Hankiss Ágnes: A Laborc-ügyben minden benne van, amiről beszélgetni meg gondolkodni szoktunk. Benne van a rendszerváltás fiaskója, benne van Magyarország mai biztonságpolitikai problematikája, benne van a demokrácia tűréshatárának és az ellenzék lehetőségeinek a kérdése. Laborc Sándorral nemcsak az a baj, hogy ő hat és fél évet töltött Moszkvában a Rendőrtiszti Főiskola állambiztonsági szakán, magyarán a KGB kötelékében. Előtte egyébként már a III/II-es ügyosztály munkatársa volt, tehát nem fiatal, hamvas lélekként csöppent ő ott a moszkvai KGB-s berkekbe, de ami ennél nagyobb probléma, hogy állítólag később, már operatív tisztként a vezetője volt egy úgynevezett fedőcégnek, amely Cipruson és Gázában volt bejegyezve. Feltevések, háttérinformációk szerint ezekben a fedőcégekben túl sok valóságos, a magyar nemzet biztonsága szempontjából hasznos tevékenység nem zajlott. Zajlott viszont rengeteg - ahogy a szocialistáktól és ettől a kormánykoalíciótól megszoktuk - kétes anyagi ügy, és állítólag emiatt Laborc ellen vizsgálat folyt a saját munkahelyén is. Erőfitogtatás, hogy ezt a Laborc-ügyet így végighajtották, ilyen áron?

Kövér László: Laborc Sándor a polgári kormány idejének az első felében, még az én miniszteri időm alatt távozott az információs hivataltól, és ez idő alatt folyt vele szemben egy vizsgálat, amely nem ért véget, mert közben távozott az APEH éppen akkor felállított bűnügyi igazgatóságára. Laborc Sándort nem ismertem egyáltalán, legföljebb ha hírből, nyilván fogadásokon, értekezleteken, itt-ott több ember között vele is találkoztam. Nem az a probléma vele, hogy hat évig volt a KGB-akadémián, bár ez, ahogy Kocsis Kálmán volt főigazgató nyilatkozta, példátlan. Még az előző rendszerben is példátlan volt. Viszont amikor a Nemzetbiztonsági Hivatalba került, az ottani tevékenysége - főleg megbízott főigazgatóként -, a titkosszolgálat átszervezése és ahogy a nemzetbiztonsági bizottság előtt szerepelt, az igazolt minden előítéletet azzal kapcsolatban, amit mi a hatéves KGB-akadémián történő tanulmányai miatt magunkban tápláltunk. Tehát nem arról van szó, hogy van egy momentum, amelybe belekapaszkodunk, és ezért szálka a szemünkben Laborc Sándor. A bizottság ellenzéki tagjai előtt bizonyította azt, hogy tőle mit lehet várni.

Tőkéczki László: Nyilván egy ilyen szerteágazó összefüggésrendszerben a személyiségnek és a kapcsolatrendszernek elsődleges a szerepe, de azért úgy gondolom, hogy ilyen időtartamú együttélés egy másik országban, mégpedig egy olyan szervezet keretében, amelyről szó volt, azért "objektíve" strukturálisan is bizonyos érdekösszefüggéseket jelent. Tehát mennyiben jelent Laborc, túl a személyiségén, biztosítékokat mondjuk ilyen nagyhatalmi vagy energiaellátási vagy egyéb más összefüggésekre nézve, amiért esetleg ő a személyén túl fontos lehet.

K. L.: Semennyiben. Nekünk, úgy értem, hogy a magyar nemzeti érdekek szempontjából semennyiben.

T. L.: Jó, az természetes, de én nem véletlenül úgy tettem föl a kérdést, hogy valakiknek biztosítékokat jelentett.

K. L.: Ez a gyanú megalapozott, ezek a kérdések föltehetők, annál is inkább, mert két olyan momentumot is ki lehet emelni az ő tevékenységéből - hogy most már akkor a konkrétumokról beszéljünk -, amelyek igazolnak minden előítéletet meg gyanút. Az egyik az, hogy amikor éppen ezek a kérdések az orosz energiakártya kijátszása kapcsán a sajtóban is napvilágot láttak, a bizottság ellenzéki tagjainak a kezdeményezésére napirendre tűztük a témát. És a szocialisták nekünk látszólag érthetetlen módon próbálták az egészet szabotálni, eltolni, megakadályozni. Végül is odahívták a Gazdasági Minisztérium és a Külügyminisztérium képviselőit, hogy lehetőleg minél inkább jelentéktelenítsék a probléma nemzetbiztonsági vetületét. A Nemzetbiztonsági Hivatal részéről, ha jól emlékszem, akkor még csak főigazgató-helyettesként Laborc Sándor jelent meg, és elnézést a kifejezésért, de muszáj ezt kimondanom, olyan tenyérbe mászó stílusban, a bizottság tagjait tökéletesen ostobának nézve szabotálta el az érdemi tájékoztatást, hogy az még némely szocialista képviselőben is megütközést keltett. Egy másik vonatkozás pedig az, hogy az állomány előtt többször tett olyan megjegyzéseket különböző dossziékra, hogy nem kell az oroszfóbiát itt különösebben erőltetni, illetve az átszervezés, amelyet a leginkább és a legsúlyosabban kifogásoltunk, gyakorlatilag a magyar kémelhárítást, hát ha erősen akarok fogalmazni, akkor azt mondom, lenullázta.