Fidesz ócsárlására, politikusai megrágalmazására, mintsem saját kormányzati feladataik sikeres megoldására. Nemcsak nekünk rossz, ha a parlamentben egy kormánytag az érdemi válasz helyett a Fideszt szidalmazza, hanem azoknak is, akik a szocialistákra szavaztak, mert közben gyárak zárnak be, nő a munkanélküliség, az államháztartási hiány sosem látott magasságokba szökken, a gazdaság egyensúlya megbomlik, és a sokat emlegetett IMF is már megszorító csomagot sürget. Úgy gondolom, túlságosan sok és fölösleges energiát fecséreltek a kormánytagok az ellenzékre. Úgy tűnt, mintha nem a kormányzás lett volna a fő feladatuk, hanem a pártpolitizálás.

- Orbán Viktor beszéde felért egy választási kampánynyitóval, amelyben már ígéretek is szerepeltek.

- Másként fogalmaznék. Inkább arról volt szó, mi mindent jelenthet szövetségünk az ország, az idősebb emberek, a lakótelepen élők, a fiatalok számára. Nem hiszem, hogy az ígéret szó mindezt lefedi. Az elmúlt négy év bizonyítékként áll mögöttünk. Nem a múlttal kell foglalkozni, a polgári kormány négy éve vagy megáll önmagában, vagy sem. Ahhoz, hogy terveinket valóra váltsuk, fontos számba vennünk, melyek azok az értékek, alapvető célok, amelyek összekötnek bennünket, s amelyek megvalósítása érdekében a közügyeket intézzük. A politika gyakran előretolakodik és öncélúvá válik, s közben elfelejtjük, hogy a párt csupán eszköz az emberi célok szolgálatára, és nem önmagáért van. Ebben mi, pártvezetők is ludasak vagyunk. Néha a sajtó munkatársai is, akik szívesebben foglalkoznak a pártok belügyeivel, mint azzal, hogy a valóságos élet valóságos kérdéseire milyen válaszokat kínál egy-egy mozgalom.

- Beszédében úgy fogalmazott, sok esetben el kell fogadni az ellenfél kritikáját. A kormányzó pártok észrevételei közül ön mégis mivel ért egyet?

- A kormányzati időszakunkat tekintve talán még több kifogásolható dolgot említhetnék, mint amennyit a jelenlegi kormány felemleget. Igazuk van abban, hogy a mezőgazdaság helyzete az uniós csatlakozás előtt igen hátrányos maradt. Sajnos, csak a ciklus felétől indultak el az átfogó és a versenyképességet érdemben elősegítő programok, mert akkorra készült el az agrárstratégia. Hasonló volt a helyzet az egészségüggyel is. A politikai stílus kapcsán nem tolom el magamtól a felelősséget, ami a választási kampányban pártelnökként rám hárult, de azt a vitát sem folytatnám, hogy "ki ütött először". Biztos néhányszor én is úgy vágtam vissza, mint azok, akiknek a politikai stílusát elfogadhatatlannak tartottam.

- Az uniós csatlakozásunkkal kapcsolatos fideszes vélemény, a "menni akarunk, meg nem is" álláspontot is kifogásolta az ellenzéknél a kabinet.

- Nem volt tökéletes a kommunikáció, de az álláspontunk érthető volt: a belépésnek a magyar emberek érdekét kell szolgálnia, az unió nem a végcél, hanem az eszköz és a versenytér. Nemcsak Magyarország problémája, hanem minden uniós nemzeté, hogy mindeközben hogyan őrizze, sőt erősítse identitását. A régi uniós tagországok ismerik ezt a dilemmát, és nem tekintik múltba fordulásnak, ha erre XXI. századi válaszokat keresünk.

- Az iraki háború kapcsán is csak rosszul kommunikáltak, vagy nem tudták, mit válasszanak? Hiszen választóik békepártiak, míg az európai néppártok támogatták az Egyesült Államokat.

- Ezt is másként látom. A Fidesz álláspontja érthető, és a többség támogatja. Kétségkívül egy dilemma van előttünk, de ez nem az, amit ön említ. A NATO akkor jelent valódi védelmet hazánk számára, ha ennek az USA is tagja, ugyanakkor az amerikaiak átlépték a II. világháború után kialakult nemzetközi jogi kereteket, hiszen a preventív háború eddig ismeretlen fogalom volt, és ma sem elfogadott. Két érdek között kell megtalálni a magyar érdekeket legjobban szolgáló megoldást.

- Úgy tűnik, az MDF és a Fidesz között véget ért a hidegháború, hiszen Dávid Ibolya pártelnök kezdte a kongresszuson a felszólalók sorát. A békülés oka lehet, hogy a szövetség felismerte, a magyar választójogi rendszerben egyedül nem tud kormányt alakítani?

- Inkább két stratégiáról beszélnék. Dávid Ibolya igyekszik az MDF-et harmadik politikai erővé tenni. A Fideszben többségben van az az álláspont, amely szerint kétséges ennek a vállalkozásnak a sikere. Ezért a már bevált összefogást javasolja. Tudomásul vesszük a fórum elhatározását, de a vitát a jövő évi európai parlamenti választás dönti el. Akkor a végeredmény ismeretében lesz lehetőségünk döntést hozni a következő országgyűlési választásokra.

Szép Zsuzsa - Magyar Hírlap