Még inkább megfoghatatlan, sőt felfoghatatlan volt az, amit a rendőrség és felügyeleti hatósága, a rendészeti tárca összehordott az ügyben. Először is: honnan tudták, hogy a romániai gyermek még gyermekkorú, vagyis nem töltötte be a 14. évét? Először azt állították, nem sikerült a gyerek személyazonosságát megállapítani. Állítólag emiatt nem küldhették őt haza. Ám a személyazonosságnak meghatározó eleme a születési dátum. Miképpen járhatott el, teljesítette feladatát a rendvédelmi szervezet, ha nem tudta, ki is ez a gyerek? Bemondásra elhitte, hogy csak 12 éves? Az életkor tisztázása nélkül nem létezhet megalapozott hatósági eljárás. Románia pedig nincs olyan messze, különösen, amióta szintén tagja az Európai Uniónak. A határ átjárható, s nem csupán a polgárok, hanem a hatósági ügyintézés számára is.

Válaszra vár az is, megfelelő rendőri jelenlét esetén kialakulhattak volna-e a jelenlegi alvilági viszonyok a Blaha Lujza tér környékén. A minisztérium illetékesei naponta közlik, hogy új szabályozást dolgoznak ki, a fiatalkorúakról külön büntetőkódexet alkotnának. A felnőttkor határát el nem érő bűnelkövetők ügyeivel a nyomozó és az igazságszolgáltató hatóságok elkülönült részlegei foglalkoznának. Külön intézményben történne az ifjak büntetésének végrehajtása is. Az is elképzelhető, hogy a büntethetőség határát bizonyos feltételekkel 14-ről 12 évre leszállítanák.

Csakhogy a 14-18 éves korúak ügyeiben most is a rendőrség gyermekvédelmi osztályai járnak el, a fiatalkorúak cselekedeteit az ügyészség és a bíróság speciális felkészültségű, külön tanácsai ítélik meg. Tökölön pedig - úgy tudjuk - a fiatalkorúak börtöne működik. Lehet ezeket az osztályokat, részlegeket, tanácsokat, intézeteket fejleszteni, tökéletesíteni, sőt kell is, de az egészet felszámolni: aligha. A fiatalkorúak ügyeiben s persze a gyermekelhelyezési perekben intézkedő jogászokat fel kellene készíteni pedagógiai ismeretekből: neveléselmélet, -lélektan, és így tovább. A jogszabály-előkészítőknek is hasznára válna, ha praxist szereznének, mielőtt a joggyakorlat számára teendőket fogalmaznak meg. Fehér holló azonban, ha az egyetemi oktatók és a kodifikátorok leteszik a jogi szakvizsgát. A szaktárca nem egy munkatársa máig is úgy végzi a jogszabály-előkészítést, hogy életében nem vett részt bírósági tárgyaláson.

Arról természetesen nincs szó, hogy az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium gyakorlati ismeretek hiányában határozta volna el, a fiatalkorúak kedvéért átszabja a büntető törvénykönyvet. Ez a változtatás propagandacélokból történik. Amenynyiben megvalósulna, csak kárt okozna mindenkinek. Az érintett fiataloknak, az igazságszolgáltatásnak és a társadalomnak is. A büntethetőség korhatárát pedig bűn lenne leszállítani.

A szaktárca felforgató jellegű ötletei elfedik a lényeget: a szocialista-szabad demokrata kormány anyagi, szellemi és erkölcsi értelemben is hihetetlen rombolást végez. A munkanélküliség, a családok megrendült helyzete sokakat kitaszítottá tesz, a jövő bűnözői számára készíti elő a talajt. Nem tudhatjuk, a tizenvalahány éves romániai fiú végül elfogadja-e az otthoni viszonyokat, vagy nemsokára ismét a Blaha Lujza téren találkozhatunk vele. Társai biztos itt maradtak, számuk csak növekedni fog. Mint ahogyan azoké a családi drámáké, gyilkosságoké is, amelyeknek az utóbbi időkben tanúi lehettünk. Az úgynevezett modernizáció "eredményeit" immár jól visszatükrözik a bűnügyi krónikák.