- Az elmúlt hónapokban gyakran érte vád, hogy szakszervezeti vezető létére politizál. Nem lenne szabad?

- Négymillió munkavállaló van Magyarországon, az egészségbiztosítás magánosítása közvetlenül érinti őket, természetes, hogy ez politikai ügy is, nem kizárólag szakmai. Egy ilyen össztársadalmi problémával szembesülve az ember óhatatlanul politikai megközelítéseket alkalmaz. A kormánnyal való vita politikai vita is, de leginkább gazdasági és szociális érdekérvényesítésről van szó.

- A Fidesz elnökével való megbeszélés után felerősödtek a balról jövő támadások, viszont - például a demonstrációkon - jól érzékelhető volt a jobboldali szimpátia. Milyen a mérleg? Megérte találkozni Orbán Viktorral?

- Az egészségbiztosítási rendszer átalakításával kapcsolatban egyetértés van a legnagyobb ellenzéki párt és a Liga, illetve tulajdonképpen az összes szakszervezet között. Én nem úgy látom, hogy Orbán Viktor egy patás ördög lenne, akivel tilos találkozni, hiszen a ma legnépszerűbb párt vezetője. Akik ezt a megbeszélést a szemünkre vetették, azokkal sokkal gyakrabban volt találkozónk. Számtalan meghívást kaptunk az MSZP-től az elmúlt években, azt nem veszik azonban jó néven, ha a Liga másokkal is szóba áll. Márpedig ebben az ügyben az ellenzék szövetséges lehet.

- Önöket támadják, miközben a Gyurcsány Ferenc és az MSZOSZ közötti együttműködési megállapodás továbbra is érvényben van.

- A Liga mozgástere megnyílt. Korábban jobbról és balról is támadtak bennünket, az Orbán Viktorral való találkozó azt eredményezte, hogy legalább ellenzéki oldalról nem érte támadás a Ligát a tiltakozó akciók során. A Gyurcsány-MSZOSZ-megállapodás egyébként mára kellemetlenné vált, próbálnak is kiúszni alóla. Az MSZOSZ béna kacsaként kínlódik, mert felmondani nem tudja, viszont nem is teljesülnek a szerződés pontjai. Az MSZOSZ egy része már menetel ellene, és mégsem történik semmi, pedig ez a megállapodás a munkavállalók érdekeinek képviselete tekintetében minden eszközt kivett az MSZOSZ kezéből. A konföderáció vezetése sem ért egyet például az egészségbiztosítás magánosításával, de nem tud mit tenni.

- Az ön szemére vetették azt is, hogy felelőtlenül szervezett országos sztrájkot.

- Sokkal kisebb ügyekben is indítottak már sztrájkokat, egy ilyen nagy ügyben viszont nem mernek odaállni, mert félnek, hogy elveszítik a politikai kegyeket. És azt a sztrájkot próbálják bagatellizálni, amelyet egy kristálytiszta célért szerveztünk, és Magyarország történetében soha nem látott kiterjedtségű volt.



- A sztrájkkultúrát úgy lehet erősíteni, hogy előbb egy kis sztrájkot szervezünk, aztán valamivel nagyobbat, majd még nagyobbat, és aztán jöhetnek az olyanok, amelyeket említ. Egyetértek azzal, hogy a december 17-i munkabeszüntetés mértéke nem volt elég ahhoz, hogy eredményes legyen, hiszen a kormány nem hátrált meg, de jó példa arra, hogy igenis lehet országos sztrájkot szervezni. Több tízezren vettek részt benne. Az ő konfliktusvállalásukat nem szabad leminősíteni. Hősök voltak, súlyos kockázatot vállaltak. Az emberek ugyanis félnek, mert fenyegetések érik őket ilyenkor. Meg kell még tanulni, hogy a munkabeszüntetés alkotmányos jog, és büntetlenül lehet gyakorolni. Ez az egyetlen eszköz, amellyel a hatalmas gazdasági erőket valamelyest meghátrálásra tudjuk bírni.

- Ha a kormány elhitte volna, hogy valóban képesek határozatlan idejű sztrájkot szervezni, akkor meghátrál?

- A határozatlan idejű sztrájk nem azt jelenti, hogy az idők végezetéig sztrájkolunk, hanem mindössze azt, hogy az elejét megmondom, a végét meg nem. A végét azért nem mondom meg, hogy ne tudjanak rákészülni. Nem blöff, csupán a nyomás erősítésére szolgál. Mindenki tudja nagyjából, hogy mekkora sztrájkra vagyunk képesek. A nyugat-európai típusú tiltakozó akcióknak nálunk nincs hagyományuk, itt negyven évig nem lehetett sztrájkolni. De meg kell tanulnunk. És ez az akciósorozat jelentősen hozzájárult ehhez a tanulási folyamathoz.

- Egyébként ön szerint hogyan kellene működnie az érdekegyeztetésnek?

- Az érdekegyeztetés legfőbb gondja, hogy a kormány nem veszi komolyan. És amíg ez így marad, addig nem lesznek érdemi megállapodások, csak ilyen himmi-hummik mint az elmúlt másfél évtizedben. Sokan égig dicsérik a magyar érdekegyeztetési rendszert, maga a konstrukció nem is rossz, de nincs tartalommal kitöltve, mert a szakszervezetek többsége defetista, csak védekezik. Az érdekegyeztetés végig a tárgyalóasztalnál zajlik, valódi nyomásgyakorlás nélkül. Amikor jelentős előrelépés volt - például a minimálbér ötvenszázalékos emelése az Orbán-kormány alatt, illetve a Medgyessy-kormánynál a közszférában az ötvenszázalékos béremelés -, ezeket a kormányok maguktól adták, nem a szakszervezetek harcolták ki. Régóta követeltük ugyan, de valójában önként adták. Sajnos a magyar szakszervezeti mozgalom töredezett, kevés esély van rá, hogy egy kérdéshez egységesen viszonyuljunk. Ha mégis - mint az egészségbiztosítási törvény kapcsán -, akkor az eszközhasználatban nem értünk egyet. Van, aki szóban tiltakozik, de nem tesz semmit, aki pedig tenni akar, az kényszerpályára kerül, mint a Liga, mert használnia kell a rendelkezésére álló eszköztárat. A többiek meg hátradőlnek és fürkészik az eget.

- Úgy látszik, ebben sok előrelépés nem várható.

- Szerintem a tétlen konföderációk tagszervezetei közül ezt sokan nem fogják hagyni. Láttuk például, hogy a SZEF-tag Pedagógusok Szakszervezetének vezetése is hezitált december 17-ével kapcsolatban, hogy csak kék szalag legyen vagy más is. Végül az alapszervezetek felhívták a PSZ vezetését, hogy ők igenis sztrájkolni fognak, és végül a pedagógustársadalom nagyon kitett magáért 17-én. Ez jelentős fordulat volt.

- A Liga tagságára általában jellemző az akcióképesség?

- Nálunk nincsenek identitási problémák. Aki ide belép, az tudja, hogy itt harcosabb kiállás van, és kockázatot kell vállalni. Viszonylag új konföderáció, de a felmérések szerint a Liga produkálta az elmúlt években a legtöbb akciót. A létszám gyarapszik, az elmúlt két évben mintegy 65 ezerrel nőtt, ami óriási mozgás akkor, amikor Magyarországon 400-500 ezer szakszervezeti tag van. És szerintem ez a folyamat most fel fog gyorsulni.

- Nem bánja, hogy most jobboldalinak könyvelték el a Ligát?

- A Liga középen álló szakszervezeti szövetség. Amikor a Fidesz-kormánynyal szemben szerveztünk akciókat, akkor szélsőbaloldalinak tartottak bennünket. Nem a pillanatnyi minősítések érdekelnek, mert akkor mindig a sarokban állnánk, mint a többiek. Én egyébként egy szociáldemokrata értékrend szerinti világot tartok a legszimpatikusabbnak, de a politikai nézete mindenkinek magánügye a Ligán belül.

- Milyen nagy problémák ellen kell küzdeni a közeljövőben?

- Nagyon sok a dolgunk. 2008-ban az egészségbiztosítási törvény ellen kell egyfolytában menetelnünk. Ha a Liga által kezdeményezett népszavazás november közepére lezárul, akkor is egész évben dolgozni kell az ügyön, hiszen reformra szükség van, csak nem így. Másrészt tudjuk, hogy a nyugdíjrendszer átalakítására is vannak kormányzati szándékok. A mostani struktúrában egy csomó igazságtalanság van, és a szakértők szerint, ha így marad, akkor 2050-re bedől a nyugdíjrendszer. Tehát átfogó nyugdíjreformra lehet számítani, s ebben a szakszervezeteknek megint fontos feladatuk lesz, nem fogjuk hagyni, hogy kizárjanak minket a döntési folyamatból. De szükség van a munka törvénykönyvének koncepcionális felülvizsgálatára is. Meg kell erősíteni benne a munkavállalói jogosítványokat. Nagyon fontos, hogy a szakszervezeti tisztségviselők védelme is erős legyen. És itt van még az európai uniós bérfelzárkóztatás, ami szintén folyamatos munkát ad majd.

- Említette a szakszervezeti tisztségviselők védelmét. Mi helyzet a fizetésükkel, amelynek mértéke sokakban visszatetszést kelt?

- Világszerte elfogadott dolog, hogy a munkaadó köteles a munkavállalók érdekvédelmét segíteni azzal, hogy törvényes, átlátható módon fizeti a szakszervezeti tisztségviselőket. Ha egy szakszervezeti vezető megfelelő javadalmazást kap, akkor a vele szembenálló munkaadóval hasonló szakmai színvonalon működhet, ekkor tudnak érdemben tárgyalni, és így nem válik nevetségessé.