A pénzügyminiszter bejelentésére mégsem tódult ki örömittas tömeg az utcákra, és a hurráoptimizmus az 5,7 százalékra szorított hiány ünnepléseként a közeljövőben sem válik uralkodóvá Magyarországon. A lakosságnak ugyanis vajmi keveset mond ez az adat, amíg közvetlen hatását saját életének alakulásában egyáltalán nem tapasztalhatja. Az előző évek katasztrofális pénzügyi mérlegének viszonylagos javulása persze mindenképpen pozitívumként könyvelhető el. De még az állampolgároktól oly távoli mutató javulásának sem örvendezhetünk teljes szívvel: mostanáig az unió sereghajtói voltunk e tekintetben, és továbbra is azok maradtunk.

Különben sem tekinthetjük az államháztartási hiány alakulását a többi gazdasági folyamattól elszigetelt adatnak. Amíg a gazdaság egészében a javulás jelei nem mutatkoznak, addig ez a "győzelem" csak egy élettelen szám a könyvelésben. A lakosság csupán a megszorításokat érzi: saját reáljövedelmének visszaesését, a vállalkozások kínszenvedéseit, a sikeres beruházások szinte teljes hiányát. A pénzügyminiszter utalását a gazdaság hangsúlyos kifehéredésére nem is értjük: az ellenőrzések tapasztalatai szerint a feketefoglalkoztatás mértéke egyáltalán nem csökkent hazánkban. És semmi jel sem mutat arra, hogy jövőre nagy változások lesznek: a GDP növekedése a különböző előrejelzések szerint három százalék körül, de inkább annál alacsonyabb szinten marad.

Az államháztartás helyzetének vizsgálatakor semmiképpen sem kerülhetjük el az állami pazarlás bizonyítékait. Vajon a többletkiadások hány milliárddal csökkenhettek volna tavaly, ha a kormányzat nem ad ki megmagyarázhatatlanul nagy összegeket olyan tételekre, amelyekből az országnak semmiféle haszna sem származik? Mit kerestek hazánk képviselői az űrkutatási vagy a bálnavadászati konferenciákon? Hogyan tarthatott előadást a korrupcióellenes fellépésről Egyiptomban annak a magyar kormánynak az embere, amely mostanáig nem tudott kilépni a Zuschlag-botrány gyanújának az árnyékából? Hogyan biztathat takarékosságra az a kabinet, amely luxusnegyedet tervezett magának, és a megvalósíthatatlan projektre kiadott összegekkel nem tud elszámolni?

Amíg ezekre a kínzó kérdésekre a közvélemény nem kap tiszta választ, amíg a takarékos állam csak ígéret marad, amíg nem lesznek látható jelei a gazdaság élénkülésének, addig a hiány lefaragásáról szóló diadalittas bejelentés nem több közönséges számmisztikánál, amelynek valós értékét alig ismeri el valaki az országban.