Itt van például a korántsem lényegtelen, s nem is kevés pénzbe kerülő kormánynegyed esete, amelyről az embernek akár Ceausescu bukaresti megalomán épületegyüttese is eszébe juthat. Persze akit nem érdekel, hogy a Nyugati pályaudvar 1877-ben történt átadása óta az eredeti funkcióját látja el - pedig ennek az országnak már Rákosi Mátyás és Gerő Ernő is volt első számú vezetője -, az lehet, hogy ásítozva kísérte figyelemmel a kormánynegyedről szóló híreket. Ám ha racionálisan belegondolt abba, hogy már javában szaggatták fel a síneket, amikor napvilágot láttak azok a racionálisan megfogalmazott kritikák, amelyek rávilágítottak például az infrastruktúrafejlesztés figyelmen kívül hagyására, akkor nyilván rádöbbent, hogy itt valami nem stimmel.

Az érthetetlen - ám ha belegondolunk, nagyon is érthető - kapkodás következményeként most szüneteltetik a projektet, ám annak lehetőségét mégsem vonták vissza, hogy az előzetes terveknek megfelelően idén mégis megkezdjék a minisztériumi ingatlanok eladását, amelyeket a kormány visszabérelne az új tulajdonosoktól.

Mert az állami vagyon elherdálásának útján nincs megállás. Éppen a héten tartott évadnyitó sajtótájékoztatóján beszélt Kóka János, az SZDSZ elnöke a kormány pártbeli miniszterei helyeslésének kíséretében arról, hogy privatizálni kell a Magyar Villamos Művek Zrt.-t, a vasúti személyszállítást bonyolító MÁV-Start Zrt.-t és a Volán-társaságokat. Ez utóbbi cégekkel kapcsolatban Kákosy Csaba, a volt gazdasági és közlekedési miniszter utóda és legjobb magyar tanítványa többször is hangoztatta, hogy megérettek az eladásra, s várhatóan a Volánokkal kezdődik az idei privatizációs hullám. Ne feledjük, hogy az új esztendő a nyereséges MÁV-Cargo adásvételi szerződésének január 2-án, 2008 első munkanapján történt aláírásával kezdődött, s azt se, hogy a vagyontörvény olyan stratégiai társaságokat tett eladhatóvá, mint a víziközművek! A Volán-társaságok esete azért is szót érdemel, mert itt is alkalmazza a kormány az ellehetetlenítés módszerét, amely úgy fest, hogy a költségvetés a tanuló- és egyéb kedvezményeket nem vagy csak részben ellentételezi a buszvállalatoknak, amelyek az elmúlt években csupán vagyonuk felélésével tudták fenntartani magukat.

A kabinet el sem képzeli azt a lehetőséget, hogy az öregedő járműparkkal üzemelő Volánokat állami tőkeinjekcióval segítse, hiszen a nyereséges cégektől is igyekszik megszabadulni. Így járt a Budapest Airport Zrt. is, amelynek vagyonkezelési jogát 75 esztendőre eladták, s amelyet a vevő továbbadott.

Mindez egyértelművé teszi, hogy a kormány a biztos jövedelmek megtartása helyett az egyszeri, nagy(obb) összegű bevételek híve, azaz rövid távon gondolkodik. S hogy az ország ebből mekkora hasznot húz? Jó példa erre a Postabank esete, amelynek eladásából 101 milliárd forinttal gyarapodott az államkassza, s a kabinet azt ígérte, hogy ezt az összeget autópálya-építésre fordítja. Az Állami Számvevőszék azonban az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Zrt. vizsgálatakor megállapította, hogy e bevétel sorsát nem lehet nyomon követni.

Az ilyen pénz pedig olyan kincs, ami nincs.