Három kérdésről már biztosan lesz tavasszal - a Fidesz és a KDNP kezdeményezte - népszavazás (vizitdíj, kórházi napidíj, tandíj). Őszre írhatják ki a tizenkét civilszervezet, illetve a hozzájuk csatlakozók által támogatott referendumot az Albert házaspár kérdéséről (a több-biztosítós üzleti alapú rendszer bevezetése ellen). Erre múlt szerdán kezdték el gyűjteni az aláírásokat. És függőben még a kérdés, hogy lesz-e végül törvényt megerősítő népszavazás. Ennek az ötletét Morvai Krisztina dobta be a köztudatba, ám kezdeményezését az Országos Választási Bizottság az előző héten elutasította.

Tehát ez a lehetőség kilőve - gondolhatnánk. Ő az Alkotmánybírósághoz fordult ugyan, de ha ott igazat adnának is neki, az ügye végzetes késedelmet szenved. Csakhogy, ha Morvai Krisztina nem is, a kormány, a köztársasági elnök, az országgyűlési képviselők egyharmada minden további nélkül élhet e lehetőséggel. Gaskó István, a Liga Szakszervezet elnöke a miniszterelnökhöz intézett pénteki levelében már felhívta erre a kabinet figyelmét.

Kibúvó

Az Albert házaspár kérdése, sajnos, nem a legtökéletesebb. Még az előtt adták be, hogy az Országgyűlés elfogadta volna a törvényt, illetve mielőtt kialakult volna a biztosítási rendszerről a kompromisszum a két kormánypárt között. Így szól: "Egyetért-e Ön azzal, hogy Magyarországon ne vezessék be a mindenki által kötelezően választandó, üzleti alapon működő több-biztosítós egészségbiztosítást?"

Elképzelhető, hogy a koalíció politikusai egy sikeres népszavazás után is arra hivatkoznak majd, látjuk az egyértelmű akaratot, hogy a választók csakugyan elutasítják a több-biztosítós rendszert. De mit is tetszenek óhajtani? Ránk nézve ebből semmi sem következik, hiszen a mi törvénybe foglalt rendszerünk sem több-biztosítós, hanem több pénztáras. És nem üzleti alapú, hiszen a magánpénztárak legfeljebb csak 49 százalékos tulajdonrészt birtokolhatnak.

Egy szellemes megjegyzés szerint persze olyan lenne ez, mintha a halászléről akarná valaki elhitetni, hogy az nem húsleves. Alkotóinak is tudniuk kell, aki a törvényük ellen szavazott, az mindenekelőtt a profittermelési célú üzleti vállalkozásoknak az egészségbiztosítási rendszerbe való beengedése ellen akart tiltakozni, még ha tökéletlenül tükrözte is a szándékát a kérdés, ami erre alkalmat adott neki.

Ha lett volna rá mód, persze hogy jobb lett volna megelőzni ezt a várható értelmezési vitát.

Kezdeményezhetné a kormány

És van is még erre egy kiváló lehetőség, csakhogy ez a kormánypártok együttműködési hajlandóságát is igényelné. Volna abban ugyanis ráció, hogy megfogadják a Liga javaslatát. És a kormány maga kezdeményezzen a tárgyban törvényt megerősítő népszavazást. Legkésőbb a köztársasági elnök által megfontolásra visszaadott törvény február 11-re kitűzött újratárgyalása után, az ismételt megszavazásakor.

A kormánypártok állítólag meg vannak győződve róla, hogy elképzelésük jó, elfogadása az ország javát szolgálja. Érveik erejében is bíznak. Ha eddig nem sikerült is meggyőzniük az ellenzőket, tessék, itt az újabb ragyogó alkalom, álljanak ki a pástra a törvény elfogadása után, és győzzék meg a szavazókat igazukról a népszavazási kampányban. Szerezzenek a kormánytöbbség szavazatánál erősebb legitimációt az elképzelésüket formába öntő törvénynek.

Ha biztosak magukban, nem lenne szabad elbújniuk e kihívás elől. Az egészségbiztosításba való belépést fontolgató üzleti biztosítókat, vagy ha úgy jobban tetszik, a leendő ellátásszervező cégeket, pénztártulajdonosokat is az nyugtathatná meg igazán, ha nem kéne tartaniuk az esetleges kormányváltást követő fejleményektől. Ha már most kiderülne, mielőtt belépnek a rendszerbe, hogy hosszú távra számolhatnak-e ezzel az üzleti lehetőséggel vagy sem.

Erről jut eszembe, azt mondja Békesi László az egyik hetilapban az ellenzék fenyegetésére, hogy kormányra jutva visszaalakítanák az egészségbiztosítási rendszert: "Komoly cég szerződésbe foglalt jelentős kártérítési garancia nélkül nem köt üzletet. Sőt az is elképzelhető: lehetnek, akik épp erre a summára pályáznak."

Éles elmére valló, realista felvetés.

Íme egy okkal több, hogy maga a mostani koalíció kezdeményezze a törvényt megerősítő népszavazást. Hiszen mivel tisztában kell lennie azzal, hogy az ellenzék irányította kormány visszaalakítja a rendszert, a fentiek értelmében csak úgy lehetne értékelnünk az álláspontja melletti kitartást, mint tudatosan vállalt döntést a pénzpazarlás, a közpénz pocsékolása mellett. Persze az utódjára lőcsölve a felelősséget.

A koalíciós érdek

Sőt, azt hiszem, azon sem lepődhetnének meg a kormánypárti politikusok, ha Békesi László sorai olvastán a koalíciós tervezet elszánt ellenzőinek még az is megfordulna a fejükben, hogy esetleg épp az lehet a magyarázata a koalíció elvakult célratörésének - merev ragaszkodásának egy olyan elképzelés keresztülerőszakolásához a törvényhozáson, amelyet tán sosem látott szakmai, szakszervezeti, civilszervezeti, pártpolitikai egységben utasít el a társadalom -, hogy csúcsot javító népszerűtlenségüket tapasztalva, lélekben már lemondtak a következő választások megnyeréséről.

Ezért aztán inkább már csak azon igyekeznek, hogy lehetőleg minél kisebb maradjon az az állam, amelynek a kormányzását legkésőbb 2010-ben kénytelenek lesznek átadni ellenfeleiknek. S netán még anyagilag is érdekük fűződhet ezeknek a vastagon fogó tollal kitöltött, kártérítési garanciákat tartalmazó szerződéseknek a megkötéséhez. Hiszen nem a megjósolható botrány tartja már fogva a képzeletüket, ami e fizetési garanciák napvilágra kerülése után óhatatlanul következik, és az a csapás, amelyet ez pártjuk népszerűségére mér, hanem a szerződések nyélbe ütéséért őket ma megillető materiális haszon. Némi jutalék, mellékes a magán- és pártzsebekbe.

Érdemes ilyen látszatokat erősíteni, tisztelt kormánypárti politikusok?

Az ellenzék is léphet

Ha korábban nem is gondolt erre a lehetőségre, február 11-ig még az ellenzéknek is eszébe juthat, hogy törvényt megerősítő népszavazást javasoljon. A kezdeményezéshez elegendő képviselővel rendelkeznek. Ha a képviselők egyharmada legkésőbb az újabb zárószavazás befejezésekor írásban kéri a törvény népszavazással történő megerősítését, a Házszabály 109. §-a szerint "az Országgyűlés a zárószavazást követő ülésen a határozati javaslat tárgyalására vonatkozó rendelkezések (112. §) szerint határoz a népszavazásra bocsátásról".

Ami a köznapi nyelvhasználatra lefordítva úgy értendő: ha a határozati javaslatot szabályosan benyújtották, az Országgyűlésnek a következő ülésen kötelező megtárgyalnia és határoznia róla.

Ha ez nem volna elég fenyegetésnek, még a köztársasági elnök előtt is nyitva áll a lehetőség, hogy éljen a törvényt megerősítő népszavazás kezdeményezésének jogával. Azok a jelek, amelyek arra utalnak, hogy a kormánypárti frakciók az általa megfontolásra visszaadott egészségbiztosítási törvényt a törvényalkotási folyamattal és a törvény tartalmával kapcsolatos bírálatai, ellenvetései érdemi megfontolása, illetve a fogyatékosságainak orvoslása nélkül készülnek ismét megszavazni, az elnöknek is épp elegendő indítékot szolgáltathatnak arra, hogy a megfelelő pillanatban, legkésőbb a zárószavazás befejezésekor kérje a törvény népszavazással történő megerősítését. Nem mintha ezzel azt akarnám állítani, hogy a paragrafusai által érintett kérdéskör jelentősége, valamint a törvénnyel szemben megnyilvánuló széles körű társadalmi ellenállás nem indokolhatná már önmagában is épp eléggé e lépést.

Szükségből erény?

Mindent összevéve, nagy valószínűséggel állítható, hogy a kormánypárti képviselők nem kerülhetik el a szembesülést a referendum kérésével. Minden bizonnyal szavazással is állást kell majd foglalniuk: hozzájárulnak-e ahhoz, hogy a választók véleményt mondhassanak a törvényükről. Hogy módjuk legyen megerősíteni vagy elvetni.

Nem okosabb akkor már elébe menni a dolognak? És megpróbálni erényt kovácsolni a szükségből. Egyenesen kezdeményezni az ügy népszavazásra bocsátását. Jöhet ez is tavasszal, egy füst alatt a Fidesz-KDNP kérdéseiről szóló szavazással.