Elnök úr! Mielőtt elkezdenénk a beszélgetést, a tegnapi szomorú esemény miatt álljunk meg egy pillanatra. Varga László a Fidesz Magyar Polgári Párt országgyűlési képviselője, a parlament korelnöke, kereszténydemokrata politikus tegnap elhunyt. Egy tíz másodperces csönddel emlékezzünk meg róla! ... Köszönöm szépen. Itt mondom el hallgatóinknak, hogy a Budavári Mátyás-templomban ma délben szentmisét mutatnak be Varga László emlékére. Varga László is részt vett volna a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség tegnapi kongresszusán. A tegnapi kongresszus lesz a mai beszélgetésünk fő témája is. Az a közélet, ahol csak a politikusok vesznek részt, olyan, mint egy estély, amelyen csak a pincérek jelennek meg. Ezt kellene megérteniük azoknak is, akik szerint a közéletet és a politikát az Országház falai közé kellene szorítani. Ezért mondhatjuk: ami ma születik, az több mint párt: szövetség. És a mai alkalom több mint kongresszus, igazi közéleti találkozó. Orbán Viktor pártelnök úr tegnapi kongresszusi záróbeszédéből olvastam fel néhány mondatot. A változás lényegét foglalta tulajdonképpen össze, egy kicsit egészítsük ki. Az, hogy szövetséggé vált a párt. Hogy egy 15 éves történet lezárult, mint ahogy Kövér László is fogalmazott. Ez a jövő szempontjából mit jelent?

Valóban, hosszas gondolkodás és nekikészülődés után, valamint sok biztatás hatására jutottunk el odáig, hogy a tegnapi újjáalakítást, újjáalapítást, talán szabad így fogalmaznunk, vállalni mertük.

Átalakítás vagy újjáalakítás? Nem mindegy...

Nézze, magam is gondolkodtam ezen és nem vagyok egészen biztos a jó válaszban. Mi egy Alapító levelet fogadtunk el. A Fidesz 1988-ban alakult. Akkor is volt egy Alapító nyilatkozatunk. Azt néhány hónappal ezelőtt végigolvastuk, és kiderült, hogy derék szöveg, szép és jó szándékok sugároznak belőle. De közben Magyarország 15 évvel odébb ment már. Mások a problémái, mások a kihívások. Arról nem beszélve, hogy talán mi is valamivel bölcsebben, és reményeink szerint okosabban, tapasztaltabban - maradjunk ebben - látjuk a világot. Ezért egy új alapító levelet fogalmaztunk meg és fogadtunk el, ami remélem ugyanúgy mint az előző, 15-20 évig állja majd az idő próbáját. Ezért nyugodtan mondhatjuk azt, hogy ez egy alapítás. Tegnap alapítottunk valamit. A régit megőrizve, de valami újat.

Ugyanakkor azért van nagyon sok politikus, aki a régiben és az újban is ott van. Én december elején hallottam először - éppen Öntől egy megbeszélésen - erről a tervről, hogy át kellene alakítani vagy újjáalakítani a Fideszt, és akkor azt mondta, hogy két út áll Ön előtt. Az egyik út az, hogy egy egészen új pártot alakít a polgári körökre támaszkodva, a másik pedig, hogy kvázi átalakítják, hogy újjáalakítják a Fideszt. Mindenfajta ilyen átalakításnak van egy olyan hozadéka is, hogy szükségszerűen érdeksérelemmel jár azok számára, akik esetleg kimaradnak az átalakulás során. Ez további veszekedéseket jelenthet, ismerve a politikai életet. Nem lett volna célszerűbb, hasznosabb egy új pártot alapítani teljes egészében, és aki akar, csatlakozik hozzá?

Azt is lehetett volna tenni, de úgy gondoltuk, hogy ami érték, azt érdemes megőrizni. És azért mégiscsak a rendszerváltoztatást megelőző években 1988-ból van itt valami, amit lehet vállalni. Beleértve a '89-es Nagy Imre-újratemetést, az első évek helytállását a Parlamentben, 96-tól a jobboldali pártok együttműködésének létrehozását, a 98-as választási győzelmet, az azt követő négyéves kormányzást, az azután létrejött - mondjuk úgy, hogy - nemzeti nekibuzdulást, nekirugaszkodást, összekapaszkodást. Ezek mind olyan értékek, amelyeket érdemes tovább vinni, és amelyek mind kötődnek a Fidesz - Magyar Polgári Párthoz, és ha teljesen új dolgot alakítottunk volna, akkor ezeket el is veszíthettük volna.
Ráadásul - a hallgatók persze nem ezzel foglalkoznak, honnan is tudnák, de azért - mégoly lelkes emberekkel is új szervezetet létrehozni, az mindig sokkal nehezebb, kockázatosabb és sokkal több energiát emészt fel, mint már meglévő szervezeti kereteket felhasználni. A Fidesz tele van jó szándékú, tehetséges emberrel, ráadásul folyamatosan bővült az elmúlt időszakban, egyre többen és többen csatlakoztak. Tehát úgy láttam végül is, hogy talán akkor járunk el a siker nagyobb esélyével, ha nem elölről próbáljuk kezdeni az életet, hanem megőrizzük azt, amit érdemes és megpróbáljuk kiegészíteni.
Nos, ami lezajlott tegnap, az erőösszeadásnak is nevezhető. Hiszen összeadtuk a Fidesz - Magyar Polgári Párt eddig meglévő szervezeti erejét. Az elmúlt 4 éves kormányzásnak az erejét, hiszen számos miniszter - méghozzá azt hiszem, hogy sikeres területek irányítói - korábban nem voltak tagjai a Fidesznek most, hogy beléptek a pártba Martonyi Jánostól Matolcsy Györgyig vagy Mikola Istvánig - és a polgári körökből is rengeteg ember lépett be. Csak tegnap nyolcszázegynéhány ember - egyetlen napon nyolcszáz-egynéhány ember - kérte a felvételét, és ez a folyamat megállíthatatlanul halad tovább. Tehát összeadtuk a polgári körök, a négyéves kormányzás és a Fidesz - Magyar Polgári Párt erőit, és ennek eredményeképpen jó esélyünk van arra, hogy Magyarország legerősebb közéleti szervezete szülessék meg.

Nagyon sok összejövetelen, vitaesten fölvetődött a következő kérdés: a Fidesz név tudom, hogy sok politikusnak, alapító tagnak nagyon kedves, de azt mondják nagyon sokan, hogy a Fidesz bármennyire is igyekezett mindent jól csinálni, akkor is a választásokat elvesztette, nem tudott kormányt alakítani. Ha már egy átalakított párt vagy egy új párt jött létre, a Fidesz előtagot az elnevezésben miért kellett megtartani? Mert ez mégiscsak valakit arra emlékeztet, hogy volt egy választási vereség. Magyar Polgári Szövetség - végső soron ez is egy jó elnevezés.

Nézze, az életről sokfajta módon lehet gondolkodni. Vannak olyan emberek - most már férfiak is, korábban csak nők -, akik ha idősödnek fölvarratják a ráncaikat. Én azt gondolom, hogy a legfontosabb dolgot veszíthetik így el. Ugyanis az embernek az élete ráíródik az arcára - és az, ha az élet szép volt, akkor ő maga is szép lehet. Ezért én sosem vagyok annak a híve, hogy a vereségeinkről, a megpróbáltatásainkról, a sikertelenségeinkről egyszerűen feledkezzünk el, dobjuk ki őket, ne törődjünk velük. Nem, az rajta van az arcunkon. Tehát tudtam volna érveket mondani amellett, hogy esetleg a "Fidesz tagot" hagyjuk el, de semmiképpen nem mondtam volna soha azt az érvet, hogy de hát voltak sikertelen periódusaink is. Hát ilyen az élet. Mi magunk sem vagyunk tökéletesek. Az ember esendő. Egy politikai szervezet ne akarjon olyan lenni, mint a volt Kommunista Párt, amely a fejlődés csúcsa, a közélet netovábbja és így tovább. Hát mi mégiscsak egy emberi szervezet vagyunk.

Hagyjuk a régi pártokat, foglalkozzunk az új párttal, pontosabban a szövetséggel! Én is még mindig pártot mondok, majd megszokom a szövetséget. Az alapszabályt sok mindenben megváltoztatták. Melyek a legfontosabbak? Különös tekintettel arra, hogy ugye nagyon sokan azt mondják, Önnek is - nem tudom hányszor - föltették a kérdést, hogy diktatórikus, centralizált párt lett az új szövetség, ahol Orbán Viktoré a teljhatalom.

Hát szépen hangzik. Mindez az alapszabályt elolvasva ez nincsen így. Ráadásul azt is érdemes figyelembe venni, hogy a nyugat-európai államokban a sikeres szervezetek élén általában azért elfogadott vezetők állnak. Annál nagyobb befolyás egy pártban, mint ami Tony Blairnek van - hogy hirtelen egy baloldalit említsek -, nem nagyon kell. Szeretne ugyanilyen neveket hozni, de talán segít megérteni a helyzetet egy Kohl kancellár ereje nem abból fakad, hogy mi volt beleírva a párt alkotmányba. A Mádl elnök úré sem abból fakad, és így tovább. Tehát azt hiszem, hogy van különbség aközött, hogy mi van egy alapszabályban, és mennyire fogadnak el valakit vagy valakiket.
Ami az alapszabályt illeti, az - nyilván tájékozatlanságból, mert rosszindulatot nem akarok feltételezni, mégiscsak vasárnap van -, a tájékozatlanságból mondhatják azt, amit mondanak, hiszen ha elolvassák az alapszabályt, akkor láthatják, hogy nincs ok az ilyen véleményeknek a megfogalmazására. A legfontosabb változás az alapszabályban nem is az elnököt érinti, hanem magát az egész szervezetet, hiszen létrehozzuk a tagozatokat: nyugdíjas tagozatot, munkás-alkalmazotti tagozatot, falusi tagozatot, gazda tagozatot és még jó néhány mást is. Leginkább az emberek élethelyzetéhez igazodó belső szervezeti formákat. Ezzel azt szeretnénk elérni, hogy az emberek problémái sokkal gyorsabban és közvetlenebbül jelenjenek meg a szövetség életében. Illetve, hogy ne az legyen, hogy jól felkészült szakértők képviselik, de fiatalemberek, a nyugdíjasok érdekeit. Jól felkészült szakemberek képviseljék a mezőgazdaság érdekeit és szempontjait, de olyanok, akik egyébként maguk nem gazdálkodnak. Jó felkészült emberek beszéljenek a munkavállalók problémáiról, de nem fizetésből és bérből élnek.
Szóval a magyar közélet azért tele van ilyesmivel, hiszen választási pártok jöttek létre 1990-ben és nem az adott csoportok képviselik saját magukat egy-egy párton, szövetségen keresztül, hanem inkább az ő érdekeiket próbálják valakik beszámítani és képviselni. Mi szeretnénk, ha az élet egyszerűbb lenne. Jöjjenek a gazdák! Derüljön ki, hogy ki az, aki közülük átfogóan, megalapozottan, jól érvelve tud álláspontokat képviselni. Adjuk meg a lehetőségeket, és akkor a gazdák érdekében a mi programunkkal - egész nemzetre vonatkozó programunkkal összhangban - adjuk meg a lehetőséget, és képviselje ő ezt.

A gazdatagozat vezetője, Faludi Sándor maga is gazdálkodó. Erre az összhangra gondol?

Így van, például erre. Ott van Aszódi Pali bátyánk, aki ugye maga is nyugdíjas csoportokat vezet. Értelemszerűen a hölgy-tagozatba vagy női tagozatba, azt hiszem, férfiak nem nagyon kérték eddig a felvételüket. Tehát ott ez megoldott. Létezik ugye egy falusi-kistelepülési tagozat, annak a vezetője is egy olyan ember, aki kistelepülésen él. Bár hozzá kell tennem, hogy ezek a tagozatvezetők egyelőre fölkért szervezők inkább, mert a tagozatok ugyanis - minő diktatúra újra - majd maguk fogják megválasztani a vezetőket.

A tagozatok vezetői tulajdonképpen fölfoghatók úgy is - miután egy élethelyzet szerint alakulnak ki a tagozatok - mint egy-egy terület gazdái ugye, kvázi mintegy árnyékkormány tagjai. Létrejöhet-e majdan a tagozat vezetőiből egy ilyen árnyékkormány? Ez nagyon sok országban szokás, hogy van ilyen.

Igen, még nem tartunk itt. Azt tudom mondani, hogy a tagozatok meg fogják választani a vezetőiket. A Kulturális tagozatnál Pálinkás úr nevét nem említettük. Meg fogják választani a vezetőjüket és utána ezek az emberek tagjai lesznek a szövetség elnökségének. A tagozatok az elgondolható legnagyobb súllyal képviseltetik majd magukat a legfontosabb döntéshozatali testületben. Aztán majd meglátjuk, hogy a tagozatvezetőknek kell-e fölkészítenie a szakmai csoportokat egy kormányprogram kidolgozására. Ebben nem vagyok annyira biztos. Nagyon sok olyan értékes ember van a szervezeten belül - mondjuk itt van Martonyi János esete -, aki ugyan tagja a kulturális tagozatnak, de létrehoztunk egy Szabad Európa Központot a szövetségen belül, amely az európai uniós kérdésekkel foglalkozik, és amit ő vezet. Tehát azt hiszem, ilyen megoldások várhatók. Nem hiszem, hogy a tagozatvezetőknek kell minden munkát elvégezniük. De várjunk egy kicsit, majd az idő eldönti, hogy hogyan is lesz. Nem kell mindent előre 100%-osan megtervezni.

Ha már itt a tagozatokról beszélünk, Borsodi Oláh Gyula népdalénekes, kutató és gyűjtő kérdése: Lesz-e sajtó- és kutatási tagozat? Azután, ha lesz - kérdezi -, akkor hogyan lehet jelentkezni, csatlakozni? A Fidesz korábbi sajtópolitikáját elég sok bírálat érte jobb oldalról is. Tehát ez a sajtótagozat esetleges létrehozása ilyen szempontból is.

Nem lesz külön sajtó- vagy médiatagozat. Aki ezzel a kérdéskörrel, ezzel a világgal szeret foglalkozni, azt tisztelettel kérem, hogy a kulturális tagozat háza táján kopogtasson. Szívesen fogadják majd őket ott. Lesz természetesen médiakabinetje a szövetségnek, ami médiaszakértőkből álló testület lesz, a terveink szerint. Mert a média egy olyan súlyú kérdés mindenhol a nyugati kultúrkör modern társadalmaiban, hogy azzal szakmailag érdemes foglalkozni. A törvénymódosítás állandóan napirenden van. Rá is férne a média törvényre a módosítás. A közszolgálati médiákat tekintélyes részben megszállták a politikai megbízottak. Ez megint egy olyan helyzet, amivel érdemes foglalkozni. Általában a reklámpiac érintkezése a médiával egyáltalán nem nevezhető politikailag elfogulatlannak. Ez megint egy kérdéskör, amivel foglalkozunk. Tehát lesz a szakértőknek szépen dolga. Erre nem egy társadalmi testületet javaslunk létrehozni, bár ezekkel a kérdésekkel ezen a szinten is lehet foglalkozni a kulturális tagozaton belül. De kell egy kifejezetten médiajogászokból, közgazdászokból álló csapat, mondjuk úgy, hogy médiakabinet, akik foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel. Ez gyengénk volt az elmúlt időszakban. Ideje, hogy rendbe szedjük magunkat ezen a területen.

Ez a testület vagy ez a grémium vagy az új szövetség, előterjeszti-e azt a törvényjavaslatot majd valamilyen formában, amelyről régóta szó van és a magyar média helyzet, a magyar médiapiac kiegyensúlyozásáról szólna valamilyen formában?

Nézze, én bízom benne. Ez idáig én többször előterjesztettem a Fideszen belül, de szakmai, politikai alkotmányossági és célszerűségi megfontolások alapján élénk vita és véleménykülönbség alakult ki. És nem jött létre az az egység közöttünk sem, a szövetség vezetői között, amely szükséges ahhoz, hogy egy ilyen horderejű törvényjavaslatot benyújtsunk. Tehát a beszélgetést és a vitákat folytatni kell, és valahogyan dűlőre kell jutnunk egymással. Én szeretném, ha úgy jutnánk egymással dűlőre, hogy végül ez a javaslat a Tisztelt Ház asztalára kerülhetne.

Fidesz - Magyar Polgári Szövetségről van szó ugye, amely nyitott. A szövetségi politikáról néhány mondatot. Kezdjük a Magyar Demokrata Fórummal!

Igen, de Szerkesztő Úr, talán annyit azért hadd mondjak el, hogy - miközben természetesen, ez is a szövetség szóval letakart terület, a többi szervezettel való együttműködés-, az a szövetség, amit most hoztunk létre tegnap, az nem a szervezeteknek a szövetsége, hanem az emberek egymással kötött szövetsége. Az Alapító levél, amit elfogadtunk, kifejezetten olyan személyes természetű és hangvételű, a hitvalláshoz és az amerikai küldetési nyilatkozat szóval leírható műfajhoz közelít, amelyben az emberek a saját maguk személyes vállalását és közös elkötelezettségüket fejezik ki. És nem szervezetek egymás közötti megállapodásáról szól. Csak a magyar nyelvben ugyanazt a szót használjuk. De valóban nagyon fontos kérdés, és örülök, hogy ezt szóba hozta, hogy hogyan s miképpen alakítjuk a viszonyunkat a többi szövetséges erőhöz.

Tehát kezdjük a Magyar Demokrata Fórummal. Néha egy kicsikét mint hogyha sántítana az együttműködés.

Azt szokták mondani, hogy ha két embernek mindig mindenről ugyanaz a véleménye, akkor az egyikre nincsen szükség. Ha így nézzük a világot, akkor a Demokrata Fórumra szükség van. Az elnökasszony megtisztelt minket és eljött a kongresszusra, és szép beszédet is mondott. Úgy érzem, hogy a küldötteink és a közéleti találkozó sok ezres tömege a Gesztenyéskertben szeretettel fogadta Dávid Ibolyát.

Ez egyfajta gesztus is volt, mert korábban jó néhány Fidesz rendezvényre nem ment el Dávid Ibolya.

Nézze, egy pártelnöknek azért - hogy előre is sajnáltassam magam - sok dolga van, nem tud szegény mindig mindenhova elmenni. Tehát én nem vonnék le messzemenő politikai következtetéseket ebből. Eljött, kedves volt, biztatott bennünket, nyitott volt, együttműködést javasolt. Azt hiszem, hogy a dolog jól alakult.

Kisgazdák, most csak így gyűjtőfogalommal mondom, mert több kisgazda szervezet működik, illetve hát vannak még különböző viták, hogy kik az igazi kisgazdák. Van egy kisgazda polgári egyesület.

Így van, ez a kisgazda világ sok megrázkódtatáson ment át az elmúlt időszakban. Nyilván ez, mármint a közéleti megrázkódtatások nem függetlenek attól, hogy súlyos megrázkódtatások érték a gazdavilágot és az egész mezőgazdaságot. Ez a két dolog nyilván összefügg egymással. Hát, a kárpótlás nem úgy sikerült, ahogy kellett volna. Úgy érzik vidéken a gazdák, hogy nagyon sok helyen a volt téeszekből és állami gazdaságokból alakult érdekcsoportok akadályai annak, hogy ők tovább növekedhessenek.

Igen, ámbátor egy kicsikét ebben - elnézést kérek, hogy közbeszólok - maguk az érintettek is ludasok. Emlékszem, Sepsey Tamással annak idején a Kárpótlási Hivatal valamikori első elnökével hányszor beszéltünk a rádióban arról, hogy ne adják el fillérekért a kárpótlási jegyeket, mert spekulánsok fogják fölvásárolni. Pontosabban spekulációs céllal fogják fölvásárolni. Tehát a félresikerült kárpótlás ennek is köszönhető.

Hogyne, mindig kettőn áll a vásár. Én ezzel egyetértek. Persze fölvethetnénk azt a kérdést, hogy feltétlenül így kellett volna-e a kárpótlást végrehajtani? Meglepő módon időnként eszembe jut, hogy a kisgazdáknak volt olyan javaslata is, amelye természetbeni azonnali visszaadást - kárpótlási jegy közbejötte nélküli visszaadást - javasolt. Persze most már túl vagyunk ezen.

Visszaélés ott is lehet.

Hát igen, hát azért... Na mindegy, hagyjuk is ezt. A lényeg az, hogy sok baj van ott. Nézze csak, most milyen feszültségekkel rázzák meg a magyar gazdavilágot. Hát a létük van veszélyben. Én nem akarok itt a kelleténél erőteljesebb szavakat használni, de ha Ön belegondol, a téeszesítésnek a régi világban nemcsak az volt az értelme, hogy téeszek jöjjenek létre, hanem hogy megszűnjenek a gazdák és a családi gazdaságok. Ha most itt folytatódik mindaz, amit látunk a magyar mezőgazdaságban, akkor téeszesítés nélkül fognak megszűnni a magyar gazdaságok, mert már most is nehezen állják a versenyt. Itt van a sertésválság a nyakunkon. Itt vannak a termelői árproblémák. Itt van az európai uniós versenyben való helytállás, ami sokkal nehezebb lesz annál, mint amit a rózsaszínű kormányzati propaganda egyébként ebben a félresikerült szerencsétlen kampányban bevallott. Tehát, hogyha a kormányzat nem változtat, azt is mondhatnám alapvetően, a családi gazdaságokhoz való viszonyán, ha a támogatási rendszert nem alakítja át, ha nem avatkozik be a zavaros, félresikerült, megbillent piaci viszonyokba, akkor bizony tízezer szám, de az is lehet, hogy százezer szám kerülnek nagyon nehéz helyzetbe a gazdák. Ezek az emberek nagyon szeretnék az érdekeiket képviselni. Segítséget várnak és kérnek ahhoz, arra, hogy elmondhassák a véleményüket, és ennek súlya, következménye legyen. Ne kelljen mindennap kivonulni az utcára és félpályás, aztán majd persze egészpályás útlezárásokkal fölhívni a döntéshozók figyelmét erre a problémára. Na most ez a szövetség, amiről mi beszélünk, részben a Kisgazda Polgári Egyesület révén, részben a beáramló nagyon sok gazda révén, akik létrehozzák a gazdatagozatot, alkalmas arra, hogy kellő súllyal és tekintéllyel jelenítse meg a mezőgazdaságból élő embereknek a véleményét.

Kereszténydemokraták. Harrach Péter vezetésével van egy magyar Kereszténydemokrata Szövetség, de hát eddig olyan nagyon nem tudott megizmosodni igazán.

Nézze, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség tagjainak és vezetőinek szerintem, a magunk fajta emberek hálával és köszönettel tartoznak, hiszen gondoljunk arra, hogy a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség volt az, amely nehéz döntéseket vállalva lényegében az egész kereszténydemokrata eszmerendszert és eszmekört átmentette a nyomorúságos 96-97-es állapotokból a mai életünkbe. Olyan sikerrel, hogy részben a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség megmaradt. A KDNP újraéledt és a most létrejött Fidesz Magyar Polgári Szövetség - ha valaki jól érti azt, ami történt - egy modern európai értelemben vett kereszténydemokrata szervezetnek tekinthető. Tehát az MKDSZ-nek a polgári-nemzeti oldalra való befolyása, jelentősége szellemi és szervezeti értelemben az elmúlt években megnőtt. Az ő hatásukat és súlyukat nem a számszerűségükkel mérném. Bár néhány ezer ember ott is szervezett tagként működik és állandó belső életet él. De nem úgy mérném mégsem az ő jelentőségüket, hanem abban az eszmei-szellemi hatásban, amelyet ők jelentettek mindannyiunk számára.

MIÉP - Magyar Igazság és Élet Pártja?

Nos? Mi a kérdés?

Folytatva az esetleges együttműködési és szövetségi esélyek latolgatását, ugye ezzel kezdtük az MDF-fel a sort.

Nézze, nincs intézményes kapcsolat a Magyar Igazság és Élet Pártja és a Szövetség között. Én nem akarok senkiről sem kedvezőtlen dolgokat mondani, de ebben a pillanatban úgy látom, hogy az Igazság és Élet Pártja a saját sorainak rendezésével van elfoglalva és ezért nem is aktuális külső kapcsolatok kérdéséről ma hosszabban beszélni.

Alakult egy új párt, a Jobbik átalakult, pontosabban párttá. Fölveszik-e velük vagy fölvették-e velük a kapcsolatot?

Én ismerem a szervezők jó néhány erőteljes figuráját. Nagyon nehéz helyzetben vagyok, amikor azt kérdezik, mert furcsa dolog egy 40. életévében járó embertől talán, de ilyen bátorító szeretettel vagy nem is tudom, hogyan nézem azt, amit ők csinálnak.

Nem akarta azt mondani, hogy atyai.

Hát igen, az bántó lett volna. Nézze, nagyon sok mindenben nem értünk egyet. Beszélgettünk velük például a Szövetség a Nemzetért Polgári Körnek az ülésén, hiszen ott is fel szoktak bukkanni, sőt képviseltetik ott magukat tagi minőségben is. De látom, érzem a bőrömön keresztül mindazt, amit velünk kapcsolatban érezhettek Antall Józsefék tizenegynéhány évvel ezelőtt. Nagyon nehéz elfogulatlan véleményt mondani. Amit én látok: becsületes, rendes, nemzeti érdekek iránt elkötelezett, az élet mélyebb értelmét kereső fiatalokról van szó. Nagyon kívánom nekik, hogy legyenek sikeresek az életben, és a közéleti próbálkozásaikat is siker koronázza. Hogy éppen pártot kellett-e nekik alapítani? Nekem más tanácsom lett volna. De én sem hallgattam akkortájt más tanácsára, tehát az idő lehet, hogy őket fogja igazolni.

Ez egy olyan szövetség lesz - mármint ez az új szövetség - ezt említette a tegnapi záróbeszédében is, ami politizálásában kilép az Országház falai közül. Nagyon sokan szeretnék, hogy ha egy kissé erőteljesebb, mondhatnám radikálisabb hangja lenne ennek az új formációnak, mármint a szövetségnek, a Fidesz hangvételét időnként egy kicsit gyöngének találták sokan. Ez is nagyon sok helyen fölvetődik. Várható-e a hangvételben, stílusban változás?

Azt hiszem, hogy az egyszínű - ami Magyarországon általában vöröset jelent -, meg egyhangú szervezeteknek a világa az lejárt. Arra kérném a Tisztelt Hallgatókat, hogy ne kérjenek számon tőlünk valami egységes hangot. Persze vannak fontos kérdések - különösen, ha a tettek mezejére kell lépni -, ahol egységesnek kell lenni. De nem kell egységesnek lenni a stílusnak, a hanghordozásnak, a mérsékeltség vagy radikalizmus kérdésében nem kell ugyanazt gondolnunk. A nemzeti-polgári oldalnak az az erőssége, hogy sokszínű. Igazi, valódi karakterek vannak benne. Nem műanyagemberek, nem néhány szlogent hajtogató bábfigurák, hanem valóságos hús-vér emberek, akik őszintén gondolják az életről azt, amit mondanak. Beleértve ebbe a közéletet is.

Ennek van előnye is és hátránya...

Van, aki radikális, van, aki pedig mérsékeltebb, van, aki így beszél, van, aki amonnan hozza a szókészletét, és ez jól van így. Én nem fogok törekedni arra, hogy a Magyar Polgári Szövetség hangja egyhangú legyen, hogy színtelen legyen, hogy szagtalan legyen, hogy külső megfeleléseknek próbáljunk eleget tenni. Arra törekszem, hogy minél több becsületes, elkötelezett, gondolatait jól elmondani képes ember kapjon lehetőséget. És találjon utat gondolataival, a személyiségével a többi ember. Az egész munkának, amit csinálunk, hogy megépítsük a hidat a választók és a választottak között. Azt szeretném, ha nem éreznék úgy az emberek. Négyévente egyszer szavaznak, utána négy éven keresztül kritizálják, gyakran ócsárolják egyébként azokat is, akiket megválasztottak. Utána négy év múlva megint elmennek szavazni, de ők maguk személy szerint nem vesznek részt, nem válnak részeivé a közéletnek, mert nem akarnak, mert nem találják a módját, s mert akiket megválasztanak, erre nem tartanak igényt. Sőt, inkább le akarják beszélni őket a közéleti részvételről azzal, hogy azt mondják, hogy micsoda dolog kimenni az utcára, meg gyűléseket tartani. Rá kell bízni az ország fontos ügyeit a parlamentre. Tehát kialakulhat és ki is alakult Magyarországon egy ilyen beteges közéleti kultúra, ami elválasztotta a döntéshozókat a választóktól. Szerintem az emberek ezt mondták fel, ezt a helyzetet. Bejelentették, hogy nem elégedettek vele. A 2002-es választás erről is szólt. Az emberek azt mondták, igenis, nemcsak négyévente, hanem állandóan részesei akarunk lenni a saját közéletünknek.

Határon túliakkal való, határon túli magyarokkal való kapcsolattartás. Kérdezem ezt azért is, mert tegnap elég érdekes volt. A kongresszuson ott volt például Markó Béla is és Tőkés László is. A kongresszuson érezhetően egy kicsit visszatetszéssel fogadták Markó Bélát, és meglehetősen nagy ovációval Tőkés Lászlót.

Szó se róla, hogy Tőkés püspök úr több kör előnnyel indul egy ilyen rendezvényen. Először is, ugye püspök. Ilyen szempontból nem egyszerűen megválasztott politikai vezető, hanem az emberi lélek képviselője vagy a lélek embere is. Az ilyen ember mindig mélyebben tud szólni hivatásánál fogva is az egybegyűltekhez, és az emberek ezt méltányolják. Könnyebb személyesnek lennie és eljutni az emberek szívéhez. Másfelől ő mégiscsak egy élő legenda. Az egész romániai rendszerváltoztatás - akárhogyan is sikeredett végül - megindulását tekintve az ő nevéhez köthető. Egy igazi hősről van szó. Most nem tudok hirtelen ennél magasztosabb szót találni. És azóta is, ha van kifejezés, ami illik rá az, hogy rendületlenül képviseli az erdélyi magyarok érdekeit.
Markó Béla pedig a romániai magyarok választott politikai vezetője. Kétségkívül kiváló költő. Sajnálom, hogy Magyarországon egyébként ilyen szempontból ritkábban kerül szóba a neve, hiszen gyönyörű szép verseket is magáénak tudhat, de ő most mégiscsak egy választott politikai vezető. Na most egy lelki vezető és egy politikai vezető közül mindig sokkal könnyebb a lelki vezetőt szeretni, lássuk be. Markó Béla teszi a dolgát, s erről megoszlanak a vélemények. Megoszlanak a vélemények arról, hogy jól teszi-e a dolgát az RMDSZ vezetése vagy maga Markó Béla. Én, ha megengedi, ebben az adásban nem élnék a lehetőséggel, hogy erről a kérdésről nyilatkozzam. Inkább óvatos távolságtartással szemlélem az ügyeket. Egyébként ismerem a fejleményeket. Magam is gyakran fordulok meg arra. Nagyváradon is jártam legutóbb.

Bethlen Gábor szoboravatás.

Igen. Most is a határon túli magyarokkal, Dávid Ibolya elnök asszonnyal együtt tartottunk egy megbeszélést a kongresszus ideje alatt a státusztörvény ügyéről. Tehát ott volt Kasza úr, ott volt Markó úr, ott volt Bugár Béla és persze Martonyi János is, és megbeszéltük, hogy is áll a státusztörvénnyel kapcsolatos törvénymódosítás. Tehát megyek a csíksomlyói búcsú kapcsán több erdélyi rendezvényre. Ismerem az ügyet, de mégis óvatosságot, körültekintést és távolságtartást javasolok a magam számára ebben az ügyben. Majd meglátjuk, mire jutnak egymással kedves erdélyi barátaink.

Egy hallgatónk hiányolta, hogy Duray Miklós tegnap a kongresszuson nem szólalt fel. Ott lett volna a helye. - mondja a hallgatónk.

Ott is volt a helye. Duray Miklós jelen is volt a parnasszuson.

De nem szólalt fel.

Nézze, én örülök annak, hogy hiányolták az ő hangját, hiszen Miklós nemcsak hogy okosan, de mindig izgalmasan is szokott beszélni, és kétségkívül hozzá is tehetett volna a kongresszushoz. De nehéz helyzetben voltunk, mert egynapos kongresszus mellett döntöttünk, és gondoljanak bele ebbe az egynapos kongresszusba, a szokásos testületi beszámolókat el kellett fogadni. Elnökség, frakció, országos választmány. Utána teljes egészében át kellett szabni az egész alapszabályt. Utána több mint 800 embert vettünk fel. Utána megalkottuk az Alapító levelet, amely szándékaink szerint a következő 15-20 évre a közéleti szerepvállalásunknak az erkölcsi-morális és politikai alapjait is megadja. Utána tisztújítást kellett végrehajtani, és közben még szerettük volna minél több érdekes ember érdekes véleményét meghallgatni.
Mindez egy napba csak úgy fért bele, hogy az ember úgy szokott elfáradni, hogy a feje tetején érzi a varratokat, és azok ott fájnak. Nem is varratok azok, ahol összeilleszkednek a koponya-csontjai. A fáradtságnak körülbelül ebbe az állapotába kerültünk estére, és már nem volt mód arra, hogy újabb és újabb hozzászólásokkal nyújtsuk még el a kongresszust. Ennél, a Duray Miklós eseténél még fájdalmasabb hiányok is voltak, mert például a horvátországi magyarok már nem tudtak megszólalni. A Szlovéniában élő magyarok sem tudtak most szót kapni, de majd a következő alkalommal rájuk is sor kerül, mint ahogy Miklósra is.

Az alapszabály-módosítás ismét szóba került. Egy gondolat erejéig. Egy egészen új fogalmat bevezettek. Ez az úgynevezett párt-népszavazás. Jól mondom?

Mondhatjuk így, igen.

Mit jelent ez?

Nézze, egy szervezet kétfajta döntést hozhat. De gondoljunk például a magyar államra! Az emberek megválasztják a képviselőjüket, akikre delegálják azt a jogot, hogy a későbbiekben döntéseket hozhatnak. Például én is közéjük tartozom. Parlamenti képviselőket választanak, és ránk bízzák, hogy alkossuk meg a magyarok együttélését szabályozó törvényeket. A másik lehetőség, amikor az emberek azt mondják, hogy hopp, itt egy olyan kérdésről van szó, amelyben nem föltétlenül indokolt, hogy a választott vezetőink hozzák meg a döntéseket. Mi lenne, hogyha inkább mindannyian közvetlenül is elmondanánk a véleményünket? Ez a népszavazás intézménye. Egy párton belül is lehetnek ilyen vélemények. Nem a párt irányításával kapcsolatos ügyek, mert ezt nem helyes belső közvetlen szavazással eldönteni, hanem alapvető politikai kérdések. Most nem akarok előreszaladni, de mondjuk itt lesz pillanatok alatt, vagy legalábbis ezt írják, az a kérdés, hogy újabb amerikai bázisokat vagy támaszpontokat nyissunk-e Magyarországon. Ezt eldöntheti persze az országos elnökség is, hogy mit gondoljon erről, de miért is ne lehetne megkérdezni a Fidesz összes tagját arról, hogy ő egyébként mit gondol. És akkor utána a választott vezetők ezt a kérdést képviseljék, ha tudják, a nyilvánosság előtt. De tudnék említeni még számos más belpolitikai tartalmú kérdést: Miért ne lehetne például az oktatás néhány - a kormány által most elgondolt -, véleményünk szerint inkább kártékony javaslatával kapcsolatban egy belső szavazást tartani, ahol minden Fidesz-tag elmondhatja a véleményét, és így alakul ki a közös álláspont.
Van a világban ilyesmi, csak Magyarországon mindig választási pártban gondolkodtunk, mert az életünk úgy alakult, hogy 90 után ilyenek jöttek létre. Ezért kicsit furcsán fogadjuk ezeket a megoldásokat. Lehet, hogy nem is működnek Magyarországon, nem tudom, de bizakodom, majd ki fogjuk próbálni, és szívesen tájékoztatjuk Önöket is a tapasztalatainkról.

Nagyon kevés időnk maradt már a kötelező reklámig. Mindaz, amit szeretne a Szövetség - például párt-népszavazással, belső politizálással -, nagyon dinamikus, pezsgő, érdeklődő közéletet jelent. Nagyon elfásultak az emberek, mondják sokan. A Szövetség tagjai mások?

Nem, természetesen mi is itt élünk ebben az országban és nem vagyunk különbek és a sorsunk sem tér el a többiekétől. Mármint a Szövetség tagjainak sorsa sem. Ugyan mi nem különleges anyagból vagyunk gyúrva mint a régiek, akik azt mondhatták, hogy ők a társadalom legkiválóbb részét alkotják. Nem, hát a magyarok minden hibája, baja, meg minden erénye is, reményeim szerint itt van a Szövetségben. És persze abban is bízom, hogy olyan emberek vannak a Szövetségben, akik ezt tudják, és arra törekszenek, hogy a saját erényeiket erősítsék, és a rosszra való hajlamaikat inkább fékezni, visszametszeni próbálják. Én azt látom, hogy az emberekben van igény. A polgári körök élete erről szól, a rendezvények erről szólnak. Tehát azt gondolom, hogy a Szövetségen belül pezsgő közéletet tudunk teremteni.